Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Balogh Lajos: Az őrvidéki rétektől a vietnami őserdőkig. Emlékezés Jeanplong Józsefre (1919-2006) és munkásságára
savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 7-27 Az őrvidéki rétektől a vietnami őserdőkig. Emlékezés Jeanplong Józsefre (1919-2006) és munkásságára gyűjtésre." 1 2 Első florisztikai tárgyú közleménye Adatok Vas vármegye flórájához címmel 1941. október 30-án jelent meg a Borbásia-ban, a főleg fiatal botanikusokat tömörítő Magyar Növénytani Társaság folyóiratában (4. ábra). Ennek bevezetőjében írja: „Vas vármegye újabb florisztikai irodalmát áttanulmányozva (Soó R.: Vasmegye flórájára vonatkozó újabb irodalom. Fólia Sabariensia I. évf. 1933: 2. sz. 128-132. old.) azt találtam, hogy a Praenoricum egyes területeit florisztikai szempontból még csak igen hiányosan ismerjük, ezért ezen területek; így a Praenoricum Alhó-Rábakeresztúr közötti része és a visszatért Vendvidék még további kutatásra és feltárásra várnak. Egyébként a megye hazánk florisztikai lag legjobban ismert megyéinek egyike. Gyűjtőutaim alkalmával bejártam a megye területének legnagyobb részét és több, a megyéből már ismert növénynek új lelőhelyét a következőkben ismertetem.... Egyes növények revideálásáért dr. Jávorka Sándor és dr. Kárpáti Zoltán uraknak ezúton hálás köszönetet mondok." A cikket záró német nyelvű összefoglalóban pedig így folytatja: „Gáyer Gyula halálával Vas vármegye flórakutatása félbeszakadt, amelyet szerző folytatni kíván." Itt közli a XX. század végén megsemmisült Kemeneskápolnai-lápról a vízilófarkot (Hippuris vulgaris) és a közönséges rencét ( Utricularia vulgaris), vagy a Sághy Mihály európai hírű méhész által ültetett, másfél évszázados óriás mamutfenyőkről (Sequoiadendron gigonteum) és óriás tujákról ( Thuja plicata) is nevezetes Nagyjáplán újabban lignitbányászat által fenyegetett térségének gyöngyvirágoskörtike (Orthilia secunda) előfordulását erdeifenyő-erdőből. 1 3 Adventív-florisztikai szempontból érdekessége e közleménynek, hogy a Himalájában őshonos, dísznövényként Európába került, kivadult, majd főként vízfolyások mentén meghonosodott, a későbbiekben özönnövénnyé vált bíbor nebáncsvirág (Impotiens glandulifera) első hazai adatát tartalmazza: „Kámon, a Perint mellett elvadulva" [1]. 1942. május 1-én megjelent második közleményében a gímpáfrány (Asplenium scolopendrium) előfordulásáról ad hírt a ma Szombathely részeit képező egykor falvak, Olad és Herény kútjaiból, továbbá a lápi ezerjófűéről (Centaurium littorale subsp. uliginosum) az egykori Kemeneskápolnai-lápról [2], Ettől kezdve az ezredfordulóig mintegy évtizedenként közli új florisztikai adatait Északnyugat-Dunántúl flórájának ismeretéhez [21, 60, 89, 101, 106], 1956-ban a Rába árterén, a Herpenyő közelében Bejcgyertyánosnál felfedezi a valószínűleg alkalmi behurcolású, mediterrán őshonosságú törékeny füzérzabot (Gaudinia fragilis) [20], Bodnár Bélával és Priszter Szaniszlóval pedig a Pilisben a pofók árvacsalánt (Lamium orvaid) lelik meg [18]. 1 4 Károlyi Árpád és Pócs Tamás az 1940-es évek végén, mint a Vasi-dombidék flórájának kutatójával, Jeanplong Józseffel való megállapodás alapján jelölik ki Délnyugat-Dunántúl flóráját feltáró kutatásaik északi határául a Rába folyót és a Zala-könyököt Kámmal összekötő egyenest (KÁROLYI - Pócs 1968). 1939-ben, majd 1965-ben Dél-Burgenlandba is eljutva foglalkozik a növényvilág kutatásának ottani helyzetével, feladataival, a Vas megyei kapcsolatokkal [43, 44]. Bevezetőjében hangsúlyozza, hogy Vas megye flórájának és vegetációjának ismerete megkívánja a határon túli szomszédos terület növényvilágának tanulmányozását is. Aumüller István őrvidéki biológus, bibliográfus, főiskolai tanár szerint az újabb időkben Dél-Burgenland a kutatásnak mostohagyermeke volt. A tudományos központoktól (Grác, Bécs) való távolság és az átmeneti területek kevésbé vonzották ide a szakembereket (AUMÜLLER 1956). Jeanplong Józsefnek 1938 óta két ízben nyílt módja Dél-Burgenland területén botanikai tanulmányokat végezni. 1939 nyarán Rohonc (Rechnitz) környékét, Borostyánkő (Bernstein) nevezetes szerpentinterületét, 1965 tavaszán pedig - Aumüller István főtanácsos kalauzolásával - a Pinkaóvár (Burg) és Mészvölgy (Kalch) közötti peremvidéket keresi fel. Dolgozatában ismerteti a térség növényvilágának fő vonásait, s Guglia nyomán módosítva, térképen megadja Burgenland növényföldrajzi felosztását is. Figyelemre méltó, hogy tanulmányát a Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) Pónic (Punitz) mellett erdőirtásban, valamint a struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris) Vasdobra (Neuhaus am Klausenbach) közelében égeresben készített fényképével illusztrálja. Kutatástörténeti vonatkozásban megállapítja, hogy a dél-burgenlandi flóra isme12 Részlet a szerzőhöz írt leveléből; kelt: Budapest, 1994. szeptember 20-én. Valójában már Horváth Ernő Szombathelyre, illetve Savaria Múzeumba érkezése (1953 vége) előtt öt évvel, 1948-ban kutatási engedélyt kért és kapott (VÍG - BALOGH 2009), amelyet a későbbiek folyamán időközönként meg kellett újítani - ezekben volt segítségére Horváth Ernő. Vö. még [52]. 13 A vízilófark, a közönséges rence és a gyöngyvirágoskörtike is védett növényfajok! 14 Érdekes, hogy a Keszthelyi Általános Gimnázium XIX. századi herbáriumában mindkét fajból van lelőhely nélküli, de valószínűleg Keszthely távolabbi környékéről származó példány (PRISZTER 1959).