Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Horváth Sándor: Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a XVIII-XX. században. Előmunkálatok a vasi múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 183-225 Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a 18-20. században. Előmunkálatok a Vasi Múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz A KOCSMÁK MŰKÖDÉSI RENDJE A városi statútumok ettől az időszaktól vissza-visszatérően foglalkoznak a kocsmák rendjével - elsősorban a nyitva tartásával. A későbbiekben központi utasítás szabályozza a nyitva tartást, aminek a helyi közigazgatási szervek szereznek érvényt a helyi szabályozások révén. Szombathelyen (A 17. századi szombathelyi kocsmáitatásról Dominkovits Péter írt: DOMINKOVITS 2004.) 1611 -ben így határoztak: „Item végezték egyenlő akaratból, hogy kilencz óráig az korcsmáros az ajtót felnyitva tarthatja, az kilenczet megütvén, az hadnagy uraim mingyárást kilencz óra után takarót harangoztasson és az korcsmáros is az ajtaját betegye. Ez alatt, ha valaki útról ennél későbben haza történnék térni, emberét lámpással az korcsmároshoz elküldheti és efféle embereknek az korcsmáros a ki leszen bort adhat szükségeken, de annak kívüle senki vagy városi, avagy peniglen vidéki, lámpás nélkül avagy peniglen egyéb mives legénynek avagy közszolgának senki fel- alá kiáltván, avagyszitkozódván, lámpás nélkül járván az hadnagyoknak az város őrzőkkel hatalmuk legyen reá megfogni és az toronyba tenni, s az pénz, mely bírság az hadnagyoké legyen" (KOLOSVÁRIÓVÁRI 1904. 130-131). Ugyanitt szabályozzák a borkimérés „tisztaságát", valamint az idegen kocsmákról való borszerzés tiltását. „f\z penig az idén, az ki korcsmáros leszen, csapszéki legyen - fogalmaz a rendtartás -• ugy töltse az edént, hogy csordultig legyen, mint egyéb szabad városok szokták az edént csordultig tölteni; ha penig hamison méri, hogy meg nem töltené igazán, törvénnyel megbüntessék, mint hamis korcsmárostMajd valamivel később így folytatódik: - „senki városi ember, füven is az városban lakozó levén, senki az közönséges haszonért, és az városnak igaz tagja levén, és az közönséges jönak jóakarója, senki más korcsmájára tudniillik Perintújfalvira, Csömötényire, Márton deákéra, Eötvös Istvánéra, Luczár Istvánéra és ezeknek kivüle is ha találtatnék oly ember, ki az város csapjára korcsmát kezdene, és ha valaki ezekre az felül megnevezett és megtiltott korcsmákra, nem hogy kannával küldene, de még csak maga is reá menne bor innia, mindegy a büntetése. Élőbben az büntetése négy forint. Ha másodszor is rajta kapják ugyanazon embert és megbizonyosodik: tehát dupla az büntetés. Ha peniglen harmadszor is meg nem szűnik, végeztek egész várossal, hogy az házát az város megbecsültesse és letevén az házának árát, az városról kimenjen, mert mindafféle engedetlen embert az város nem patial, itt közöttünk tartani nem kell" (KOLOSVÁRI-ÓVÁRI 1904. 130). Kemény büntetéssel védték a saját, közösségi terméket, a külsővel szemben. A más kocsmákról hozott bor - és a mészárszékeknél a hús - tiltása meg-megjelenik a statútumokban. A fenti idézet az 1611-ben Szombathely környékén működő egyes kocsmatulajdonosok nevét is megörökítette. - Természetesen a város jegyzőkönyveiben korábbi adatok is találhatók a kocsmákról, kocsmárosokról, kocsmáitatásról. A város 2. fotó. Vashidegkút - 1901. Vogler vendéglője - kétszintes épület, Vashidegkút, 1901. - SM Történeti Adattár, Mozsolics Amália képeslapgyűjteménye Foto 2. Vashidegkút - 1901. Gasthof Vogler - zweistöckiges Gebäude, Vashidegkút, 1901. - SM Történeti Adattár, Postkartensammlung von Amália Mozsolics 187