Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: Őrségi táj- és népkutató tábor Szalafő - Őriszentpéter, 1940-1941
NAGY Zoltán Nyilvánvalóan a tábort a Kádár László dr. 11 7 geográfus, egyetemi magántanár által vezette Táj- és Népkutató Intézet Mády Zoltánon keresztül szervezte, Malán Mihály segítségével, Tálasi István és Pável Ágoston támogató részvételével közvetlenül irányította a munkát, amit az Intézet anyagilag is támogatott. Erre engednek következtetni Pável 1940. évi múzeumi beszámolójában írottak is. „Az őrségi kutatásaimat a jövő évben is folytatni...szeretném,...akár megint az Országos Táj- és Népkutató lntézet[é]nek keretében a költségeknek szükséges kímélése céljából." 11 8 A táborban dolgozók között feltűnik Bödei János zalabaksai néptanító, aki a Pável köré szerveződő Dunántúli Szemle göcseji tájegység felelőse. Azon kívül, hogy gyakran ír zalai témájú cikkeket a Vasi, majd Dunántúli Szemlébe, 1937 decemberében és a következő év januárjában egy hónapig segédkezik a Vasvármegyei Múzeum néprajzi gyűjteményének rendezésében, konzerválásában (HORVÁTH 2009. 133), így Pável jó ismerősének, befolyása alatt állónak számítható. Bödei meg is jegyzi Kádár László professzorhoz intézett levelében, [EA. 7813.] hogy „Az itt küldött jegyzeteket bárki fölhasználhatja. Annak adjátok, akinek akarjátok. Pável is gyűjtött ebben a körben, s ha kell néki nevemmel át lehet adni az anyagot, s ő írna egy egész kis könyvet a gyűjtésről' ami az Intézetnek is jó volna. Bár én is szívesen megcsinálom"" 9. Még Kiss Gyula II. éves bölcsészhallgató számíthatott Pável vonzáskörzetébe sorolhatónak, hiszen középiskolában kedves tanára volt, a többiekkel - tudomásunk szerint - azonban nem állt személyes kapcsolatban. „Az 1940 augusztusában megvalósult 26 napos nagy őrségi gyűjtőútra vonatkozóan értékes adat Győrffy 1939. március 3-án írt levele; amely az út előkészítésére, megtervezésére vonatkozik. Ezen a gyűjtőúton részt vettek a debreceni és budapesti egyetem hallgatói, köztük Pável legtehetségesebb tanítványa Kiss Gyula és a következő nagy néprajzos generációnak néhány tagja Gundo Béla [?] 12 0 Kardos László. A jól előkészített út szép eredményeket hozott, de a II. vh. megakadályozta a további folytatást" (S. PÁVEL 1999. 38). A Szalafőn tevékenykedők közül három diákról semmit sem tudunk, egy fő polgári iskolai tanár szakos, egy képzőművészeti főiskola hallgató: Szabó László - aki Pávellel kutathatott, rajta kívül két bölcsészhallgató közöttük Kardos László -, két „állatorvos-tudományi egyetemi hallgató," két néptanító, egy polgári iskolai tanár, egy művész rajztanár, valamint négy gimnáziumi tanár alkották a gyűjtők táborát. Pável Ágoston tökéletesen kiforrott gyűjtéstechnikával rendelkezett. Korábban megjelent tanulmányai arról tanúskodnak, hogy néprajzi gyűjtéseit kitűnően ötvözte nyelvészeti ismereteivel. Szalafői gyűjtéséről az 1941. évi jelentésben írt 400-500 oldalt kitevő kézirat hollétéről azonban nincsen tudomásunk. A Savaria Múzeumban ebből a teljesen kész, géppel írt kéziratból mindössze 23 oldal található. A gyarapodási naplóban szereplő Szalafőn, 1940 augusztusban gyűjtött 37 darab tárgy 12 1 teljes körű