Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Károlyi Mária: A Sé - Malomi-dűlő neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei

KÁROLYI Mária díszítése a neolit kortól a vaskor elejéig Európában is részben aszimmetrikus kompozícióban készült. Az edények körfelületének négyes (vagy ennek többszöröse) osztását plasztikus vagy festett díszítéssel B. Novotny fontos tulajdonságnak említi a Luzianky csoportnál. A 4 tengelyű osztás a díszítésnél kiemelten jellemző tulajdonsága a séi település kerámiájának is. A térszemléletre utalva joggal hivatkozhatunk a korszak kör alakú vagy kissé ovális árokrendszereire, amelyek többségét 4 kapuval látták el az építők, egyenlő arányban osztva meg a rendelkezésükre álló teret, és nyilvánvalóan szimbolikus jelentőséget tulajdonítva eme négyes osztásnak. Gondolnunk kell arra is, hogy a tengelyekkel tagolt körfelület nem csak tér, de idő jelkép is lehetett, hiszen az emberiség korai tapasztalata volt a mérsékelt égövön a földi idő - az évszakok - körkörös ciklikussága. Olyan kutatói véleményt is ismerünk, amely szerint a lunáris ciklust már kb. 15 ezer évvel a földművelés felfedezése előtt elemezték őseink, emlékezetükbe vésték és gyakorlati célokra hasznosították (MARSHAK 1972. 812-828, idézi ELIADE 1995. 25-31). Az általános jellemzők felsorolása után közelebbről és részletesebben megvizsgáljuk a séi festett kerámia mintakincsét, és megpróbáljuk az uralkodó motívumok alapján az általunk megkülönböztetett egyes díszítési rendszereket, „stílusokat" ismertetni. 1. Spirál- és korongdíszes csoport Úgy tűnik, hogy a spirál, mint díszítési motívum, először mélyített, vésett vagy karcolt formában jelenik meg a település anyagában: egy peremszéli, valószínűleg futó spiráldíszű töredéket az elliptikus árokrendszer külső árkának alján találtunk (KÁROLYI 2004. 77. ábra/1), de előkerült finom, sűrű vonalas spirállal vésett töredék az elő-lengyelinek tartott, korai 19/a gödör anyagából is (KÁROLYI 1987. 29. ábra/2). Egy mélyen vésett töredék alapján következtethettünk arra, hogy a spiráldísz, amelyet sugarakkal láttak el, Napjelkép volt, és gyaníthatóan többi spirál- és korongdíszeinket is e jelképnek értelmezhetjük (KÁROLYI 2004. 90. ábra/2). A festett változatban a kisebb-nagyobb átmérőjű, nagyon finom kivitelezésű, sűrű vékony vonalakból álló spirális korongok az edények vállán vagy hasán helyezkednek el, uralkodó futó mintaként, érintővel összekötve (1. tábla 3 és 2. tábla 3), vagy osztó függőleges tengelyekkel elválasztva (1. tábla 7). Felfestésük néhány kivételtől eltekintve, vörös színnel történt, egy-egy töredéken találtunk barna, illetve fehér festésű spirált is (19. tábla 4-5). A spirálok egyszerűsített változata a vörös festéssel teljesen kitöltött korongok sora, amelynek első megjelenésével egy Luzianky-típusú töredéken találkoztunk, ez a séi település III. periódusában, az árokrendszerre ráásott kisebb gödör feltöltéséből került elő (2. tábla 1). Míg a spirálok magukban is állhatnak a díszítési mezőben, a tele korongoknak „szára" van, amely a következő koronghoz köt, esetleg valahová vezet: a látóhatár vagy a végtelen felé (2. tábla 2, 5). Egy csésze oldalán vörös és sárga váltakozó színű korongok sora halad - különös optikai lüktetést adva a látványnak - talán a Nap változásait is jelképezve (2. tábla 4). Egyetlen töredéken pedig valószínűleg vörös korongdísztől elválasztva a Hold sarlója látható, biztos sárga csíkokkal körülhúzták jellegzetes alakját (2. tábla 6). Néhány töredékünkön találtunk vízszintes festett csíkról vagy edényperemről lecsüngő girland motívumot is, ennek többszörös, párhuzamosan futó ívei tekinthetők fél vagy negyed spirálisnak is. Felfestésük vörös vagy sárga színnel történt (3. tábla 1-4). 2. Meander változatokkal díszített csoport Az érintős spirálokhoz hasonlóan fordul elő e festési stílusban az érintős meanderek díszítési motívuma, amely legegyszerűbb megjelenési formájában egyetlen folyamatos festési sávval felhordott meandereket jelent, például egy tál szélén futó ferde meanderek sora, amelyet zárt, párhuzamos festett sávok között helyeztek el (5. tábla 1). A meander más változatban is feltűnik, többszörös sorokkal festett, nagyobb felületeket kitöltő bővített meanderekként, nagyobb méretű edények nyakán, illetve hasán, minden esetben vörös festésű változatban (4. tábla 2-5, 7). Az egyszerű vagy bővített meander motívumok mindig sarokkal fordulnak az edények peremének széle felé, vagy a függőleges irányú díszítési osztó tengelyekhez (6. tábla 4-6). Többnyire a díszítési mezők uralkodó motívumai, motívumrendszerei, egyetlen töredéken azonban megfigyelhettük M-alakú motívum kisebb méretű kísérőjeként is. (6. tábla 4). Meander változatnak tekinthetjük azt a hatalmas, sarkosan felfelé elhelyezett, magában álló rombuszt is, amely valóban uralkodó motívumként fedi egy nagyméretű kerámia vállát, a belsejében elhelyezett kisebb, tömör rombusz alakkal (7. tábla 3). A kerámia alapszínén fekvő, méretei miatt is feltűnő, vastag vörös festésű motívum már feltehetően nem díszként értelmezhető, 138