Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: Őrségi táj- és népkutató tábor Szalafő - Őriszentpéter, 1940-1941
sava ßia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 145-179 Örségi Táj- és Népkutató Tábor Szalafő-Őriszentpéter, 1940-1941 ge, Viski Károly volt a kapocs. Vele Pável Ágoston Tordán ismerkedett meg, hiszen 1911-1913 között mindketten ott tanítottak. Viski a háttérből igyekezett egyengetni Pável néprajzi karrierét. Bátkyval is, aki akkoribon a budapesti Néprajzi Múzeum igazgatója volt, ő hozta össze Pávelt. A legfontosobb útravalót - nem vitás - otthonról [Tótkeresztúrj a gyermekkorból hozta magával, s ennek tudható be a kulturális antropológiai érzékenysége, hiszen sosem csupán az egyes néprajzi jelenségeket kutatta, elemezte, hanem ott látta ezekben vagy ezek mögött az embert. Az embert, az adott közösség tagjaként." A Pável hagyatékban fennmaradt Bátky, Győrffy levelekből nemcsak régi barátságuk képe rajzolódik ki, hanem az a tudományos késztetés is, amellyel Pávelt időről-időre néprajzi írásokra, 9 4 Viski az idősebb jogán pedig folyton nyelvészi-néprajzi munkára sarkallta, 9 5 bíztatta barátját. Mindhárom kiváló néprajzkutató eredetileg középiskolai tanár volt, mint Pável Ágoston, így a Néprajzi Tár vezetőjének helyzetét 9 6 mélyen átérezték. Leánya, S. Pável Judit találó megjegyzése szerint (S. PÁVEL 1999. 29) „Gyűjtései és tanulmányai országos elismerést kiváltó színvonaluk ellenére is [csak] egy vidéki középiskolai tanár kedvelt melIékfoglalkozásának eredményei, mel yre minden baráti sürgetés, nógatás el lenére sem tud annyi időt szentelni, mint főállású barátai'." M. Kozár Mária méltató szavai szerint (M. KOZÁR 1986. 5) „Pável Ágoston néprajzi közleményei nem egyszerűen néprajzi szakcikkek, hanem lírai útirajzok is egyben. A német Rudolf Meringer iskolája hangsúlyozta, mii yen szoros kapcsol at fűzi össze a tárgyakat nevükkel. Tudományos jelszóvá lett: »Wörter und Sachen«. Pável a nyel vész és néprajzkutató ezt az utat követi. Szótárába szedi egy-egy paraszti porta fel szerel ésének egész terminológiáját. Leírja milyen tárgyakat, eljárásokat; műveleteket jellemeznek e paraszti műszavak." Vilko Novak egy alkalommal elkísérte gyűjtőútjára Apátistvánfalvára és a többi Szentgotthárd környéki szlovén faluba 1930 nyarán az akkor 44 éves Pávelt Ágostont. Gyűjtési módszerére emlékezve jelentős fényképezési tevékenységét is megemlíti egy vele folytatott interjúban (SZÉKELY-MUKICS 1986. 53, 54). „FölIépésével könnyen megnyerte az emberek bizalmát, jóllehet azok kezdetben minden idegennel szemben kissé bizalmatlanok voltak. De amikor hallották, hogy az idegen az ő szlovén nyel vjárásukat beszéli, és hogy a mindennapi életük iránt édeklődik, rögtön megbarátoztak vele. Pável a nyelvjárási alakok lejegyzésénél nagyon pontos volt. Igazán nehéz volna komolyabb tévedéssel, pontatlansággal hibáztatni. Sokat fényképezett is, bár az Őrségben többet, mint a Rába menti szlovén falvakban." 9 7 Szabó László naplójegyzeteit [EA. 7822.] tanulmányozva 9 8 megbizonyosodtunk arról, hogy a fent említett néprajzi gyűjtések többsége 1940. augusztus [6] 8-28. között a Táj- és Népkutató Táborban, Szalafőn került lejegyzésre. Pável Ágoston gyűjtőtechnikájáról Szabó László képzőművészeti főiskolai hallgató visszaemlékezései alapján alkothatunk képet (M. KOZÁR 1986. 4). „Egy-egy házba belépve mindig szerényen kezdte mondanivalóját, óvatosan tette fel kérdéseit. - Nézelődni jöttünk csak, nem zavarjuk magukat - kezdte a szokásos módon. Tudván azt, hogy a falusi embernek nincs felesleges ideje hosszas tere-ferére, főleg a nyári dol ogidőben. Az egyes objektumok rajzolgatásánál igényes volt, pontosságot, alapos munkát kívánt, a lényeges részletekre külön felhívta a figyelmet. A mintegy három hétig tartó munka során sohasem hallottam tőle nemhogy durva, de még emeltebb hangot sem. Komolysága mellett tréfás, viccelődő is tudott lenni, ha a helyzet éppen úgy kívánta. De mindenekel őtt a munka volt az életeleme." 94 Bátky Zsigmond levele Pável Ágostonnak Budapest, 1927. III. 18.„Nagyon szívesen látnánk egy kimerítő leírást a vend ház fejlődéséről és jelenlegi külsőbelső ismertetéséről. A »hajdina« ígéret beváltásában is bizakodom. Igaz ugyan, hogy ebben a bizakodásomban néha már Viskinek kell támogatnia. A mostani nyári vakáció felettébb alkalmas lenne Ilyen munkára." (S. PÁVEL 1999. 31) 95 „Kedves Barátom, annak idején örömmel vettem értesítésedet arról, hogy vendföldi utad gazdag néprajzi eredménnyel járt, most már arra volnánk kíváncsiak, hogy mi van ebből feldolgozva, s mit tudnál szállítani két héten belül. Igen ajánlom figyelmedbe a Sebestyén - Horger- féle cikket (legutóbb o karszékről) az Etn-ban. Hasonlókat te is tudnál csinálni kiváló nyelvtud.és népr. készültséged együtteséből."(S. PÁVEL 1999. 30) 96 Pável szeretett volna főállású állami alkalmazott lenni. Viski Károly az 1920-as évek végén írt levelében (S. PÁVEL 1999. 30) azonban világosan megírta, hogy „o javaslat szerint ugyan elhanyagolt gyűjteményeket az állam kezelésbe vehet, de a szombathelyi nem ilyen, s ha ilyen lenne is, az állami kezelés még nem jelent állami múzeumi alkalmazottat." 97 Vilko Novaknak ez az utolsó mondata a későbbiekre vonatkozik, a jelentésekből is kiderül, hogy szeretett fotózni, egyes években, így pl. 1935-ben az Őrséget is bejárva 200 „népies felvételt," 1940-ben Szalafőn pedig 280 fotót készített, amelyeknek túlnyomó többsége elveszett, vagy megsemmisült. Az Őrségben készült felvételek közül 1935-ből 1, 1936-ból 4, 1940-ből 73, összesen 78 fényképe maradt meg a Savaria Múzeum Néprajzi Tára Fényképgyűjteményében. 98 EA. 7822. Szabó László: Naplójegyzetek (Pável Ágostonnal együtt dolgozott) 16. p. Szalafő, 1940. 165