beazonosítására van még remény, a háború talán a két ácsolt ládát is megkímélte, mint ahogyan a „gyerekcsimba" is megmaradt. A növedéknapló adatai szerint Pável Ágoston főleg az Alsószeren gyűjtött, itt 9 házból kapott ajándékba, vagy vásárolt tárgyakat. Ezen kívül Papszeren 2, Felsőszeren 2, míg a Templom és a Csörgőszerből egy-egy házból gyűjtött. Ahol megfordult, általában fényképfelvételt is készített, 12 2 valamint ada117 Kádár László egyetemi tanulmányait, mint Eötvös kollégista a Budapesti Tudományegyetemen végezte, 1930-ban szerzett doktori fokozatot. 1932-ben természetrajz-földrajz tanári oklevelet is szerzett. 1931 -tői a Közgazdaságtudományi Egyetem Földrajz Tanszékén intézményi tanár 1943-ig. 1938-1942 között a Táj- és Népkutató intézetben dolgozott mint földrajzi vezető, majd igazgató. 118 SNA. K-281. XIV. sz. 2. p. Jelentés a néprajzi tár működéséről és állapotáról az 1940. naptári évben. 119 EA. 7813. Bödei János levele. 120 Gunda Béla nevével a gyűjtőnaplókban egyáltalán nem találkoztunk, így kérdéses a táborban való aktív részvétele is. 121 1. Gyerekcsimba László József Felsőszer 114. sz. 1 db, 2. [60.7.2.1.] Kaszakalapáló állvány 1 db Törő János Alsószer 12. sz. 1 db. 3-4 „ Kubik" körtefából 1 db., „Takaru kasza" (itt: kaszacsóré) 1 db. Hári János Papszer 91. sz. 5. Faragott menyasszonyi láda 1 db Zsoldos Gyula alsószer 11. sz. 6. Faragott menyasszonyi láda 1 db. Tamaskó Vilmos Templomszer [45a], 7.[60. 73. 1] „Vellaszorítu" 1 db Zsohár Gyula Alsószer 42. sz. 8. „Fafejsze", fokos helyett 1 db. Zsoldos Balog János Alsószer 16. 9-10.[59.1721.2] „Mogyaru sziócskarika" 1 db, „Sziócskarika fűzfából 1 db. Péntek József Alsószer 1. sz. 11-17. „Sziócshasogatu" 1 db, „Borotvafenyő" 1 db, [60. 38.1] „Szőlőmaszitu" 1 db. „Gróblaszerszám" 1 db. Gróblofog 1 db,. Zsoldos Gyula Alsószer 42, „Kászli." „Egerfa" kérgéből, eperszedő 2 db. Zsoldos Ferenc Alsószer 35. sz.18. Kis „szatyor" kukoricafosztásból 1 db. Fórján Kálmánné Alsószer 7. sz. 21. „Kóczrázu pácika" vagy nyárs 1 db Visontay Györgyné Alsószer 4. sz. 22-23 „Csaptatu zsinór" 1 db, „Vindő" 1 db Fórján Ernő Alsószer 4. 24-35. Mécs, 1 db, Játékhegedű, gyereknek 1 db, Kis fakörző 1 db, „Fonálorsu" 1 db, [59. 1750.1] Formafa, hordó készítéséhez 1 nagyobb, 1 kisebb. Cirokseprő, nagyobb, kisebb. Vízhordó fa kötéllel, 1 db, [59. 1732.1] bors, vagy sótartó, esztergályozott. 2 dbjakosa Antal Csörgőszer 167. sz. [59. 158. 1] „Trógyaverüfa" 1 db Zsohár Gyula Alsószer 42. sz. 37 Karika szalmafonat, lábos alá 1 db. Zsoldos „Teleki" Papszer. Jegyzetek a köles- és hajdinatermesztésről (145-156), Mit gyűjtenek Szalafőn? (157-173), Jegyzetek a lentermelésről (174-193). 122 Miként Illés Péter jellemezte a Pável és Gönyey Sándor közös, 1936-os fényképes néprajzi adatgyűjtését az Őrségben: „Néha tényleg az lehet az érzésünk, hogy fotózás és rajzolás közben hőseink úgy lépdelnek és merengenek el dolgokon, beszélgetnek a helyiekkel, mintha egy múzeumi interoktiv kiállításnak lennének „fényképező masinákkal vándorló... rakoncátlan" látogatói" (luí s 2006. 55-66. 61). Ezúton szeretném megköszönni Illés Péternek, hogy az idézett tanulmányra felhívta a figyelmemet. 170
