Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Károlyi Mária: A Sé - Malomi-dűlő neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei

KÁROLYI Mária hanem bizonyosságát adja a formáció jel vagy szimbólumként való szerepeltetésének. A futó meandersorok variációi lehetnek a keskenyebb-szélesebb, edény peremszéli rombuszsorok is, amelyek csészék, csuprok, tálak száj alatti díszítési sávjaként jelennek meg, mindig zárt, keretezett, teljes tért kitöltő formában (6. tábla 3, 7. tábla 6). Egy tál peremén vörös párhuzamos csíkok között elhelyezett, keskeny fehér festésű szálakból álló rombuszsor a fonatkészítés technikájára emlékeztet (6. tábla 7). Töredékekből rekonstrukcióként rajzban kiegészítettünk egy tálat, amelynek belsejét a háromsoros körkeretben bővített meander foglalja el (14. tábla 3). A vonalak záródásai miatt is joggal gondolhatjuk a teljes teret kitöltő motívumot labirintus ábrázolásnak és egyben valószínűleg alvilág jelképnek is. 3. Festett csíkok variációival díszített csoport A párhuzamosan felfestett csíkok, illetve vonalkötegek díszítési rendszerét viszonylag nagy számban találjuk meg festett kerámiáinkon. Bár a vízszintes vagy függőleges vonalazás is gyakori megjelenésű, ez azonban gyakran más motívumokkal együtt tűnik fel, és a sávos díszítés szerkezeti alkotó elemének tekinthető. A keskenyebb-szélesebb csíkozás azonban egyedüli formációként is gyakori jelenség. Szerepelhet folyamatos díszítésként - osztás nélkül - főként vörös színben, ferde vagy függőleges vonalakkal (8. tábla 4, 6) vagy 3-4-es csoportokra osztott köteges motívumként (8. tábla 1-3). Kedvelt díszítés a vékonyabb, párhuzamos ferde vonalkötegekből zeg-zug mintaként felfestett formáció (6. tábla 1-2), de további vonalas változatokkal is találkoztunk. Egy csésze töredéken érdekességként látjuk, hogy szabályosan osztott mintamezőket alakítottak ki, függőleges tengelyek felfestésével, és az egyik mezőt később kiváló szemmértékkel meghúzott ferde párhuzamos vonalakkal töltötték ki (7. tábla 1). Megjelenik önálló motívumként a kerámia alapszínére vörössel festett, ferde vonalakból vagy ferde párhuzamosokból megkomponált „kereszt" alakzat, amely állhat magában, vagy lehet folyamatos díszítés része is (7. tábla 4, 7). Emlékeztetünk arra, hogy a kereszt motívuma a séi kerámián önálló jelként, karcolt vagy erősen mélyített változatban is feltűnt (KÁROLYI 2004. 90. ábra). Jelentése minden valószínűség szerint az univerzum magyarázatához kapcsolódik, akár Nap, akár világ jelképként használták. A ferde vonalas díszítés változataként megemlítjük egyetlen töredékünk festését, amelyet vörös színű, sűrű rácsminta borít (7. tábla 5). Kérdéses, hogy a vonalas díszítésből alakult-e ki a párhuzamos vonalak megosztásával megformált „esőcsepp" motívumsor, amely olyan jellemző alapdíszítéssé vált a morva festett keramikában (KALICZ 2007.15). A séi leletanyagban eddig egyetlen előfordulásával találkoztunk (8. tábla 7). A festett csíkokkal díszítés nagyon finom és technikailag is nehezen kivitelezhető változata a kerámiák - főleg tálak - belsejében vagy edények nyakán körben húzott vékony vonalak, olykor vonalkötegek rendszere. A vízszintes, párhuzamos vonalak vagy vonalkötegek csaknem mindig vörös színben kerültek a kerámiákra (9. tábla 6-8). A kitűnő arányérzékkel egyenletesen körben húzott vonalak ébresztették azt a gondolatunkat, hogy az edényeknek forogniuk kellett a kivitelezésnél (KÁROLYI 2008. 756). 4. Gabonaszemes és kalászmintás díszítéssel készült csoport Viszonylag gyakori díszítési rendszerként találjuk legtöbb esetben az edények nyakán vagy kihasasodásán. A mintát szokás fenyő- vagy halszálkamotívumnak is nevezni, de felfestése és színe (mindig sárga vagy sárgásfehér színben tűnik fel) azt sugallja számomra, hogy talán gabona jelképnek tekinthetjük a rendezett, igazán dekoratív sorokat. A „szemek" festése olykor egészen sűrű, de történhetett ritkább változatban is (9. tábla 1-2, 4-5 és 10. tábla 6). A ferdén dőlt szemek kötegeinek megszakításával az edény anyagának sötét alapszínéből függőleges rombusz sorok alakultak ki, ez a rendszer fellazítja, levegőssé teszi a díszített felület túl sűrű, tömött sorait (10. tábla 4), egyben újabb motívummal gazdagítja azt. A kisebb, kihasasodó edények, csészék nyakán vízszintesen húzódó kalász sorok gyakori kísérője, kiegészítője a függőleges vörös, széles osztómezők közötti, vörös, sárga színnel keretezett sűrű vékony csíkokból álló „eső" minta (10. tábla 3, 5). Az elnevezést a Luzianky csoport ismertetőjétől, B. Novotnytól vettük át, aki maga is utalt a festési rendszerek olykor szimbolikus értelmezhetőségére az általa gondosan leírt festett keramikán. Az általában vízszintes megjelenési formán kívül, egy töredékünkön függőleges, párhuzamos sorokba rendezettek a sárga szemek (5. tábla 4). A gabonaszemek - kalász azonosításra vonatkozó elgondolásunkat talán megerősíti a morva festett kerámia köréből származó két szobrocska töredéke. Az egyik egy emberi kar ábrázolása, kívül mélyített nap-spirállal, belül kalász mintával, míg a másik egy állatalak hátán húzódó gabonakalász ábrázolás, amely jól összevethető a mi festett mintáinkkal (PODBORSKY 1985. Tab. 121/3-c és Tab. 130/4-d). 148