Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Móricz Péter: Batthyány Lajos nádor halotti beszédeinek Vas megyei vonatkozásai
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 321-334 Batthyány Lajos nádor halotti beszédeinek Vas megyei vonatkozásai Lajos ő Excellentiája Országunk Palatinussa, és Királyi Hely-Tartója el len-is mind addig igazgatta, s- köszörülte kaszáját, még len ugyan az el mult 1765. dik esztendőben Mind-Szent Havának 26. dik napján, életének Hetvenedik Esztendejében az élők közül ki nem vágta." (CSŐDY 1766. 2-3). Általában a katolikus gyászbeszédek tanító része többnyire a halállal kapcsolatos közhelyszerű igazságok ismételgetésére szorítkozik. Csődynél is megtalálhatóak a „Porbúi lett, és porrá lészen", illetve a „Mivel nem tudhatod hol vár téged á halál, te arra minden helyen várakozzál" idézetek, azonban a Batthyány címer két állatával szép képeket is alkotott. Az 1500-ban elnyert családi címer: kék pajzsban lenn természetes színű sziklaüregéből sörényes oroszlán fél testével kiemelkedik, szájában egyenes kardot tartva. A szikla tetején fészkéből kiemelkedő, szétterjesztett szárnyú pelikán látható, amint vérével táplálja három fiát. Csődy a címerállatokat használta a gyász érzetének fokozására: „Hol vagy Méltóságos Bottyáni Fámiliának Pelikán madara? Emelkedgyél fel mágas kősziklákra rakatott Fészkedből, és csirkéiddel együt sebes röpüléssel jöj ezen Templomba, áll Méltóságos Kegyelmes Uradnak Koporsója mellé, erszd le földig szárnyaidat, haicsd le fejedet, újra szaggasd melledet hegyes óroddal Kegyelmes Uradnak halálán való bánkódásodbul, és minden Magyar sziveket indics keserűségre. Hol vagy te is ugyan Battyáni Fámiliának Oroszlánnyá?Jöj elő, vedd ki szádbul keresztül álló éles kardodat, és azzal metélvén melledet, sebesétvén szivedet ama Mátyás Magyar Királynak Oroszlányi módgyára, kik Bonfinius bizonyétása szerént Urok halála napján bánatos ordétásokkal magoknak halált szereztek. Ezeknek módgyára mondám te - is ordécs ma, és ordétásodnak szomorú harsogásával tőlcsd bé egész Magyar Hazát." (CSŐDY 1766. 5). Csődy művét consolatio-val zárja, vagyis a gyászoló gyülekezet vigasztalásával. A búcsúzás rész végén, Batthyány maga végzi el a feladatot. Csődy megfordítja a helyzetet: az elhunyt szánakozik a gyászolók jövendőbeli halálán: „Szomorkodtok látom Palatinustoknak halálán, mellynek árnyékában most mégyen, én pedig á ti Halálatokon bánkódom, mely nem sok üdő múlva fog Következni. (...) szomorú Szivei, könyvező szemekkel nézek reátok meg gondolván hogy száz esztendő múlva talán egy sem fog Közületek élni, hanem minnyájan velem együt porrá, hamuvá lesztek." (CSŐDY 1766. 36). Természetesen Batthyány Lajos e két halotti beszédét is forráskritikával kell kezelnünk, hiszen az orációnak a halott magasztalása a legfontosabb feladata. Jó példa a szerzők elfogultságára, ahogy Mária Terézia és Batthyány Lajos viszonyát ábrázolták műveikben. A szédületes hivatali karriert befutó Batthyány az 1764-1765-ös országgyűlésig a királynő egyik leghűségesebb emberének számított. Különösen Galgóczy hangsúlyozta a kancellár, majd nádor uralkodónője iránti hűségét: „Mostanság szeretsésen Országló Felséges Aszszonyunkhoz Maria Theresiához hasonló hővségit bizonyította. Az ő gyors munkálkodásában nem hogy alább hagyott vólna, hanem inkább a' dolgoknak szaporodásával szorgalmatosságát ő is duplázta." (GALGÓCZY 1766. 17). Szintén Galgóczy említi Batthyány Lajos fontos szerepét az 1741. évi országgyűlésen lezajlott „vitám et sanguinem" jelenet megszervezésében, amelynek során a magyar nemesség életét és vérét ajánlotta Mária Teréziának, kinek birodalmát több ország hadserege támadta meg trónrakerülése után: „Hogy az Ország Gyűlésinek ideje, melly ezer hét száz negyven egyedik esztendőben tartattatott, el-érkezett vólna,• 0 melly fáradhatatlanúl iparkodott azon Gróff Lajos Cancellarius, hogy ki ki minden készséget mutasson az ő fejedelmihez. Minek utána mostanság ditsőségessen Országló Felséges Aszszonyunk, és KíFálynénk az ő kegyelmes írását Cancelláriussának kezében adta vólna a' végre, hogy azt az egész Ország előtt el-olvassá; azt ő el-olvasta, 's egyszersmind megmagyaráztam hogy minénű hajlandósággal, kegyelemmel, 's Annyoi szeretettel viseltetik ő Felsége Édes Hazánkhoz, 's egész Nemzetünkhöz: hogy azért viszónta Nemzetünk - is ő Felségéhez hővségét, készségét, és hajlandóságát mutassa meg; ezt vólta képen javaslotta, erre az Országot tökélletesen ösztönözte vala. Vólt-is haszna iparkodásának; mert ugyan-is annyira meg-inditotta szivét Nemzetünknek, hogy életét, és vérét ő Felségének azonnal fel-ajánloná." (GALGÓCZY 1766. 18). Az első lelkesedésben 100 000 főnyi katonaságot ajánlottak fel a rendek. A magyar politikai elit, amelyik csak még néhány évtizede több ízben is felkelt a király ellen, most nem fordult szembe az uralkodóval, hanem mellette foglalt állást (NIEDERHAUSER 2004. 18-19). Batthyány Lajos a hétéves háborúban is királynője mellett állt, szorgalmazta önkéntes katonaság kiállítását, számukra ellátás felajánlását. „Feles számú gyalog katonát állított. Ő elő a' maga költségével 's ő Felségének segítségére fel-küldette. Ösztönözte azomban a' többi urakat, és Méltóságokat, hogy ők-is hasonlót tselekedgyenek." (GALGÓCZY 1766. 31). Mária Terézia elismerte Batthyány 327
