Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: Őrségi táj- és népkutató tábor Szalafő - Őriszentpéter, 1940-1941
savaßia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 145-179 Örségi Táj- és Népkutató Tábor Szalafő-Őriszentpéter, 1940-1941 10. 4 db filmtekercs, külön-külön dobozban. Takács I. felvételei [A negatívok jelenleg nem találhatók a Néprajzi Múzeum fotótárában], 11. Dr. Tálasi István filmjei gyufásdobozban. [A negatívok jelenleg nem találhatók a Néprajzi Múzeum fotótárában.] A fenti listán nem szerepel, de az Ethnológiai Archívumban fellelhető gyűjtés: 4 3[EA. 7810.] Bognár Géza 4 4 [főiskolai hallgató] vegyes néprajzi, társadalmi-földrajzi, népességstatisztikai és egyéb feljegyzések 44 p. Szalafő, Bajánsenye, Őriszentpéter, Kondorfa, Senyeháza, 1940. aug.]. Az Őrség dobozban talált térítvények 9 db. Kelemen József (-) 1940. XI. 25-én kölcsönkérte a 10. és 13. számú füzetet. A füzetek nincsenek meg! - jegyezte meg Kovács Péter. Kelemen József nevével a gyűjtőfüzetekben sem találkozunk, ami nem jelenti azonban azt, hogy ne vett volna részt helyszíni kutatásokban. Gyűjtése, úgy tűnik - számunkra elveszett. Hasonlóképp eltűnt Kardos László 4 5 3 füzete, 21 fényképe is és egy rajztömbje, amelyet Morvay Péter (? VII. 15-i) feljegyzése szerint visszahozott ugyan, de 1947. december 1-én azokat Kovács Péter már nem találta meg. 46 A következő évben is találunk egy kötelezvényt, amelyben Kardos ígéri, hogy az őriszentpéteri gyűjtését leadja október elsejei határidőre. 4 7 Kardosról tudott, hogy 1940-ben és 1941-ben is részt vett a szalafői (őriszentpéteri) tábor munkájában, a gyűjtőfüzetekben még sincs nyoma annak, hogy másokkal közösen gyűjtött volna. Vélhetően házlapokat sem töltött ki, egyházi anyakönyvek kijegyzéséből sem vette ki a részét. A táj-és népkutató táborokban betöltött szerepe azonban későbbi visszaemlékezésekből (POGÁNY 2005. 145-146), 4 8 illetve az Őrség népi táplálkozása című könyve előszavából kiolvasható. Feltehetően Kardos gyűjtőnaplóinak anyagát az Államtudományi Intézet bíztatására - hiszen az Intézet Tájés Népkutató Osztálya vette kiadói tervébe Kardos munkájának megjelentetését - teljes mértékben bedolgozta 43 Takács István gyűjtésében egy eredeti irat, [EA. 7814.] Zsoldos Terézia Házassági Szerződés 1845. is bekerült a központba, majd onnan a Néprajzi Múzeumba. Bognár Géza egyébként kitartó munkával terepi gyűjtést is folytatott, amelynek során további móringlevelekre bukkant, amelyeket gyűjtőnaplójába másolt át. Zsoldos Ferenc és Lugosi Rozália Házassági Szerződéses levele 1845. Szalafő Márc.13., „Bajánházi ifjú Könyejános és Erzsébet móring levele 1832. jún. 12. „Móring levél díszes kezdősorral. Baratka József - Balogh Erzsébet móring levele Szalafő 1847. jűn. 19. Öröklevél 1861. Márc. hó, Szalafő., Adás-vételi szerződés: Németh Ferenc szalafői lakos eladó, Papp József és Lugosi Julianna szalafői lakosok földbirtok-eladási levele stb. 20-30.p. 44 Kardos László (1918. Tótkeresztúr - 1980. Budapest) tanár, etnográfus, szociológus. A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán Győrffy István stúdiumai mellett hallgatja Hajnal István technikai-, társadalomtörténeti előadásait is, akitől a történelem és a szociológia összekapcsolódását lehetett megtanulni, de lehetett már szociográfiai stúdiumot is végezni, melynek előadója Mády Zoltán volt. Győrffy - Hajnal - Mády interdiszciplináris szemléletet kialakítására törekedtek (POGÁNY 2005. 52). 1938-1939-ben a Táj-és Népkutató Intézetben dolgozott, majd a Néptudományi Intézet tudományos munkatársa. A Néprajzi Múzeumba kerülve 1950-től ő vezeti a híres tiszaigari néprajzi munkaközösség terepi munkáját [Tiszaigar. Egy tiszántúli falu életrajza 1744-1944, Budapest 1977.], ahol a társadalmi rétegződés kutatására nagy hangsúlyt helyez. 