Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Sümegi Pál - Csuti Tamás - Takács Tibor - Törőcsik Tünde: A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei

SÜMEGI Pál - CsUTi Tamás - TAKÁCS Tibor - TÖRŐCSIK Tünde 048 024 048 0 0.81.6 048 08 16 048 0 0.40.8 0 0.81.6 048 048 024 0 20 40 0 0.81.6 % % % % % % % % % % % % % % 18. ábra. Vát, Hosszú-víz patak allúviumában mélyített I. sz. szelvény pollenanalitikai vizsgálatának eredményei Fig. 18. Results of the pollen analytical research in the I. deepened section of the alluvium of the Hosszú-víz brook at Vát A VÁTI HOSSZÚ-VÍZ PATAK ALLÚVIUMÁN MÉLYÍTETT I. SZ. FÚRÁSSZELVÉNY POLLENANALITIKAI VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI A fúrásszelvényből 4 cm-ként vettünk mintát és valamennyi mintát spórtablettás feltárással dolgoztuk fel. A régészeti feltárás végén, közvetlenül a régészeti objektumok peremén, de már az allúviumon mélyített fúrás felszín közeli része, a szántás következtében áthalmozódott talaj és a lejtő átmosódott üledékének kevert, az allúviumon felhalmozódott anyagából nem került elő határozható pollen anyag. Valószínűleg az áttelepítődés folyamán, a ciklikus kiszáradás hatására semmisült meg a virágporszem anyag az üledékben. A fúrás alapján a feküt alkotó réteg (124-110 cm) egyértelműen a holocén kezdetén alakult ki, ezt egyértelműen jelzi, hogy a lombos fák aránya kiemelkedő volt a szintben, ugyanakkor a dominanciaviszonyok alapján a nyír (Betula) erdőalkotó elemként jelentkeztek az ártéren, és talán az ártereket övező domboldalakon. A dombtetőkön a pollenarány alapján az erdei fenyő (Pinus) foltszerűen még megjelenhetett. Az erdők, valószínűleg még az ártéri erdők sem alkottak teljesen zárt borítást az allúviumon, mert a fűfélék (Poaceae) aránya nyomán jelentős nyílt vegetációjú területekkel borított nedves rétek tagolhatták a felszínt. Ugyanakkor a nád (Phragmites) és a gyékény (Typha) aránya alapján a puhafás és keményfás ligeterdőt kívülről jelentős kiterjedésű gyékényes és nádas zóna övezhette, (gy az allúviumon a vegetáció a talajvíz adottságoknak megfelelően zónákra tagolódhatott. Az ártéri erdőkben a szil-hárs-tölgy-gyertyán dominanciájú keményfás ligeterdők, illetve nyír-fűz-égeres ligeterdők zónája alakulhatott ki. Feltehetően lábasfa szerkezetű égerrel kevert puhafás mocsári erdők jelentkeztek közvetlenül a patakmeder környékén, majd az ártér magasabb pontján keményfás ligeterdő terjedt el és ezt a rendszert kívülről gyékényes és nádas zóna övezhette. A fenyő egyedszámának csökkenése, éger (Alnus), tölgy (Quercus), hárs (Tilia), szil (Ulmus) előretörése már a boreális és az atlantikus periódusokat rajzolja ki, 102