Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Révész József: A gyógyszerész mint feltaláló a XIX. és XX. század fordulóján

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 335-338 A gyógyszerész mint feltaláló a XIX. és XX. század fordulóján Kálmán,

9 Zoltán Lajos,

1

0 Quirinyi Alajos

1

1 a kérdést ezen a vonalon, tehát a portokok változtatásával kívánta megoldani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A legjelentősebb és legegyszerűbb megoldást a Tarnay István ajánlotta portok jelentette, melynek oldalai középen meg voltak hajtva (perforálva), és így két szélét megnyomva az magától kinyílott.

1

2 A másik lehetőség a portokok formáját megtartva a befújás változtatása vagy kiváltása volt. Ezen a vonalon indult el Winkler és budapesti gyógyszerész kollégája, Kriegner György is (

W

INKLER 1892. 165-170. 168-169). Az alapelv az volt, hogy ne tüdővel, szájon át, hanem valamilyen eszközzel juttassák be a levegőt a portokba. Mivel a gyógyszerésznek mindkét kezére szüksége volt a porok „becsinálásához", azaz a kiosztott por portokokba juttatásához, a fújtató működtetését lábbal kellett megoldani. A Kriegner-Winkler-féle készülék a recepturai asztal lapja alá volt elhelyezve, és az asztallapon kialakított csőben folytatódott. A készüléket lábbal működtették, ami előnyös volt, mert a gyógyszerész így egyik kezében a portokokat, a másikban pedig a már elosztott port tartalmazó kártyát tarthatta. Mivel a befújt levegőben por van, ami a tokba kerülhet, légszűrőként vatta behelyezését javasolták az állvány alsó részének szelencéjébe. A kísérleteket a budapesti kémiai intézetben végezték, és a tesztelés során többen is kipróbálták. A végső megállapítás szerint a gép nagyon praktikus volt, és könnyen lehetett a porokat bejuttatni, pontosabban kinyitni a tokokat, „ám eleinte nem megy kellő gyorsasággal a befújás, mert az ember önkéntelenül a szájához emelte a kapszulát; illetve nem mindig sikerült összehangolni a kéz és a lábmunkát" (W

INKLER 1892. 165-170. 168-169). Az eszköz minden bizonnyal a Pharmazeutische Zeitungban már korábban ismertetett befúvó továbbfejlesztett változata volt.

1

3 A portokok higiénikus, egyszerű és gyors kinyitásának kérdése valószínűleg a további években is foglalkoztatta a gyógyszerészeket. Erre utal, hogy mire a szájjal való befújást eltiltó 46673/1899. sz. Belügyminiszteri rendelet megjelent (CHYZER 1900. 354), az indokolásban már nem csak arra hivatkozott, hogy „a szájjal való befújás az egészségre ártalmakat rejt magában.", hanem azt is említette, hogy „a portokok nyitására más; hygienikus eszközök is vannak már". A rendelet a szájjal történő befújás elkerülésének mikéntjét a patikusra bízta, ám a patikavizsgálatok során ennek módját ellenőrizték. A rendelet életbe lépését követően újra a figyelem középpontjába került a kérdés. A rendelet új lökést adott a feltalálói vénával megáldott patikusoknak és szakmán kívülieknek egyaránt. Nem utolsósorban azzal a tudattal dolgoztak, hogy egy szabadalmaztatott és a szakma által is elfogadott eszköz feltalálóját nemcsak ismertté, de gazdaggá is teszi. A gyógyszerészi sajtóban így sorra jelentek meg a tökéletes gépet, eszközt, módszert bemutató leírások. Egy ilyen kisebb, kézzel működtethető fújtatót mutatott be Grosz Samu gyógyszerész.

1

4 Két egymásba illő fémhengerből állt, ha a dugattyúszerűen működő hengert - gombjánál fogva - lenyomták, a levegő a henger aljához forrasztott csőbe tódult, a lapított végén át az alá helyezett portokot kinyitotta. Hátránya, hogy csak kézzel volt működtethető. Gyurovits Gyula nagykárolyi gyógyszerész találmánya fúvás helyett oly módon tette lehetővé a portokok kinyitását, hogy az expediáló patikus jobb kezére ráhúzta a néhány milliméter vastag sárgarézből készült, derékszögben hajlított, végén laposra kalapált eszközt, amely kialakítása révén alkalmas volt a portokok kinyitására.

1

5 A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás azonban külhonból jött. Hermann Sháfer szabadalmaztatott kapszulájának egyik oldala kicsit hosszabb volt, így könyen nyitható, illetve tölthető volt.

1

6 A portokok kinyitásának problémája több évtizedes elfoglaltságot adott a szakma, elsősorban a receptúrai munka megszállottainak. A tokokba töltendő por kiosztásának hagyományos módszerét sem kerülte el a modernizáció. A téma ugyan felmerült a gyógyszerészi 10 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 44. sz. 704. 11 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 48. sz. 768. 12 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 44. sz. 702-703. 13 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 44. sz. 704. 14 Gyógyszerészi Hetilap, 38. évf. (1899) 26. sz. 436-438. 15 Gyógyszerészi Hetilap, 38. évf. (1899) 52. sz. 913-915. 16 Gyógyszerészi Hetilap, 47. évf. (1908) 28. sz. 452. 337