Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kelbert Krisztina: Hölgyek a palettán. A Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának 1928-as divattörténeti élőkép-bemutatója
KELBERT Krisztina megalakuláskor rögzített tiszti és választmányi névsor azt mutatja, hogy a szövetség vezető, de mindenképp meghatározó személyiségei kivétel nélkül abból a hölgygárdából toborzódtak, amelynek tagjai - általában férjeik révén, vagy évtizedes nagyasszonyi karitatív munkásságuk folytán - a város ismert és elismert elitkategóriájába tartoztak. A magas társadalmi státusz hangsúlyossága egyébként az országos szervezet több más csoportjára és a legitimista mozgalom csaknem egészére jellemző volt. 1933-ban például a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége győri fiókegyesületének kultúrelőadásán Dr. Közi-Horváth József főtisztelendő kifejtette beszédében, hogy milyen fontos volna az egyszerű magyar emberek bevonása a királyság visszaállításáért folytatott harcba, megalakítva ezzel egy népi jellegű, kemény legitimista mozgalmat. Felszólalásában hangsúlyozta: „Eddig a legitimista mozgalomnak egész szervezete abban állt, hogy megcsinálták a nők és férfiak Szentkorona Szövetségét, és abban minden városban benne volt 30 vagy 40 előkelőbb állású hölgy vagy férfi, de más senki és a nép ebből csak azt látta, hogy ők nem tartoznak a szent koronához.' 3 3 Odescalchiné gróf Andrássy Klára, a Magyar Nők Szent Korona Szövetségének országos elnöknője 1937-ben részben arra hivatkozva mondott le elnöki posztjáról, hogy a szövetségek megbuktatták az általa képviselt harcos, széles néptömegekre támaszkodó „szociális legitimizmus", „népkirályság" eszméjét, és ezzel a legitimizmus újból „a társadalmi, teázó, miséző, csodát váró platformra" zuhant (TÓTH VÁSÁRHELYI 2008. 105-121. 112-113). Grieger Miklós legitimista országgyűlési képviselő szintén a népi erő fokozását sürgette a királykérdésben (KARDOS 1987. 207). 3 4 A 30-as évek végén szélsőjobboldali alakulatok pedig gyakran azokkal a vádakkal illették a legitimista törekvéseket, hogy a királyság eszméje csupán a „főuraké, a zsidóké és a papoké". 3 5 Amint azt korábban már említettem, a szövetség - az alapszabályában foglaltak szerint - felekezeti különbségekre való tekintet nélkül nyitotta meg kapuit, s miként az a tiszti és választmányi taglistából kitűnik: a római katolikus hölgyek mellett szép számmal képviseltették magukat a zsidó hitközség előkelő hölgytagjai, valamint jelen voltak a református és az evangélikus közösség nagyasszonyai is. Ez a vallási többszínűség a szervezet fennállása, pontosabban 1938-ig tartó aktív működése alatt (az Anschlusst követően, a legitimizmus csendes hanyatlásával párhuzamosan a Szentkorona Szövetség szombathelyi csoportja csaknem teljesen eltűnik a híradásokból) mindvégig nyomon követhető. Nem tapasztalhatóak - legalábbis a helyi lapok tudósításai ugyan nem megnyugtató módon (KATONA 2005. 195), de erre engednek következtetni - olyan széthúzó tendenciák, még a 30-as évek közepétől sem, mint amelyekről a titkosrendőrség belügyminisztériumi jelentésekben számol be a szövetség budapesti központi szervezete megfigyelése kapcsán, miszerint a fővárosi ligában már alig találhatók zsidó tagok, lévén a vezetőség elidegenítette őket felekezeti politikájával (TÓTH VÁSÁRHELYI 2008. 