Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: A fotografálás és tárgyrajzolás jelentősége Pável Ágoston őrségi gyűjtőútjain. Az 1940. évi szalafői táj-és népkutató tábor néprajzi tanulságai
NAGY Zoltán [ponyvákon] (SNF 1311) terményszárogatás. (SNF 1307, 1388, 1305) mákszárogatás ponyván, mákhasító gyerekek. (SNF 1319) Három köteg lencsomó [a pajta előtti gyepen] Alsószer. (SNF 1317) „Ruhaszárítu." Két villás karóra fektetett rúd] „Most „vöröshajma" lóg rajta Zsohár Gyula portáján. (Ld: SAVARIA 32. 171, 9. ábra) (SNF 1310) Fonott kerítés [száradó] edényekkel. (SNF 1337) „Ruhaszárisztu rud, hevenyészve. Mögötte: gabonaasztag. Pap Zoltáné. Grábla nyele és vella keresztbe rakva." 5. Tárgyak világa: (SNF 1303) Kópicok, (SNF 1304) Kópic és [egy fából kivájt] lisztesbödön (SNF 1351) „Zsoldos Kálmán régi szekrénye, vonalas díszítéssel" Templomszer. [Lapos tetejű ácsolt láda geometrikus díszítéssel.] 6. Szekér járommal: (SNF 1331) „Járom (iga), rúd, szekér (trágyával 2 boronával) Az egyik oldalon a szekéroldal le van eresztve. Szalafő, Felsőszer, 1940. augusztus. Lugosi Dániel." (SNF 1343) „Régi fatengelyes szekér eleje és hátulja Visontai Dánielé Pityerszer." (SNF 1312, 1313) „Zsoldos Ernő lőcsös lovas szekere [Templomszer 49], 7. Eke, ekecsusztatu: (SNF 1335,) Szalafő, Csörgőszeri határ. Szántásban hagyott eke igástul. (SNF 1344, 1345, 1346, 1347, 1352, 1353) Szalafő, Templomszer 49. Iga (járom) tézsula, eketaliga és eke. Zsoldos Ernőé. (SNF 1342) „Szalafő, Pityerszer. Csusztatu, ekealja, tézsula, Zsoldos jánosé." (SNF 1326) „Szalafő, Alsószer. Kis ekecsusztatu ekével." (SNF 1348) Szalafő Templomszer 56. hsz. Kis ekecsusztatu ekével. Róka Sándor." (SNF 1323, 1345) „Csusztatu (ekeló) (eke) taliga hámfával és gyöplűtartóval (SNF 1330) Szalafő, Alsószer 42. hsz. „Kerekes ekecsusztatu eketaligával: rajta eke, mögötte szalmával falazott és fedett árnyékszék négy oszlopon."(SNF 1354) Csusztatu Szalafő, Templomszer. Pável Ágoston a fotózás tárgyát a néprajzi gyűjtés tematikájának rendelte alá, nagyjából követve a gyűjtőtábor iránymutatásait. 4 5 Noha Pável Ágoston nem tartozott szorosan a Táj- és Népkutató Tábor közgazdaságtant, szociológiát és néprajzi előadásokat hallgató diákságához, de korát, tanári mivoltát és nem utolsó sorban kutatói habitusát nagyra becsülték. Pável Ágoston Rudolf Meringer iskolájának tanítását - „Wörter und Sachen" - magáévá téve gyűjtött. Nyelvészként vallotta, hogy a tárgyakkal nevük szoros kapcsolatba hozható. Szótárba szedte egy-egy paraszti porta felszerelésének egész terminológiáját, leírta, milyen tárgyakat, eljárásokat, műveleteket jellemeznek e paraszti műszavak (NAGY 2010. 165). Tanárian precíz volt, kis cédulákra jegyezte fel a tapasztaltakat, mint ahogyan Tálasi István szalafői cédulaanyagán ezt ma is tanulmányozhatjuk (EA. 7808), de Bödei János zalabaksai néptanító is e módszert követte, rajzvázlatainak számozása az ábrázolt tárgy részleteinek megnevezését tartalmazza (EA 7813). Pável posztumusz megjelentetett „Válogatott tanulmányai"-ban a fonás műveletének szakszerű leírását a rokka Szabó László által készített rajzához fűzött, pontokba foglalt helyszíni gyűjtéséhez kötötte (S. PÁVEL 1976. 180-182), melyből egy részletet azért szükséges idézni, hogy az egyébként lírai hangvételű író-költő szárazabb, tudományos leírását is megismerhessük: „A kócot nehezebb fonni, mint a szálalent. Több baj van vele. Van kócfonó rokka és szálafonó rokka. Értékesebb a szálalenből való anyag. Ruhát mindegyikből csinálnak, a legdurvábbat a hegyekócból (pokrócot), középfinomat a töjöszöszből (szalmazsák, penyve = ponyva), legfinomabb a szépszöszből való ruha, de ez nem sok, ezért a szálalennel keverik a szövésnél, de fonni külön fonják. Ebből lesz lepedő, abrosz, törülköző, szakasztó ruha. A tiszta szálalenből készítik a ruhafélét (ing, gatya, abrosz). A szálolent pamukkal belezik le. A kóc és szálalen kerül a rokkára és a rokka pá Icára. A rokka részei: 1. rokka talpa, a lábak alsó része ebbe van erősítve; 2. nyomdokú, amire a lábat teszik hajtani, ezen csak a láb feje áll, a láb maga sarkával a földön nyugszik; 3. nyomdokuszár tetején több lyuk van a hajtás szabályozására; 4. rokkalába; 5. rokkatengü: kis vas, amelyre a nyomdokú szára be lesz akasztva, átjön a keréken keresztül a túlsó oldalig; 6. rokkakerék; 7. rokkaküllü; 8. kerekagy: ezen megy át a tengü, 9. támla, amelybe kétoldalt a „tengü rá vagy be" van eresztve; 10. rokkaiga, amely fent megfelel a rokka talpának, és amelybe a lábak felső vége van erősítve; 11. rokkasróf: fából, az igán van oldalt elől, és arra való, hogy szabályozza a kerék bevágásába fekvő mazzagot; üres orsónál meg kell tágítani, tele orsónál szorítani; 12. rokkamazzag: a kereken és az orsón; először szálalenből gyufaszálnál erősebb tizenöt-húsz 45 A legtöbb gyűjtőtől nem maradt fenn tematika, de pl. Takács István naplójából tudjuk (EA 7811), hogy babszedést, lombhordást, kézi cséppel való cséplést, villát vállán hordó nőt, állatlegeltetést, a kiskert virágait is fényképezte. Retina kisfilm felvételének teljes listáját közöltük ugyan (NAGY 2010. 151, 36. lábjegyzet), de érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy mákfejtést, száradó edényeket, trágyahordást, csépléshez való gabonahordást, köznapi témákat fényképezett. Úgy gondoljuk, hogy ez volt a többi gyűjtő feladata is. Bödei János naplójából (EA 7813) arról értesülünk, hogy méhészettel kapcsolatos fotókat is készített. Szabó László pedig néhány esetben konkrétan megírja, hogy a vele rajzoltató Pável mit fényképezett (régi ácsolt menyasszonyi ládát, füstöskonyha bejáratát, szalmázást, cséplést, kaszakalapálást, lentermelés eszközeit, rokkát, apróbb tárgyakat). 240
