Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - Vágusz Anina: Magyarcsesztvei báró Miske Kálmán (1860-1943) élete és tudományos tevékenysége
VÁGUSZ Anina egyre nehezebb lett a múzeum irányítása, és a műkincsvédelem-szocializáló tevékenysége miatt sokan támadták, ezért visszavonult Kőszegre. Közben egyre többet betegeskedett. Kezdeményezte az általa ásott területek védetté nyilvánítását is. Ezen kívül egyik fő szervezője volt a szombathelyi és nemzetközi vándorgyűléseknek. Mindezek mellett Visnya Aladárral közösen nagy szerepet vállalt a kőszegi Múzeum létrehozásában is (KÁROLYI 1990. 389-407. 398-399). Reformelképzelései közé tartozott még egy tudományos szakkönyvtár felállítása, a régészet iskolában való tanítása, ezen kívül az Országos Régészeti és Embertani Társulat tagja volt. Kezdeményezte egy őskoros régészeti tanszék felállítását, mely később-egyik tanítványa, Tompa Ferenc vezetésével-meg is valósult. Mindezek mellett a kőszegi Vöröskereszt szervezetében is tevékenykedett (ILON 2002. 617). Miske Kálmán Kőszegen halt meg, 1943. március 15-én, az itteni családi kriptában helyezték végső nyugalomra 9. Megemlékezett róla-a fent már említett-Tompa Ferenc, aki egyben az első magyar ősrégész professzor is volt Magyarországon (TOMPA 1943.257-263. 257-261). Ebből is látszik, hogy mennyire szerteágazó és sokszínű munkát végzett Miske. A következőkben ennek az életpályának a jelentősebb momentumait szeretném bemutatni. RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGE Miske Kálmán neve a Velem Szent Vid hegyén lévő őskori lelőhellyel forrott össze a köztudatban, ugyanis iga6. ábra. A velemi Szent Vid hegyen lévő ásatás (A Jurisich Miklós Múzeum Helytörténeti Adattára, 1387 Isz, XXXIX essz, 15/d. ölsz.) Abbildung 6. Ausgrabungen auf dem Sankt Vid Berg in Velem. Miklós Jurisich Museum, Kőszeg. Ortgeschichtliches Datenarchiv. Nr. 1 387/XXXIX, Seite 15/d. zából ő fedezte fel a régészettudomány számára, és tette világhírűvé a területet. 1896. május 18-án egy velemi lakos, (monogramja: B.J.) által különféle régészeti tárgyak: sarló, kés, agyagedény-töredékek, lándzsahegyek, fibulák, lapos karikák, csüngő díszek kerültek Miske birtokába (MISKE 1896. 250-252. 250). Az egyik helyi asszony (a tejesasszony) elmondta neki, hogy ezekhez a leletekhez a velemi hegyen lehet hozzájutni. Miske mindent megtett annak érdekében, hogy ezeket a tárgyakat megmentse, így már 1896-ban Széchenyi Rezső gróffal saját költségén kisebb ásatást végzett. Ettől az évtől kezdve kisebb-nagyobb kihagyásokkal (egészen 1929ig) majdnem mindegyik évben végzett kutatásokat a területen Miske (KÁROLYI 1990. 389-407. 391). Az ásatásokon készültek fotók is (6. ábra). Munkatársai voltak Kárpáti Kelemen (premontrei tanár, monográfus, néprajzkutató, történész) és Korniss Emil gróf. 1 0 1902-ben Bella Lajos - régész, soproni földrajz- és történelem tanár, aki amellett, hogy ásatásokat folytatott Sopron és Balf környékén, a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában is dolgozott, és akit Miske mestereként tisztelt - segítette őt a velemi ásatásokon. 1 1 1903-ban Török Aurél (budapesti egyetemi tanár, az országos Antropológiai Intézet vezetője) is segédkezett Miske Kálmán mellett. 1 2 Miske Kálmán a már említett „ A Velem Szent Vid-i őstelep. A harácsolt leletek leírása" alcímű, nem saját költségén-hanem Eszterházy Miklós herceg mecénási támogatásával- megjelentetett művében a telep addig összegyűjtött leletanyagát tette közzé (ILON 2009. 37-111. 77). A harácsolt leleteket jellegük, rendeltetésük szerint osztotta csoportokba a szerző. Az antimon-bronz velemi meglétére helyezte a fő hangsúlyt Miske, ugyanis-szerinte- Velem lakói önállóan találták fel az antimon előállításának módját, és - amellett, hogy hosszú évszázadokon át folyamatosan lakott volt - ez adta a telep jelentőségét. Az előkerült leletek 9 Vas megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltárából: Kőszeg Város Polgármesteri Hivatalának iratai, a közigazgatási iratok mutatói, 1943/1887 sz. ügyirat 10 Vasvármegye, 1900. októberi 8. 83. szám 6. „Hírek". 11 Vasvármegye, 1902. augusztus 27. 136. szám 4. „Hírek". 12 Kőszeg és Vidéke, 1903. június 21. 25. szám 3. „Hírek". 60