105-121. 109). Szemmel látható, hogy 1936-1937-ben több zsidó hölgy is aktív résztvevője a szombathelyi egyesületi életnek. 3 6 A királyi családdal kapcsolatos ünnepek megtartásán és a karitatív tevékenységen kívül a szövetség nagy hangsúlyt fektetett az aktuális politikai problémák megvitatásához, a Szent Korona tan és a legitimista eszme terjesztéséhez szükséges fórumok megteremtésére is, általában egyesületi közgyűlések, garden partyk, teadélutánok (F. SZABÓ 1932. 47, 536), a Pohl gyár cégvezetője (FEHÉR 1927. 125); Posch Antaln é: a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának titkára, férje a Püspöki vendéglő bérlője, a legendás Posch vendéglősdinasztia tagja (FEHÉR 1927. LXXI. p.) ; dr. Radó Gyulán é: a Protestáns Nőegylet (FEHÉR 1927. 118) és a Vakokat Gyámolító Dunántúli Egyesület elnöke (FEHÉR 1927. 105); dr. Ribó Zoltánn é: férje költő, műfordító (FEHÉR 1927. 152); dr. Ruprecht Imrén é: férje Vas vármegye tiszteletbeli főjegyzője (F. SZABÓ 1932. 42); Schmall Gyulán é: férje a Sabária szálloda és étterem bérlője, a szombathelyi Ipartestület vendéglős szakosztályának elnöke (HALÁSZ 1930. 141); Spitzer lenőn é: férje okleveles gépészmérnök (FEHÉR 1927. XXVI); dr. Solti Ferencn é: férje a városi iskolaszék tagja (F. SZABÓ 1932. 536); Stirlinq Laiosn é: férje drogériatulajdonos, a városi közigazgatási bizottság tagja (FEHÉR 1927. 126); Sütheő Laiosn é: férje gyógyszerész, a Vasmegyei Gyógyszerészek Szövetségének elnöke (FEHÉR 1927.141); dr. Náray-Szabó Lászlón é: a Vakokat Gyámolító Dunántúli Egyesület alelnöke, (FEHÉR 1927. 105), férje ügyvéd, kormányfőtanácsos (HALÁSZ, 1930. 115); özv. Szekrénvessy Lipótn é: a Szent Domonkos Rendi szerzetesnők római katolikus polgári leányiskolája rendes tanára, (SZEPESHÁZI 1937. 45) a fogházmisszió tagja (FEHÉR 1927. 120); Szentirmay Rudolfn é: -; Szili Elz a: -; Tormássy Dezsőn é: férje nyugalmazott tábornok, 40 éves katonai szolgálatáért több miniszteri elismerés tulajdonosa (F. SZABÓ 1932. 589); dr. Tóth Kálmánn é: férje a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának ügyésze (A Magyar Nők Szent Korona Szövetségének választmányi ülése. = Vvm. 1930. máj. 28. 4. p.), a szombathelyi ügyvédi kamara titkára (FEHÉR 1927. XXXIV); Uiváry Edén é: férje Szombathely város tanácsnoka, helyettes polgármester (HALÁSZ 1930. 35); Veder Mihalyn é: férje a Szombathelyi Honvéd Vegyesdandár parancsnoka volt, nyugalmazott tüzér tábornok. Számos rangos kitüntetés tulajdonosa (F. SZABÓ 1932. 590); Wiener Sándorn é: a Vakokat Gyámolító Dunántúli Egyesület alelnöke (FEHÉR 1927. 105). 33 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) K 149-1933-4-6157. 34 A legitimizmus és a magyar feltámadás: Grieger Miklós könyve. = Vvm. 1936. aug. 23. 5. p. 35 MOL K149 1937-4-13644. 36 Dr. Horovitz Józsefné, Braun Dávidné, Wolf Sándorné: A Szent Korona Szövetségek teadélutánja. = Vvm. 1936. dec. 1. 3. p. Deutsch Sándorné: Ottó-mise a székesegyházban. = Vvm. 1937. nov. 21. 7. p. 352
