Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: Őrségi táj- és népkutató tábor Szalafő - Őriszentpéter, 1940-1941
NAGY Zoltán üzem, a Gőzfűrész telep. Az iparosok közül három cipész mester, három segéd és egy inas dolgozott a szereken, de rajtuk kívül két asztalos, két takács, két kovács és egy gépész jelentette az iparosságot, noha az iparűzők jó része gazdálkodott. Többen fa-, tej- és tojáskereskedésből, házi szövésből, fonásból, egyéb kétkezi munkából tartották el magukat, vagy szereztek a családnak kiegészítő jövedelmet. Kis számban Amerikába korábban kivándorolt rokonoktól néhányan kaptak időnként némi támogatást. A föld és erdőbirtok, valamint az állatállomány volt a legfontosabb megélhetési forrás, e táblázatból jól kiolvasható a lakosok differenciált társadalmi helyzete is. Az 1940-es néprajzi gyűjtések népi építkezésre vonatkozó adatai is megjelennek itt. Feltűnő a méltán híres kerített házak ekkor még meglévő nagy száma, illetve a pusztulás, modernizálás mértéke. 1940ben a tábor idején még álltak a legalább három oldalról kerített házak, középütt elhelyezett trágyadombbal. 68 Pusztaszer 67. sz. Balog Vilmos, Papszer 88. sz. Tamaskó Kálmán, Felsőszer 98. sz. Bata György, Felsőszer 107. sz. Könye Katalin, László Józsefné, Felsőszer 122. sz. Tamaskó Lídia, Pityerszer 131. sz. Visontai Dániel, Pityerszer 132. sz. Zsoldos János, Pityerszer 134. sz. Tamaskó János, Csörgőszer 153. sz. Kis Elek házai még fényképezhető, felmérhető állapotban voltak akkor. A gyűjtők közül népi építészettel egyikőjük sem foglalkozott. Korábban Pável Ágoston Gönyey Sándorral járta be e szereket, fényképfelvételeket készítve [PÁVEL 1936. 318-338], A helyszínen kutatott, fényképezett és felméréseket végzett Tóth János is 1935-1938 között, 6 9 aki rekonstruálta a négy oldalról az udvart elzáró, zsúptetővel ellátott nagykapus kerített házakat is (TÓTH 1938. 54-55). Az akkori emlékezet szerint Szalafőn a felsoroltakon kívül részben átalakítva vagy az emlékezetben élt még 22 kerített ház. Mára már csak egy [Pityerszer 134. sz.] maradt meg helyben megőrizve közülük, egyet a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, egyet pedig Szombathelyen, a Vasi Múzeumfaluban állítottak fel. A négy oldalról kerített ház egykori gyakoriságát Vas megye első kataszteri felmérése (1856-1860) térképlapjain tanulmányozhatjuk. A térképen jól felismerhető alaprajzok tanúsága szerint Szalafőn az Alsószeren 10, a Templomszeren 2, a Papszeren 5, a Felsőszeren 14, a Pityerszeren 4, a Csörgőszeren 6, a Gyöngyösszeren 2, összesen 43 kerített ház állt, bizonyítva a félrideg állattartás egykori fontosságát. A szerek száma és megnevezése is változott az idők folyamán. Nemesnépi Zakál György (NEMESNÉPI 2002. 4) hiteles leírása szerint: „A Hozok szerte széllyel vannak szórva, és osztatnak hat Szerekre, avagy Szegekre u.m. Allszegre, Cseörgeö Szerre, Pity ér szerre Föl szeg re, Papszerre, és Zsidószerre amely szerek egymástól távol esnek; mezők és rétek választják el azokat egymástól..." Nemesnépi korában ezek szerint a Gyöngyösszer még nem létezett, de az 1857-ben készített kataszteri térképen 7 1 már szerepel, melyen két kerített ház is van. 1940-ben a „házlapok" tanúsága szerint a szer kicsi, a 173-177. szám alatt mindössze 5 házból áll, a portákon már újabbak az épületek. A még kisebb, két házból álló Pusztaszer - amelyet 1940-ben a Papszer részének tekintettek - szintén nem létezett a korábbi időben, de még az 1857. évi kataszteri térképen sem található. A Szalafőn 1940-ben felvett házadatok ellenőrzése még nem történt meg. E vizsgálathoz levéltári kutatások szükségesek. Fontos, hogy megtaláljuk azt a térképet, amelynek nyomán a házszámokat a ma is használatos telken álló épületekre vetíthetjük. 7 2 A Vas Megyei Levéltárban tanulmányozható és az 1940-ben gyűjtött név68 A „házlapok" táblázatba szerkesztett második rovatában T. j. monogrammal is feltűntettük azokat az épületeket, amelyekről felmérést vagy fényképfelvételt készített. A Vasi Szemle így épít a Vasi nép című kitűnő dolgozatát 1938-ban három részletben közzétette. 1935-1941 között részben Pável, Gönyey és az ő fényképei jelennek meg a Vasi Szemle hasábjain. Az Őrség népi építészeti emlékeiről 1938-1941 között 22 fénykép jelent meg a tudományos és helytörténeti folyóiratban. 1938. 5. évf. 3. számban: Őriszentpéter: rk. templom, Kerkafalva: ref. harangláb, Szatta: harangláb, Örbajánháza: harangláb, Pankasz: harangláb, Szomoróc: harangláb, Ispánk: vaslábas harangláb, Örbajánháza: kopjafák a temetőben. 1938. 5. évf. 5-6. számban: Pankasz: Iván Károly háza, Szaknyér: Baksa Kálmán háza, Szalafő: Tamaskó János kerített háza, Zsoldos János kerített háza, Lugosi Ferenc kerített háza. 1939. 6. évf. 1-2. számban: Pankasz: Keleti szer: kétoszlopos tornácos ház, Őriszentpéter: téglaoszlopos kódisállású ház, Kisrákos: tornácos ház, Kerca: kódisállású ház, Őriszentpéter: Baksaszer 65. sz. kódisállás 1941. 8. évf. 1-2. számban: Szalafő: Alsószer: Az ágasfás szelemenes tető egyszerű alakja, Pityerszer: Ágasfás szelemenes téglavető szín Szalafő határában nyári istálló, Dávidháza: régi istálló. 70 A Zsidószer a későbbi templomszerrel azonos. A szalafői református templomot 1842-ben építették, tehát Nemesnépi Zakál György leírásának évében (1818) még nem létezett. Takács István [EA. 7811.] naplójában olvassuk, hogy „aug. 9-én a gyűjtést a Pusztaszeren kezdték, amelyet tulojdonképpen Papszernek neveznek." 71 VaML. K. 247. Szalafő kataszteri térképe, 1857. 72 Az új házszámozás éve feltehetően 1976. 160
