Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Isztin Gyula: Feltételezett középkori vasbánya geodéziai felmérése Vasvár- Vörös dűlőben

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 123-172 Szombathely, 2011 ISZTIN Gyula FELTÉTELEZETT KÖZÉPKORI VASBÁNYA GEODÉZIAI FELMÉRÉSE VASVÁR-VÖRÖS-DŰLŐBEN BEVEZETÉS Vas megye bővelkedik Árpád-kori és középkori vasfeldolgozással kapcsolatos régészeti, nyelvészeti, történeti emlékekben. Az ásatások és terepbejárások folyamán az iparrégészeti kataszterben 4 vasolvasztó telep, 20 vassalak lelőhely és 1 bánya került nyilvántartásba (GÖMÖRI 2000.). A megye területén számtalan földrajzi név és településnév hozható kapcsolatba a vasmegmunkálással (ILON-ISZTIN 2007. 145-146). Az eddigi kutatások által ismert vasolvasztó kohótelepekhez képest elenyészőnek tűnik az egyetlen ismert, Narda Kistelek-erdőben felmért bányamező (ILON-ISZTIN 2007. 158-166).

1 Kiss Gábor régész és Zágorhidi Czigány Balázs történész, a Vasvári Helytörténeti Múzeum munkatársai, terepbejárásaik során oklevelekben közölt határleírások alapján, Vasvár külterületét járták be. Ennek során más emlékek mellett, egy 1334-ben keltezett oklevél által említett, Szentmihályfalváról kelet felé induló, Csipkerekre vivő Nagyút (Magna Via) helyét találták meg. Az út és a Szentegyházi-vízfolyás találkozásánál gázló nyomát észlelték. Ettől északra felfigyeltek az erdő felszínét alakító gödör komplexumokra.

2 A helyszín a Vörös-dűlő (GÖMÖRI 1996. 1160) beszédes nevet viseli (2., 3., 6. ábra).

3 A LELŐHELY LEÍRÁSA A lelőhely Vasvártól keletre, Oszkó irányában kb. 1 km-re, az országúttól északra terül el. A lelőhelytől nyugatra, a Szentegyházi-vízfolyás folyik, észak-déli irányban. A helyszínen tölgy- és égerfa erdő terül el, és ma is erdőgazdálkodás folyik. Az első és második katonai felmérés, valamint a kataszteri térképek alapján az elmúlt három évszázadban is hasonlóan erdő borította a tájat (1. ábra).

4 A lelőhely kb. 870 m-re délkeletre fekszik a Kökényes-dűlőben 1962-ben és 1964-ben Nováki Gyula által vezetett ásatások helyszínétől. A feltárt vasolvasztó kemencék a XI—XII. századra datált ún. vasvári (nyugati) típusú kohók voltak (

HECKENAST 1968. 52-57). A terepi adottságok

5 és a földrajzi közelség végett feltételezzük, hogy a kohótelep anyaglelőhelyeként azonosíthatók a vörös-dűlői gödrök. 2009. május 6-án terepbejárást végeztünk a lelőhely környékén (ISZTIN-PAP 2009. 378-379). Próbáltuk a középkori út nyomait felfedezni, amely a két helyszínt összeköthette. Az erdő szélétől nyugatra, a szántóföldön, jellegtelen Árpád-kori és késő középkori kerámiát találtunk.

6 Az egyik gödör szélénél fémkereső műszer segítségével egy kovácssalak töredékét fedeztük fel.

7 A középkori út biztos nyomára egyelőre nem leltünk (ISZTIN-PAP 2009. 378-379). A FELMÉRÉS FOLYAMATA A térképezési munkákat két részletben 2009. december és 2010. április havában, négy nap alatt végeztük. A téli időszakban a mérést kevésbé akadályozta az aljnövényzet és a fák lombkoronája. A felmérési munkát mérőállomással és adatrögzítő eszközzel oldottam meg. A vízszintes, 1 Már korábban felmerült a gondolat, hogy importból látták el a kohótelepeket nyersanyaggal. HECKENAST 1968. 143. 2 Ezúton is köszönöm Dr. Kiss Gábor régésznek, hogy a lelőhelyre felhívta a figyelmemet és munkámat hasznos tanácsokkal, információkkal segítette. Egyúttal szeretnék köszönetet mondani Pap Ildikó Katalin régésznek, Hekli Hajnalka, Kolonits László, Kőszegi Ádám és Vágusz Milán régésztechnikusoknak. 3 A helynév utalhat a kohászat nyersanyagaként felhasznált vörös színű vasércre. 4 HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára - Vas Megyei Levéltár - Magyar Országos Levéltár - Arcanum Adatbázis Kft. 5 A kohászati tevékenységhez elengedhetetlen víz és a tüzelőanyag (faszén) közeli megléte. 6 Gyarapodási szám: Gy.2009.16. 7 Gyarapodási szám: Gy.2009.15. A lelet meghatározását Molnár Ferenc geológusnak köszönöm. A lelet pontos helye: a mérés után a 49. számot kapott objektum északnyugati széle. 173