Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Balogh Lajos: Az őrvidéki rétektől a vietnami őserdőkig. Emlékezés Jeanplong Józsefre (1919-2006) és munkásságára

savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 7-27 Az őrvidéki rétektől a vietnami őserdőkig. Emlékezés Jeanplong Józsefre (1919-2006) és munkásságára gyűjtésre." 1 2 Első florisztikai tárgyú közleménye Adatok Vas vármegye flórájához címmel 1941. október 30-án je­lent meg a Borbásia-ban, a főleg fiatal botanikusokat tö­mörítő Magyar Növénytani Társaság folyóiratában (4. áb­ra). Ennek bevezetőjében írja: „Vas vármegye újabb florisztikai irodalmát áttanulmányozva (Soó R.: Vasmegye flórájára vonatkozó újabb irodalom. Fólia Sabariensia I. évf. 1933: 2. sz. 128-132. old.) azt találtam, hogy a Praenoricum egyes területeit florisztikai szempontból még csak igen hiányosan ismerjük, ezért ezen területek; így a Praenoricum Alhó-Rábakeresztúr közötti része és a vissza­tért Vendvidék még további kutatásra és feltárásra várnak. Egyébként a megye hazánk florisztikai lag legjobban ismert megyéinek egyike. Gyűjtőutaim alkalmával bejártam a megye területének legnagyobb részét és több, a megyé­ből már ismert növénynek új lelőhelyét a következőkben ismertetem.... Egyes növények revideálásáért dr. Jávorka Sándor és dr. Kárpáti Zoltán uraknak ezúton hálás köszö­netet mondok." A cikket záró német nyelvű összefoglaló­ban pedig így folytatja: „Gáyer Gyula halálával Vas várme­gye flórakutatása félbeszakadt, amelyet szerző folytatni kíván." Itt közli a XX. század végén megsemmisült Keme­neskápolnai-lápról a vízilófarkot (Hippuris vulgaris) és a kö­zönséges rencét ( Utricularia vulgaris), vagy a Sághy Mihály európai hírű méhész által ültetett, másfél évszázados óriás mamutfenyőkről (Sequoiadendron gigonteum) és óriás tu­jákról ( Thuja plicata) is nevezetes Nagyjáplán újabban lig­nitbányászat által fenyegetett térségének gyöngyvirá­goskörtike (Orthilia secunda) előfordulását erdeifenyő-er­dőből. 1 3 Adventív-florisztikai szempontból érdekessége e közleménynek, hogy a Himalájában őshonos, dísznövény­ként Európába került, kivadult, majd főként vízfolyások mentén meghonosodott, a későbbiekben özönnövénnyé vált bíbor nebáncsvirág (Impotiens glandulifera) első hazai adatát tartalmazza: „Kámon, a Perint mellett elvadulva" [1]. 1942. május 1-én megjelent második közleményében a gímpáfrány (Asplenium scolopendrium) előfordulásáról ad hírt a ma Szombathely részeit képező egykor falvak, Olad és Herény kútjaiból, továbbá a lápi ezerjófűéről (Centaurium littorale subsp. uliginosum) az egykori Keme­neskápolnai-lápról [2], Ettől kezdve az ezredfordulóig mintegy évtizedenként közli új florisztikai adatait Északnyugat-Dunántúl flórájá­nak ismeretéhez [21, 60, 89, 101, 106], 1956-ban a Rá­ba árterén, a Herpenyő közelében Bejcgyertyánosnál felfedezi a valószínűleg alkalmi behurcolású, mediterrán őshonosságú törékeny füzérzabot (Gaudinia fragilis) [20], Bodnár Bélával és Priszter Szaniszlóval pedig a Pilisben a pofók árvacsalánt (Lamium orvaid) lelik meg [18]. 1 4 Károlyi Árpád és Pócs Tamás az 1940-es évek vé­gén, mint a Vasi-dombidék flórájának kutatójával, Jeanplong Józseffel való megállapodás alapján jelölik ki Délnyugat-Dunántúl flóráját feltáró kutatásaik északi ha­tárául a Rába folyót és a Zala-könyököt Kámmal össze­kötő egyenest (KÁROLYI - Pócs 1968). 1939-ben, majd 1965-ben Dél-Burgenlandba is eljut­va foglalkozik a növényvilág kutatásának ottani helyze­tével, feladataival, a Vas megyei kapcsolatokkal [43, 44]. Bevezetőjében hangsúlyozza, hogy Vas megye flórájának és vegetációjának ismerete megkívánja a ha­táron túli szomszédos terület növényvilágának tanulmá­nyozását is. Aumüller István őrvidéki biológus, bibliográ­fus, főiskolai tanár szerint az újabb időkben Dél-Burgen­land a kutatásnak mostohagyermeke volt. A tudomá­nyos központoktól (Grác, Bécs) való távolság és az átme­neti területek kevésbé vonzották ide a szakembereket (AUMÜLLER 1956). Jeanplong Józsefnek 1938 óta két ízben nyílt módja Dél-Burgenland területén botanikai tanul­mányokat végezni. 1939 nyarán Rohonc (Rechnitz) kör­nyékét, Borostyánkő (Bernstein) nevezetes szerpentin­területét, 1965 tavaszán pedig - Aumüller István főtaná­csos kalauzolásával - a Pinkaóvár (Burg) és Mészvölgy (Kalch) közötti peremvidéket keresi fel. Dolgozatában is­merteti a térség növényvilágának fő vonásait, s Guglia nyomán módosítva, térképen megadja Burgenland nö­vényföldrajzi felosztását is. Figyelemre méltó, hogy ta­nulmányát a Boldogasszony papucsa (Cypripedium cal­ceolus) Pónic (Punitz) mellett erdőirtásban, valamint a struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris) Vasdobra (Neuhaus am Klausenbach) közelében égeresben készí­tett fényképével illusztrálja. Kutatástörténeti vonatko­zásban megállapítja, hogy a dél-burgenlandi flóra isme­12 Részlet a szerzőhöz írt leveléből; kelt: Budapest, 1994. szeptember 20-én. Valójában már Horváth Ernő Szombathelyre, illetve Savaria Múzeumba érkezése (1953 vége) előtt öt évvel, 1948-ban kutatási engedélyt kért és kapott (VÍG - BALOGH 2009), amelyet a későbbiek folyamán időközönként meg kellett újíta­ni - ezekben volt segítségére Horváth Ernő. Vö. még [52]. 13 A vízilófark, a közönséges rence és a gyöngyvirágoskörtike is védett növényfajok! 14 Érdekes, hogy a Keszthelyi Általános Gimnázium XIX. századi herbáriumában mindkét fajból van lelőhely nélküli, de valószínűleg Keszthely távolabbi környékéről származó példány (PRISZTER 1959).

Next

/
Oldalképek
Tartalom