Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kolnhofer Vince: Adalékok a nyugat-magyarországi (szláv) korridor történetéhez

KOLNHOFER Vince kétszer is megpróbált visszatérni a magyar trónra. A nemzetközi bonyodalom közepette együtt lépett fel Csehszlovákia és az SzHSz Királyság. Már az első visszatérési kísérlet idején 1921 márciusában jegyzéket fogalmaztak meg, amelyben a Habsburg restauráció megakadályozása érdekében Nyugat-Magyarország megszállásával fenyegetőztek. A terület osztrák megszállását ezideig Magyarország sikeresen megakadályozta. Ekkor a jegyzéket a nagyhatalmakjavaslatára nem használták fel. 1921 októberében Károly fegyveres erő segítségével próbált visszatérni, de Horthy sikeresen ellenállt. Belgrád és Prága újból elővették a tervet, amelyet a nagyhatalmak újból elvetettek. Ezután a korridor kérdése végleg lekerült a nagypolitika színpadáról (ORMOS 1990.169-174). Összességében elmondható, hogy Stjepan Radic - a kor horvát politikusainak többségéhez hasonlóan - a délszláv egység híve volt. De a Szerbiával való egyesülést nem akarta feltételek nélkül elfogadni. Az 1918. október 29-én kikiáltott Szlovén-Horvát-Szerb állam képviselői a nehéz kül- és belpolitikai helyzetre való tekintettel beleegyeztek az egyesülés centralisztikus formájába. Radic ezzel szemben azt hangoztatta, hogy nem szabad önként lemondani azokról a jogokról, amelyekért a magyarokkal annyit harcoltak (RADIC 1995. 230). Ezért fontosabbnak tartotta a feltétel nélküli egyesülés helyett a föderalisztikus berendezkedést, amelyben Horvátország megőrizheti autonómiáját. A szerb hegemónia ellenében próbált meg támaszt találni Csehszlovákiában, melynek egyik módját ekkor a két állam területi összekötésének lehetőségében látta. A korridor kérdése kapcsán a gradistyei horvátok is az európai politika középpontjába kerültek. Erre a kb. 50-70 ezres népcsoportra, amely a XVI. században telepedett meg a térségben, alapozták a korridor tervének etnikai érveit. Az 1910-től megjelenő hetilapjuk így fogalmazott a tervvel kapcsolatban: „A csehek és a horvátok már megegyeztek rólunk. Ketté fognak vágni minket. A folyosó egyik felét a csehek foglalják el, a másikat a horvátok.

4 De mi szívvel-lélekkel fellépünk ellenük, egyiket is, másikat is eltaszítjuk. Mi magyarországi Horvátok vagyunk!"

5 A kérdés a következő években sem került le a napirendről. Az 1920. január 12-én Karl Renner kancellár és Eduard Benes csehszlovák külügyminiszter között létrejött kölcsönös segítségnyújtási egyezmény többek között elismerte Ausztria jogát a nyugat-magyarországi területekre. Olaszország javasolta, hogy Sopronba tábornoki bizottságot küldjenek. Ennek elsődleges oka az az információ volt, miszerint Ausztria átengedi a cseheknek a területet (ORMOS 1990. 44-46). A megállapodás részleteiről a gradistyei horvátok is tudomást szereztek. „Vigyázzatok Nyugat-Magyarország lakosai!" címmel jelent meg felhívás a korridor veszéllyel kapcsolatban a Nase Novine 1920. január 24-i számában. A lap információi szerint a csehek csapatösszevonásokat hajtottak végre Pozsony körül, hogy bevonuljanak a térségbe. Összefogásra és ellenállásra szólították fel a helyi lakosságot. Ugyanebben a számban egy másik cikk arról tudósít, hogy a csehek bevonulását a Renner kancelár által Prágában kötött megállapodás tenné lehetővé.

5 A Nase Novine január 31-i számában több cikk is foglalkozik a csehek közeli bevonulásával. Nyugati lapokra hivatkozva állították, hogy Ausztria ötven évre bérbe adta a neki ítélt nyugat-magyarországi területeket Csehszlovákiának. Ennek fejében élelmiszerrel kell ellátniuk az éhező Bécset. Az újság népszavazás tartását követelte a kérdésben.

7 Január 27-én Moson megye küldöttsége kereste fel a soproni katonai missziót. Rozenits Demeter mosonújfalusi plébános horvát nyelven beszélt a horvátok hazaszeretetéről. Január 29-én Cinfalvárói küldöttség kereste fel Vigna ezredest, a tábornoki bizottság vezetőjét és kérvényt adott át az elcsatolás ellen. Hét Pinka-völgyi község, köztük Csajta és Horvátlövő táviratban tiltakozott a cseh megszállás ellen: „Követeljük, hogy a jövőnkről szóló döntés során kérdeztessék meg Nyugat-Magyarország lakossága!"

8 A Nase Novine magyarázatot is talált, hogy miért akarja Renner átengedni a cseheknek Nyugat-Magyarországot. E szerint a térségben élő németek és horvátok többsége „keresztény és fehér". Az itt esetlegesen megválasztott 8-10 keresztényszocialista képviselő megváltoztatná az erőviszonyokat az osztrák parlamentben és a szociáldemokraták kisebbségbe kerülnének.

9 A térség megosztásának veszélye miatt voltak olyan körök, amelyek a horváto4 Az eredeti szövegben a Hervacani szó szerepel. Az adott időszakban a nagy távolság miatt gyengék voltak a kapcsolatok az anyaországgal. A több évszázados különélés alatt a gradistyei horvátoknak kialakult a saját identitásuk, amit a „déli" horvátokkal szemben is megfogalmaztak. 5 Nase Novine, 1918. 47. sz. 1. p. 6 Nase Novine, 1920. január 24. 2-3. p. 7 Nase Novine, 1920. január 31. 8 Nase Novine, 1920. január 31. 2. p. és 1920. február 7. 4. p. 9 Nase Novine, 1920. február 7. 3. p. Az átcsatolást követő választások nem igazolták ezt az álláspontot. Az 1922-es tartományi választásokon a szociáldemokrata párt szerezte a legtöbb szavazatot. 272