Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - Ilon Gábor - Nagy Marcella: Két újabb kelta kori temető Vas megyéből - jelentés a Bucsu-Rétmelléki dűlőben és a Gencsapáti-Besenyő szigeten végzett feltárások eredményeiről

ILON Gábor - NAGY Marcella szerdahelyi temető 15 hamvasztásos sírjának gödre ilyen tájolású, ahogy egy csontvázas síré is (HORVÁTH 1979. 47). Távolabb pl. a Mana-i temető 10., 14-16., 20., 27-28., 37., 61., 76., 91., 93-I-II, 101., 104., 107., 116., 125. (BENADIK 1983. Abb. 4-15) és a Maié Kosihy temető 11, 109, 182. és 330, 331. sírjába is így he­lyezték el a halottat, vagy így tájolták pl. a 28, 31, 134. és 142. hamvasztásos temetkezés gödrét (BÚJNA 1995. Abb. 7., 21., 33., 63-65., 10., 11., 24-25). A Vác-kavicsbányai temetőben egyetlen ilyen tájolású sír sincs ( HELLEBRANDT 1994. 30), ami - véleményünk szerint - eltérő eredetre („őshazára") utalhat (HOR­VÁTH 1979. 51-52). A temetkezések ilyen (koponya délen) tájolása temetőnket az ausztriai és a szlovákiai temetőkkel kapcsolja össze, eltérően a csehországiak­tól, ahol a halottat fejjel északnak fektették a sírba. Ez a korábban kialakított képet erősíti meg ( LORENZ 1980b. 142, Abb. 6). K-Ny-i tájolású a 793. sír, míg Ny-K-i a 912. ket­tőssír. Ez a leggyakoribb tájolási mód a Vác-kavicsbá­nyai temetőben (HELLEBRANDT 1994. 30) és két gyer­meket temettek el így Magyarszerdahelyen (HORVÁTH 1979. 47), távolabb pedig a Maié Kosihy 95. sír halott­ját (BÚJNA 1995. Abb. 19) Koporsó nyomát egyetlen temetkezésnél sem tud­tunk megfigyelni, de a 797. sír halottjának szétnyílt tér­dei annak hajdani meglétére utalnak. ÖSSZEFOGLALÁS Mindkét temető leleteinek legjobb párhuzamait a nyu­gat-magyarországi, a csehországi és a szlovákiai régió­ban találtuk meg, ami egyrészt az itt letelepedők koráb­bi hazáját, azaz talán az érkezés irányát, másrészt a ro­konsági kört jelezheti. Ezt a megállapításunkat az antro­pológiai feldolgozás is megerősíti. A Gencsapáti sírokat a LT B1-B2 periódusra, a Kr. e. IV. századra, a Bucsui temetőrészietet a LT B2-C1 időszakra, a Kr. e. III. századra keltezzük. A két most publikált te­mető és a közöletlen alsóújlaki, továbbá az ismertetett Vas megyei és szombathelyi temetkezések Horváth Lászlónak az Észak-Dunántúl megszállásáról kialakított véleményét tükröző elterjedési térképét is látványosan egészítik ki (HORVÁTH 1997. 82, Abb. 8). A Vas megyei fehér folt tehát eltűnt és színesedik. MEGJEGYZÉSEK ÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kézirat lezárva 2005-2006 telén. A feltárások és a feldolgozás során munkatársaink vol­tak: Kelbert Krisztina, Kevevári Zsolt, Nagy Marcella, Szilasi Attila Botond és Vámos Gábor régésztechnikusok. Továbbá Ferencz Eszter, Kiss E. Csaba, Lökkös Mónika, Riha Katalin restaurátorok és Tóth-Vásárhelyi Máté, vala­mint Mátyus Magdolna és Vámos Gábor rajzolók. Munká­jukat ezúton is köszönjük. Huff László útépítő főmérnök­nek (Vegyépszer Rt.) hálásak vagyunk, hogy a bucsui vas tárgyakat a munkásoktól megszerezte és azokat nekünk átadta. A cikk lektorálásáért és szakmai segítségnyújtásáért dr. Horváth Lászlónak tartozunk köszönettel. APPENDIX TÓTH Gábor, NYME-SEK TTK Állattani tanszék, Szombathely A gencsapáti kelta sírok embertani vizsgálatának eredménye Az embertani összehasonlítások alapján a kelták őshazá­ja Franciaország északkeleti területein és Németország­ban, a Rajna vidékén kereshető. A Kr. e. IV. századtól fogva több hullámban érkeztek a Kárpát-medencébe; keveredtek az itt talált népekkel, túlsúlyba kerültek az autochton népességekkel szemben (KŐVÁRI - SZATHMÄR/ 2001.). A Kárpát-medence és a Dunántúl vaskori ember­tani leleteiről Zoffmann Zsuzsanna állított össze kataló­gust (ZOFFM ANN 1995., 1999.). Sajnos még az újabb lele­tekkel együtt is Vas megye őskorának embertani képé­ről nagyon kevés adatunk van (TÓTH 2003.). Hiteles lele­tek hiányában, megyénkben a vaskor népessége máig szinte ismeretlen (ZOFFMANN 1998.). A feltárt kelta sírok (egy hamvasztásos és öt korhasztásos temetkezésű) csontanyaga töredékes, hiányos, alacsony reprezentációs értékű. A nem és életkor meghatározását és az osteometriai vizsgálatot Knussmann (KNUSSMANN 1988.) és Éry (ÉRY 1992.) ajánlásai alapján végeztem. 793. objektum: Neme férfi (nemi kifejezettség súlyozás nélküli értéke: +1,2). Életkora a koponyavarratok elcson­tosodása, a combcsont belső szerkezete és a fogazat alap­ján 30-40 év. Egyes koponya- és vázcsont méretek felve­hetők, a koponya néhány kvalitatív jellege rögzíthető. 797. objektum: A legjobb megtartású koponya és váz. Neme férfi (nemi kifejezettség súlyozás nélküli értéke: +0,88). Életkora a koponyavarratok elcsontosodása, a fel­88

Next

/
Oldalképek
Tartalom