1940-ben részt vett a szalafői néprajzi gyűjtőtábor munkájában, ekkor kötött barátságot a Pável Ágostonnal együtt dolgozó, kitűnően rajzoló Szabó Lászlóval is. A Pável hagyatékban levelei is megtalálhatók. Az Őrség népi táplálkozása című munkájának „Hús az őrségi konyhán" című fejezetében a 70. oldalán így ad számot az 1940. és 1941. évhez köthető gyűjtéseiről: (KARDOS 1943. 70): „ 1940ben egy 60 holdas gazdálkodó 5 tagú szalafői család 3 disznót ölt 500 kg súlyban, ezen kívül levágott még 15-20 tyúkot...Egy 40 holdas szomoróci gazda 7 tagú családjával együtt mindenféle húsból szintén 500 kg-t fogyasztottak el 1941-ben. Ugyanitt egy 15 holdas 7 tagú család egész éven át 200 kg-ot; egy 4 tagú meg 2. 5 holdon csak 30 kg-ot." Kardos gyűjtésének színhelye részben ezekből az adatokból is tisztázható. A kismonográfia hiedelmekhez kapcsolódó településnév említéseit megvizsgálva jól látható, hogy Kardos a legtöbb adatot gyermekkora színhelyén, Szomorócon gyűjtötte. Egykor Amerikát megjárt anyai nagybátyjának, Szodics Ádámnak vele egykorú gyermekeivel szorosan tartotta a kapcsolatot. Tótkeresztúr helyett a magyarországi Szomorócra visszatelepült családjánál egész életében otthonra talált. A gyűjtés helyszínének sorrendjében és gyakoriságában Őriszentpéter és Szalafő, kisebb esetszámmal Pankasz követte a sort. Szatta, Szaknyér, Kis- és Nagyrákos néhány alkalommal szerepel nevesítve csupán, így világosan kirajzolódik az a hét őrségi falu, ahonnan Kardos tudása java és példamondatai származtak. A rajzmappa és a 21 fénykép sorsát illetően kiderült, hogy azt Kardos művében felhasználta, mivel az 1943-ban kiadott kötet végén megemlíti, hogy „ A rajzokat fényképeim és vázlataim alapján Szabó László készítette." 45 Őrség dobozban talált térítvények 5. „Morvay Péter által írt feljegyzést (? VII .15.) Kardos 3 füzetet, 21 fényképet és egy rajztömböt visszahozott. (Egyiket sem találtam meg.)" 46 6. Kardos L. 1941. IX. kötelezvény arról, hogy Őriszentpéteri jegyzeteit okt. 1.-ig beadja (jegyzet nincs!). 47 „Megint szorosabbra fonódott kapcsolata szülőföldjével az 1940-es évek elején, omikor az őrségi táj- és népkutató táborban dolgozott. Amikor a doktorátusára készült, felkereste Viski Károlyt, az egyetem néprajzi intézetének kiváló professzorát. A nála tett látogatás során ... az Őrséget nevezte meg szülőföldjéül. 1941 nyarán kölcsönkért kerékpáron többedmagával elindult Budapestről a Dunántúlra...míg úti célját az Őrséget elérte Itt rögtön munkához látott néprajzi gyűjtőmunkát végzett és beszélgetett az őrségi fiatal okkal... Csendes, de szenvedélyes beszélgetései nem hátráltatták a disszertációhoz az anyaggyűjtést, sőt éppen ellenkezően hatottak: az asszonyok a beszélgetések során - olykor szégyenlősen - elsorolták szokásos étkeiket, azok elkészítési módját, kívánságára megmutatták a háztartásokban használatos edényeket, fűzőalkaimatosságokat, tárolókat, készségeket... és így állt elő az a szinte példa nélkül való eset, hogy mintegy két ás fél, háromhónapnyi kutatómunka eredményeként Kardos kézben tartotta és hazavíhetteo disszertáció anyagát. 1941/42 telén elkészült a kézirat is az akkori Államtudományi Intézet Táj- és Népkutató Osztálya [itt volt alkalmazásban] felvette kiadási tervébe, és 1943-ban meg is jelentette." 48 A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a gyűjtőnaplók közül Fodor József, Lencsés Ferenc, Kiss Sándor naplóit teljes részletességgel nem ismerjük, így lehetséges, hogy velük együtt más napokon is gyűjtött Molnár Sándor. 153
