Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Sümegi Pál - Csuti Tamás - Takács Tibor - Törőcsik Tünde: A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 95-121 A 86. elkerülő út váti szakaszán és a Hosszú-víz patak allúviumán végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei A kémiai feltárás során kinyert pollenben dús szerves anyagot szilikonolajba ágyazva vittük tárgylemezre. Minimum 300 szárazföldi pollenszem kiszámolására törekedtünk, hogy statisztikailag értékelhető eredményt kapjunk, 100 szem alatt a rétegeket sterilnek tekintettük, ez esetben feljegyeztük a megfigyelt fajokat. A mikroszkópi értékeléshez 600-1000 x nagyítást alkalmaztunk. A pollen-és spóraszemek meghatározását a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékén, a MÁFI Őslénytárában található pollenreferencia anyag, valamint fényképes határozókönyvek alapján (MOORE- WEBB-COLLINSON 1991, RAILLE 1992.) végeztük. A pernyekoncentráció meghatározása CLARK (1982.) pont-számolásos módszerével történt. Az eredményeket cm 2, cm 3 mértékegységben tüntettük fel a pollendiagramon. STATISZTIKAI VIZSGÁLAT A minták közötti hasonlóság vizsgálatot Bray-Curtis módszere (SOUTHWOOO 1978.) alapján végeztük el, a láncképzésnél Orlóci-Ward-féle eljárást alkalmaztuk PODANI (1978, 1979.) javaslatait figyelembe véve. Mind a hasonlósági vizsgálatot, mind a láncképzést TÓTMÉRÉSZ (1993.) által megszerkesztett NUCOSA programcsomag felhasználásával készítettük. A kapott dendrogramon elkülönült csoportokat tekintettük egy szedimentológiai, pollenanalitikai zónába tartozónak. A szedimentológiai, geokémiai, pollenanalitikai alkotókat az üledékgyűjtő medencékből származó mintákban többváltozós statisztikai módszerekkel is értékeltük, hogy láthatóvá váljanak az egyes környezettörténeti zónák jellegzetességei. Az elemzést főkomponens analízissel (PCA) végeztük (standardizált, mixed /Rohlf/ biplot) PODANI (1993.) SYN-TAX 5.0 programja segítségével. Az azonos mintákon végzett üledékes rétegeket jellemző szedimentológiai, szervesanyag- és karbonáttartalom, és virágporszemeken végzett vizsgálatok eredményeit együttesen értékelve a vizsgált terület környezettörténeti változásait komplex módon rajzolhattuk meg. A komplex paleoökológiai - környezettörténeti értékeléshez BIRKS-BIRKS (1980.) modelljét és elemzési rendszerét használtuk fel. A számítógépes feldolgozást, a rétegrajzokat a nemzetközi környezettörténeti kutatásban alapvetőnek tartott a PSIMPOLL program (BENNETT 1992.) felhasználásával végeztük el, illetve rajzoltuk ki. ÜLEDÉKGYŰJTŐ - KÖRNYEZETTÖRTÉNETI MODELL A környezettörténeti elemzésünkben központi helyet foglalt el az antropogén (gödrök, kutak, árkok, cölöplyukak, sírhelyek) és természetes (tavi, morotvatavi, ártéri) üledékgyűjtő rendszerek és környezetük fejlődéstörténetének feltárása. Ugyanakkor a különböző üledékgyűjtő rendszerek feltáráshoz meg kell értenünk az üledékgyűjtő medencékben az üledék felhalmozódásának, a különböző ősmaradvány típusok beágyazódásának mechanizmusát, mert a negyedidőszaki paleoökológiai, régészeti geológiai, környezettörténeti kutatásokban jelentős szerepet tölt be a lokális felhalmozódási környezet, a kis területű üledékgyűjtő medencék rekonstrukciója. A különböző üledékgyűjtők a bennük megőrződött mikro- és makrofosszíliákkal, magának az üledéknek az elemzésével lehetőséget teremtenek a vegetáció", a talaj-, a faunafejlődés és az antropogén hatások helyi és regionális léptékű vizsgálatára. Az egyik legpontosabb negyedidőszaki őskörnyezeti rekonstrukciós modellt az egykori környezet változásairól az üledékgyűjtő és vízgyűjtő rendszerének kapcsolatánál dolgozták ki. A modell lényege az, hogy egy üledékgyűjtő (például tó, láp vagy mocsár) medrét és vízgyűjtő területét lehatárolják a vízgyűjtő geomorfológiai, illetve geológiai adottságai, a természetes vízválasztó vonala, határai. A vízgyűjtő területéről származó anyagok, a lejtők alapkőzetéből, talajából lepusztult anyagok mosódhatnak be, szél által szállított por- és virágporszemek hordódhatnak és rakódhatnak le távoli területekről az üledékgyűjtőbe, illetve a tóban élt szervezetekből is jelentős mennyiségű üledék képződhet és halmozódhat fel. Természetesen a különböző távolságról (allochton) érkezett vagy helyben felhalmozódott (autochton) anyagok más és más léptékű őskörnyezeti változásról tanúskodnak, az üledékgyűjtő terület más és más távolságban lévő környezeti tényezőjét reprezentálják. így ugyan az őskörnyezeti adatok egy-egy konkrét mintavételi hely (szelvény, fúráspont) üledékéből származnak, az ott felhalmozódott üledékek, ősmaradványok nem kizárólag egyetlen helynek, hanem a szélesebb értelemben vett üledékgyűjtő területén végbement folyamatoknak és az egykori környezetváltozásoknak őrzik meg a nyomait. Az üledékgyűjtő területen felhalmozódott bizonyos anyagok (pl.: szél által szállított por, virágporszemek) szempontjából a tó, láp vagy mocsár medrének befogási 101
