Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Illés Péter: Paraszti szőlőhegyek elfeledett táji, épített és tárgyi öröksége a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén
sava ßia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 237-256 Paraszti szőlőhegyek elfeledett táji, épített és tárgyi öröksége a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén 10. kép. Fél kézmerítő, „kóforka Vas megye. SM. N. 59.756.1. (Fotó: Móricz Péter) Figure 10. „kóforka". (ladle used to pour must) Vas county. SM. N. 59.756.1. (Photo: Péter Móricz) volt egykoron (AUMÜLLER 1975. 289). Ezeket a későbbiekben az úgynevezett „srófós" és „ollós" vaszárak váltották fel (GAZDA 1968. 543-556. 551). A boronapincék belső, központi terét jelentő présház akár egyharmadát is elfoglalta a nagyméretű, régi „főfás" típusú, vagy miként a Hegyháton a petőmihályfai hegyen nevezték, „bábás" vagy „bókoló" prés (GAZDA 1968. 543-556. 552), melynek méretei miatt a helyiség rendszerint födémmennyezet nélkül épült (9. kép). Szüretkor a prés medencéjében ritkaszövésű zsákokban mezítláb tiporták meg a szőlőt vagy sulyokkal zúzták össze, majd a deszkákból összeállított „katroc"-ba öntötték, és a „rigók", illetve a „bálvány" segítségével préselték ki teljesen. A faprés után a szőlő „tórkőj" olyan kemény lett, hogy fejszével is alig lehetett vágni, ugyanakkor nagyon könnyű is volt (GAZDA 1968. 543-556. 552). A prés kifolyója alatt a „kóforka" vagy „mustmerő sajtár"-ban (félkézmerítő) gyűjtötték a mustot (10. kép), amibe kétfülű kosarat is tettek, hogy a héjat ne engedjék a szőlő tiszta levébe. A sajtárból kis favályú, a „borválló" (tőtike) segítségével öntötték át a mustot a hordókba (GAZDA 1968. 543-556. 552). A must forrásakor a hordót nem zárták le, hanem többnyire valamilyen „kotyogó"-1 használtak. Ez lehetett olyan középen átfúrt fadugó is, melynek lukas részébe egyszerűen faágat tettek. Később ezt inkább hajlított üvegcsővel helyettesítették, a végével pohár vízbe állítva, hogy az erjedéskor keletkező gázok eltávozhassanak mialatt a must a levegővel nem tudott érintkezni. Egyes boros gazdák mindössze csak egy almát vagy egy levágott tetejű „kobakhőb&"-1 (11. kép) helyeztek a hordónyílásba, hogy „azon habozzon ki". 1 1 A hordók szekérről történő legörgetésére használt „korcsola", vagyis gerenda, hasonlóan a hordók megjavításához szükséges „obréncsoló" és a borszivárgás ellen hordótömítésre használt „gyékényező vas" (12. kép), avagy „fenékkerítő", „fenék vonyó" is fontos eszközei voltak a régi szőlősgazdának. 1 2 Később a nagyméretű kádak, illetve a fa és vas szőlőmorzsolók is a présházban várták a munkát. Az időben való szüretelés és a darálás utáni „kotlatás", tehát a törkölyön való erjesztés nagyban befolyásolta a bor ízét. 1 3 A kisajtolt szőlő friss törkölyéhez víz hozzáadásával, majd három-négy nap múltán annak újra sajtolásával készítették a csigerbort, mely kapásbor lévén fanyar 11 SNA. 1118. Király Imréné: A nagymákfai szőlőhegy története. Kézirat. 1978. 12 MOL P. 275. Festetics cs. It. 80. cs. 90/a 105. f. 13 SNA. 192. Dömötör Sándor: Vas megyei gyűjtés. Kézirat. 1952. 11. kép. Kobaktölcsér. Nagymizdó. SM. N. 59.526.1. (Fotó: Móricz Péter) Figure 11. Funnel. Nagymizdó. SM. N. 59.526.1. (Photo: Péter Móricz) 245
