Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kelbert Krisztina: Hölgyek a palettán. A Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának 1928-as divattörténeti élőkép-bemutatója

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 321-334 Szombathely, 2011 KELBERT Krisztina HÖLGYEK A PALETTÁN. A MAGYAR NŐK SZENT KORONA SZÖVETSÉGE SZOMBATHELYI CSOPORTJÁNAK 1928-AS DIVATTÖRTÉNETI ÉLŐKÉP-BEMUTATÓJA BEVEZETŐ Mintha gróf Batthyány Gyulának (1887-1959), a „szépasszonyok festőjének" (MOLNOS 2007. 31) műtermében vagy kiállításain járnánk: körös-körül a magyarországi társadalmi elit hölgytagjai, arisztokrata és vagyonos nagypolgári dámák, híres színésznők, modellt állva, mozdulatlanul. Ám ez mégsem a Nemzeti Szalon, az Ernst vagy a Brooklyn Múzeum. Ez Szombathely, a Kovács szálló, 1928-ban, a helyi társadalmi elit nőalakjaival, akik a világtörténelem nagyasszonyainak öltözve, divattörténeti bemutatóra rendeződtek élőképekbe. A két világháború közti időszak Vas vármegyéjének e páratlan társadalom- és kultúrtörténeti eseményéről a helyi sajtó ekképp tudósított: „Az elképzelhető legszebb külsőségek között és a legteljesebb erkölcsi és anyagi siker jegyében zajlott le tegnap este az az élőkép-előadás; amelyet a Kovácsszálló nagytermében a Népgondozó Szövetség javára a Magyar Nők Szentkorona Szövetségének vasmegyei csoportja rendezett. Az élőkép-bemutatás olyan nagyszabású társadalmi eseménnyé nőtte ki magát, amilyenre csak kevéssé emlékezünk az utolsó évek történetéből. Vasmegye egész főúri és középosztálybeli legelőkelőbb társadalma megmozdult, hogy az estély sikerét biztosítsa. A tegnapi bemutatón is ott láttuk Vasmegye egész vezető társadalmát: az arisztokráciát csakúgy, mint az egyházi, hivatali, társadalmi és közéleti előkelőségeket. Régen volt esemény, amelyen ennyi kiválóság, előkelőség adott volna egymásnak találkozót. Az estély publikumának kaleidoszkópszerűen színpompás forgatagában ott láttuk Mikes János gróf megyéspüspököt, az Esterházy hercegi, a Széchen, a Széchenyi, Erdődy, Mailáth, Zichy és Szapáry grófi családokat, Tarányi Ferenc dr. főispánt, Horváth Kálmán dr. alispánt, szentmártoni Radó Lajos és Bezerédj István felsőházi tagokat, Vargha Gábor dr., Lingauer Albin és Maróthy László dr. országgyűlési képviselőket, Hirsch József dr. üzletigazgató kormányfőtanácsost, Ferenczy Tibor kerületi főkapitányt, Tóth József és Tauber Sándor dr. praelátus kanonokokat, Császár József dr. szemináriumi rektort, Ujváry Ede dr. helyettes polgármestert, Geist Jenő kormányfőtanácsost és úgyszólván Szombathely egész intelligenciáját a tisztikar igen sok tagjával egyetemben. De nemcsak társadalmi szempontból nőtte ki magát az estély az utóbbi idők egyik legnagyobb szabású eseményévé, hanem művészi szempontból is. Már maga az élőkép-estély gondolata annyira eredeti és nagyszabású, megvalósítása pedig annyira nehéz és szinte kivihetetlen teljesítmény, hogy Szombathelyen 30 esztendő óta nem is volt egész estét kitöltő élőkép-bemutató. Nem mintha ezalatt a harminc esztendő alatt nem vetődött volna fel egyszer sem az élőkép-előadás gondolata, hanem egy ilyen estélynek a mintaszerű megrendezése és kiállítása annyi és akkora feladatokat ró mind a rendezőre, mind a szereplőkre, hogy azokkal nem lehetett megbirkózni és az estély gondolatát el kellett ejteni. Annál nagyobb a Szentkorona Szövetség fáradhatatlan agilitása és művészi érzékű vezetőségének az érdeme, hogy ennyi nehézség dacára is megrendezte az estélyt és hozzá még a legszázszázalékosabb siker jegyében. Az előadás tárgya a női divat fejlődésének az ókortól napjainkig való bemutatása volt. 19 színpompás kép sorakozott fel egymásután és a néző a 19 képben, akárcsak valami pazar gazdagságú kaleidoszkópot forgatott, vagy filmet pergetett volna; végigélte, végignézte az egész világtörténelmet a köztársasági Róma korától egészen a legfrissebb máig. Mindegyik kép egy-egy történelmi kort elevenített meg a legnevezetesebb, legpregnánsabb nőképviselőjével. Talán semmi sem nehezebb művészi követelmény, mint egy-egy ilyen képben megéreztetni a feltámasztott kor hangulatát, megmutatni ízlését, ruházatát, stílusát és amellett arra ügyelni, hogy a személyesítő nőalak úgy jelenjék meg előttünk, 347