Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
NÉPRAJZ - Illés Péter: Parasztiból utóparaszti szőlőhegyek
ILLÉS Péter 8. kép. Kapálásba menő szőlősgazda. Petőmihályfa. 1955. SNF 1715. (Fotó: Dömötör Sándor) „Bíró Gyula a kapanyélre akasztott csuhészatyorban ennivalót visz magávalde a korsóról sem feledkezik meg (szódás bor van benne, egy nap megiszik 3-4 litert idekinn)." Fig. 8. Farmer on the way to hoe. Petőmihályfa. 1955. SNF 1715. (Photo: Sándor Dömötör) Gyula Bíró is bringing along food in a bog made of com husk, hanging from the handle of the hoe. He does not forget the jar either. (There is wine with soda in it, he drinks 3-4 litres a day out there). felhasználni mintegy 41 kat. hold földet az mgtsz gazdasági központjától távol eső, nehezen megközelíthető, hullámos felszíne miatt kedvezőtlen domborzati adottságú területen. A szőlőtelepítésre előirányzott 20 kat. hold földterületet egy nagylejtésű, délnyugat irányú, erősen szabdalt domboldalon jelölték ki, amely ugyancsak erős vízromboló hatásoknak kitett földrészekből tevődött össze. Hasonló földhasználati megfontolásból a hegyháthodászi „Hegyháti Új Élet" mgtsz 1969-ben 10 kat. hold szilvást akart létesíteni egyik szántó területének erősen lejtős részén, ahol a laza szerkezetű, homokos vályogtalajon a gépi művelés kiváltképp veszélyes volt. 31 Mindemellett az 1960-as években, a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején új típusú termőtájak kialakításával is megpróbálkoztak a térségben. Ilyen volt a Fölművelésügyi Minisztérium Kertészeti Főosztálya által propagált és kiemelten támogatott málnatermelés fejlesztése, különösen a Szentgotthárdi és Körmendi járások őrségi területein. 3 2 Nem mellékes körülmény, hogy a kisüzemi gazdálkodás helyi hagyományai és a térségi lehetőségek figyelembe vételével a központi, tervutasításos gazdaságirányítással például Pest megye északi és Nógrád megye keleti részén ekkorra már önálló, az országban a legnagyobb málnatermelési tájat sikerült kialakítani ( B ALI 2005a 66-69). Vas megyében azonban ez előtt csak kis mennyiségben, házikertekben termesztettek málnát. A dél-vasi két járásban 1960-ban mégis huszonegy málnatermesztő szakcsoport alakult, amelyek aztán közel 500 kat. hold nagyüzemi málnást telepítettek. A Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Szentgyörgyvölgyi Kísérleti telepének kiadásában még a málnatermelés népszerűsítését szolgáló brosúrát is megjelentettek az „Őrség aranya" hangzatos cím alatt. 1966-ban viszont már világosan látszott, hogy a telepítéstől eltelt évek kudarcai következtében a tájegységen majdnem felére csökkent területeken a málna nem hozta el a várva várt mezőgazdasági sikert. Az újonnan létrehozott málnások ilyen gyors leromlásában a hivatalos indoklás az Őrség talajának kötöttségét és a nagyon rossz vízgazdálkodását valószínűsítette. De a Nyugat-Dunántúlon sem mindenhol volt a málna termesztése ennyire kudarcra ítélve. Például a Győr környéki Kisbarát és Nagybarát (ma Győrújbarát, GyőrMoson-Sopron), Écs (Győr-Moson-Sopron), Csanak (ma Ménfőcsanak, Győr-Moson-Sopron) és Nyúl (GyőrMoson-Sopron) szőlőhegyein annyira sikeressé vált, hogy számos szőlősgazda az 1950-es években a szőlőjét is kivágta a jobban értékesíthető málnatermés érdekében. 3 3 Ugyanis az egyéni kocsmák megszűntével a bor eladása mindenhol komoly nehézségekbe ütközött, főleg az olyan szőlőterületek számára, amelyekbe jelentős számban direkttermő fajtákat telepítettek. Hiába volt a 31 VaML XXIII. 8. b. Vas megye Tanácsa Végrehajtóbizottsága Mezőgazdasági Osztályának iratai. Általános iratok. 25.028/2/1969. 1. f. 32 VaML XXIII. 8. b. Vas megye Tanácsa Végrehajtóbizottsága Mezőgazdasági Osztályának iratai. Általános iratok. 26.481/1/1966. 15v. f. 33 SNA 2269. Bárdosi János: Hegyközségek (Kisbarát, Nagybarát, Ravazd-Ménfő). Kézirat. 1957. 276
