Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
MŰTÁRGYVÉDELEM - Gereben Zsófia: Egy XIX. századi szablya dísztokjának restaurálása
savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 257-267 Szombathely, 2010 GEREBEN Zsófia EGY XIX. SZÁZADI SZABLYA DÍSZTOKJÁNAK RESTAURÁLÁSA BEVEZETÉS Munkám egy XIX. századi tiszti szablya dísztokjának restaurálása volt. A tárgy a Savaria Múzeum Történeti Osztályának tulajdonát képezi. A nem megfelelő tárolási körülmények miatt a tok erősen megrongálódott és esztétikailag veszített értékéből. A hozzá tartozó díszszablyát (1. ábra.) a múzeum már korábban restauráltatta, a dísztok azonban ez idáig kezeletlen maradt. A munka nehézségét az adta, hogy a tárgy többféle anyagból áll, amelyeket együtt kellett kezelni, továbbá ügyelni kellett a restaurálás során használt anyagok és a tárgy anyagainak későbbi együttes mozgására. Nehézséget jelentett még, hogy a tokot tartósan nedves körülmények között tárolták, ezért a bőr több helyen megsötétedett, a ragasztóanyagok pedig szinte teljesen lebomlottak. A kezelések során lehetőségem nyílt arra, hogy kipróbáljak egy, a bőrrestaurálásban eddig még nem használt anyagot, a fitin-savat, mely a vas(ll) ionok által okozott maró károsodások konzerválására szolgál. TÁRGYLEÍRÁS A XIX. századi dísztok - a Franz Thill fegyvergyártó által készített - tiszti szablya tárolására szolgált. A tok fenyőfából készült, amit kívülről bordó színűre festett, csíkosán nyomott és appretúrával 1 ellátott kecskebőrrel borítottak. A bőrt aranynyomással díszítették. A díszítés aranylinea, amely szegélyként fut körbe a dísztok szélén. A tok felső részére szintén arannyal nyomták a tulajdonos nevét és rangját (General Major Niesner von Gravenberg). A tárgy oldalán pedig a készítés helyét és idejét (WIEN, 1841) tüntették fel. A tok egy alsó és egy felső részből áll, amit rézzsanérokkal fogtak össze. A záródást - hogy a tok ne nyíljon szét - rézkapcsokkal biz1. ábra. A díszszablya Figure 7. The ceremóniái sheath tosították. A dísztok nemcsak kívül, hanem belül is elegáns, szép megjelenést kapott. Az alsó rész szolgált a szablya tartására, amelyet alakjához készítettek el, és kék bársonnyal borítottak. A felső részt törtfehér színű selyemmel bélelték. A díszszablyákat általában kitüntetésként ajándékozták magasabb beosztásban lévő katonáknak, többnyire kiemelkedő harci cselekedeteikért. Ezek a fegyverek nem használatra, hanem dísznek készültek. Sok esetben a falra akasztották ki őket. Arra, hogy mely szablyákhoz készültek díszdobozok, általános törvényszerűséget nem lehet felállítani. Az viszont biztos, hogy minél magasabb rangú személyiségnek szólt a kitüntetés, annál díszesebb volt a fegyver és a tárolására készült dísztok is. RÖVID ÁTTEKINTÉS A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK BŐRMŰVESSÉGÉRŐL A XIX. században nagy átalakulás ment végbe Európában, amely kihatott a művészetekre is. A festészet kivételével az iparművészeti ágazatok, közöttük a bőrművesség is, követte a század általános fejlődéseit. Az egyre átfogóbbá váló 1 A bőr gyártása során a cserzett bőrre különböző védő és fényt adó rétegeket vihetnek fel, melyeket gyűjtő nevükön appretúrának neveznek 275
