Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Forgácsné Mészáros Irén: Liszt Ferenc zsebórája

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 321-334 Szombathely, 2011 FORGÁCSNE MÉSZÁROS Irén LISZT FERENC ZSEBÓRÁJA Liszt Ferenc ezüst zsebóráját a Smidt Múzeum őrzi. Az 1800 körüli években készült úgynevezett spindlis zsebóra ezüst tokozású, aranyozott acél belső szerkezetű. Az óra számlapján a „G. J. Heinzel IN LÖUENBERG" jelzést olvashatjuk. Hátlapjának felirata szerint (Andenken dem Vater Cosima) Liszt Ferenc a lányától kapta ajándékba. Liszt levelei, végrendelete és a korabeli portrék alapján feltételezhető, hogy 1860 után került a világhírű zeneszerző tulajdonába. „Már két hete dolgoznak szellemem és ujjaim mint két kárhozott - Homérosz, a Biblia, Piaton, Locke, Byron, Hugo, Lamartine, Chateaubriand, Beethoven, Bach, Hummel, Mozart, Weber mind itt vannak körülöttem. Hevesen tanulmányozom, meditálok rajtuk, falom őket; ezen felül négy-öt órákat gyakorlok (terceket, szexteket, oktávokat, tremolókat, ismételt hangokat, kadenciákat stb., stb.). Ó - hacsak meg nem bolondulok - művészt lelsz bennem, ha eljössz! Igen, művészt, olyat amilyet kívánsz, olyat, amilyenre ma van szükség!"

1 E szavakkal kezdi Párizsból írt levelét a fiatal Liszt Ferenc, s gondolatai előrevetik a majd egész Európát meghódító művész tehetségét, szellemi és emberi nagyságát. A levelek, éppúgy mint a versek, az érzelmek közvetlen írásbeli kifejezésformái, az emberi érintkezés, a lelkek egymásra találásának különös lehetőségei és alkalmai. Nemcsak érdekfeszítő olvasmányok, hanem igen fontos dokumentumok, jelentős források is a lelki élet búvárai, a társadalom és az irodalom kutatói számára. 2011-ben a XIX. század nagy művészére gondolunk: kétszáz éve született Liszt Ferenc. Művei élőbbek, mint valaha, zenéje árulkodik az ember bensőjéről, a világot fenyegető konfliktusokról és a mindig vágyott harmóniáról. Liszt zenéje a XIX. században zajló változásokat, lelkesítő folyamatokat idézi, mégis, Liszt rólunk szól, a huszonegyedik század emberéről. Az apa

2, ki megrögzötten hitt a fia tehetségében, és a kis falu

3, mely alig negyven kilométerre fekszik Szombathelytől, és ahová Liszt Ferenc mindig visszatalált, magyar, német, horvát dalaival örökre szóló gazdagságot, bátorságot, emberi nagyságot adott a művésznek." A zene, Liszt Ferenc zenéje elpusztíthatatlan, hatalmas közvetítő erejével nyitottá, elfogadóvá tesz bennünket, megtanít arra, hogy megértsük a falu, a város, a vidék, a nemzet nyelvét, nemcsak a sajátunkét, hanem a szomszédos népekét is. Virtuóz zongoristaként, zeneszerzőként és karmesterként aratott nemzetközi sikerei, hatalmas hírneve ellenére egész életében alázattal viseltetett mind a művészet, mind az emberek iránt; nemcsak a zenetörténetnek, a kultúrtörténetnek is meghatározó egyéniségévé vált. Közel ezer mű, opera, egyházi, világi kórusművek, szimfonikus költemények, zenekari művek, táncok, zongoraművek, orgonaművek, kivonatok, átiratok adnak képet számunkra művészetéről; ebből több, mint száz mű nemzeti témájú, illetve több, mint száz a művésztársak előtti tisztelgés, átirat vagy fantázia (HAMBURGER 1980. 413-456). A fiatalon elkezdett „vándorlásokból" egész életre kiterjedő utazás lett, bejárta Európát, az országokat, városokat, Bécset, Párizst, Londont, Pestet, mindet, ahonnan tanulhatott, ihletet nyerhetett. Soha, sehol nem telepedett meg végérvényesen, így próbálta az egész világot „magába szívni", hogy alkotni tudjon. 1 Részlet Liszt Ferenc Pierre Wolfnak írt leveléből, 1832. május 2-8. Párizs. Pierre Étienne Wolf (1809-1882) Liszt egyik legelső növendéke volt Párizsban (ECKHARDT 1989. 18-20). 2 Apja, Liszt Ádám (Nemesvölgy, 1776 - Boulogne-sur-Mer, 1827), Esterházy Miklós herceg gazdatisztje volt, anyja Lager Mária Anna (Krems, 1788 - Párizs, 1866) egy kremsi pékmester lánya (HAMBURGER 1980. 20-22). 3 Liszt Ferenc 1811. október 22-én született az akkoriban a Magyar Királysághoz tartozó, Sopron vármegyében található Doborján nevű faluban. A falu, Raiding néven ma Ausztria (Burgenland) része. 4 „Kétségtelenül boldogság és büszkeség tölt majd el, ha képes leszek anyanyelvemet megérteni, beszélni, és mélyen behatolni szépségeibe." Részlet Liszt Ferenc Wesselényi Miklósnak írt leveléből, 1843. március 16. „Az „anyanyelv" szót csakis átvitt értelemben értelmezhetjük: „hazám nyelve"." (

ECKHARDT 1989. 81) Liszt életmódja nem tette lehetővé, hogy magyarul megtanuljon, idős korában csak passzív nyelvtudásra sikerült szert tennie. (LÉGÁNY 1976. 131-132) 339