Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Horváth Sándor: Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a XVIII-XX. században. Előmunkálatok a vasi múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 183-225 Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a 18-20. században. Előmunkálatok a Vasi Múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz A KOCSMA A KORAI SZAZADOKBAN: A KÖZÉPKORBAN ÉS AZ ÚJKOR ELEJÉN A kocsma magyarországi középkori szerepéről Szabó Istvánnál olvashatunk: „A szórakozásnak és játéknak megvolt a divatja a középkori Magyarországon is. Az Európaszerte elterjedt kocka- és kártyajátékot jól ismerték. Az egyházi hatóságok meg is tiltották, hogy a papok kockavetésben és kártyázásban részt vegyenek. (...) A nagybirtokosok rendszeresen űzték a kártyajátékot, de fel lehet tenni, hogy járta az a parasztok között is. Ha előbb nem is, 1627-ben szólnak róluk a fennmaradt írásos emlékek: a Pécsiek 12 forint büntetés terhe alatt megtiltották a jobbágyaiknak a kártyajátékot. Úriszék ítélt el 1588-ban 3 jobbágyot, mert megengedték házukban a kártyajátékot. A jobbágyférfiak mulatsága a középkorban is elsősorban a falusi korcsmákban játszódott le. Ilyen korcsmát a korai századokban gyakran a papok tartottak fenn. Nyilvánvalóan jól jövedelmeztek. A soltészfalvakban a korcsmatartás joga a telepítő soltészt illette meg. A tabernákban - a korcsmákban mindennapos volt a civakodás és verekedés. Ebben a korban nagyon elhatalmasodott a részegeskedés. Sokan - írta Oláh Miklós - túltesznek Bacchuson. Marino Sanudo velencei követ pedig egyenesen nemzeti tulajdonságnak tekintette a magyaroknál a részegeskedést." (SZABÓ 1969. 234). Nyilván a gyakori kocsmai verekedések és az emiatt bekövetkező súlyosabbnál súlyosabb sebesülések miatt írták elő 1486-ban - törvényileg - a magyar rendek, hogy 1. fotó. A jánosházi Fehér-ló vendéglő cégtáblája (MAKKOS 1941. 15) Foto 1. Schild des Gasthofes „ Weißes Pferd" in Jánosháza (MAKKOS 1941. 15) az emberek fegyver nélkül menjenek kocsmába. Eképpen fogalmaztak: „Mivel (...) a kocsmákban igen sok emberölés, sebesítés, verekedés, továbbá sok veszekedés és végtelen számú másféle gonosztettek szoktak előfordulni, (...) mindazok, akik (...) kocsmákba mennek, bármilyen rendűek legyenek, minden fegyver nélkül induljanak (...) inni, s így tartózkodjanak és mulassanak ottan" (BOGDÁN 1978. 168). A XVI. századi kocsmáinkról csak keveset tudunk. „Alsólendva városa 1558-ban a borárulásról így rendelkezett: „Az bírák vagy az várostól ara választott emberek meglássák, megkóstolják az bort, meg is becsüljék, mint kezdjék ki az bornak járása szerént. Ehhez minden korcsmárosnak fábúl csinált pecsétes pintje, iccéje, harmadája, meszelye legyen. Ha valaki ez szerzésnek kívüle cselekednék, első bintetése 4 forint, ha azzal meg nem szűnnék, másod bintetése az leszen, hogy esztendeig és 2 nap bort ne árulhasson" (BALLAI 1927. 54). A korbeli kocsma működésére világít rá részlegesen egy peres irat. 1587-ben a nardai Citkovity Balázs az incédi (ma: Dürnbach, A.) Körtvélyes Gergelyné kocsmájában egy meszely bort ivott, s aztán távozott. Másnap ismét betért oda, fogyasztott, majd - a kocsmárosné elmondása szerint - estig a faluban csavargott, s ismét visszatért a kocsmába. A kocsmabeli ládába nemcsak a bor, hanem a kocsmárosék által eladott négy ökör ára is került, s ez a pénz eltűnt. így jegyezték fel ezt az esetet a lopással gyanúsított Citkovity ellen indított úriszéki perben (HORVÁTH é. n. 35-36). Tehát a kocsmában a pénzt ládikába gyűjthették. A korszak egyik kocsmájáról pontosabban csárdájáról, sőt, leginkább fogadójáról részletesebb képünk is van. A Szentgotthárd és Rábakeresztúr között található Kolomposi kocsma javairól a XVII—XVIII. század fordulójáról vannak adataink: nem bizonyítható, hogy ezek már 1659-ből - amire van hivatkozás az iratokban - származnak, viszont a levéltári fondban az 1722-1750. évek közötti dokumentumok közé sorolták (1. tábla). A kocsma és birtokai a következők voltak: 185