Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - Krizsán Zsuzsa: Pénzzel keltezett sírleletek Vas megye árpád-kori temetőiben
KRIZSÁN Zsuzsanna A 17 éremmel előkerült gyűrű közül 9 hegyesedő végű huzalgyűrű, 5 egymásra hajlított végű huzalgyűrű, egy zárt-, egy pánt- és egy fonást utánzó díszítésű. A hegyesedő végű huzalgyűrű legkorábbi Vas megyei példánya vagy II. Boleszláv (967-999) cseh herceg pénzével vagy I. (Szent) István CNH.1.1. típusú dénárjával 1 8 ismert. Legkésőbbi pénzzel előkerült darabját I. András CNH.1.12-14. típusú érméjével találták. Ez I. András másodikként vert pénze, melynek kiadása uralkodása második felére tehető. A gyűrűtípus Vas megyei példányai a X. század vége-1020 és az 1050-es évek vége közti időszakból való érmékkel kerültek elő (8. tábla). Ez a gyakori gyűrűtípus a XI. század elejétől a XII. század második feléig jellemző (SZŐKE-VÁNDOR 1987. 86). Egymásra hajlított végű huzalgyűrűk Vas megyében I. (Szent) István CNH.1.1. típusú és I. András CNH.1.11. típusú érméjével voltak egy sírban. Az érmék 1020-1060 közti időszakból valók, tehát döntően a XI. század első felére jellemzőek. Az egyetlen zárt, öntött huzalgyűrű I. András pénzével került elő, mely a XI. század közepéről való. A nyitott, fonást utánzó gyűrű és a pántgyűrű mellett egyaránt Salamon kori (1063-1074) érme volt, amely a XI. század második felének kezdeti évtizedeiből származik. Egyik gyűrűtípus korábbi pénzzel keltezett példánya sem fordult elő a megyében. A szakirodalom általánosan elfogadott álláspontja szerint koporsós temetkezés a templom körüli temetőkben válik általánossá (MÉRI 1986. 36, TETTAMANTI 1975. 94), de már a X. század második felétől megfigyelhető. Egyre több templom körüli temetőből ismerjük téglalap vagy trapéz metszetű koporsók maradványait (RITOÓK 1997. 170). A pénzzel keltezett Vas megyei koporsószegek soros temetőből származnak, három sírból. Aba Sámuel által veretett pénzt adtak egy olyan halott mellé, akit pásztorbot alakú (1 db), L alakú fejű (3 db) és T-fejű (1 db) szegekkel összeerősített koporsóban temettek el. I. András érmét kapta egy L alakú fejű (4 db) és pásztorbot alakú (1 db) szegekkel összerótt sírládában eltemetett. Salamon által veretett érmét tettek a halott mellé egy olyan koporsóba, amelyet L alakú fejű (1 db) és T-fejű (6 db) szegekkel erősítettek össze. A szegek egy részét rossz megtartásuk vagy töredékes állapotuk miatt nem lehetett meghatározni. A megyében talált koporsószegek mindegyike téglalap vagy négyzet átmetszetűre kovácsolt, restaurált állapotban hosszuk 5-11 cm között mozog. A pénzzel együtt előkerült vasszegleletek 1041-1074 közti időszakból származó érmékkel voltak együtt (10. tábla). A Vas megyei leletek között pásztorbot alakú, L alakú fejű és T-fejű típusok vannak, tehát ezek azok a formák, amelyek a XI. században biztosan léteztek. Mivel a koporsószegekről igen kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre, az itt bemutatott formák jellemzőit nem tudjuk más temetők adataival összevetni. A sorokpolányi temetőben két sírból 13 koporsószeg ismert. A koporsókat csaknem azonos típusú szegekkel szegelték 1-1 kivétellel. Az egyikben a 7 koporsószeg közül 6 db volt T-fejű, egy L alakú fejű; a másikban az 5-ből 4 L alakú fejű és 1 pásztorbot alakú. Eszerint a kora Árpád-korban Vas megyében a koporsókat nagyjából azonos típusú szegekkel állíthatták össze. Kivétel a Kisfaludy utca 43. sír, itt 13 koporsószeget találtak a sírban, melyek az ásató meghatározása szerint legalább öt típusba sorolhatók. ÖSSZEGZÉS Munkám során Vas megye Árpád-kori temetőinek pénzérmével előkerült leletanyagát vizsgáltam. A főképp publikálatlan temetők temetkezési szokásait és leletanyagát áttekintve azt tapasztaltam, hogy a temetkezési szokások terén a pénzmellékletes sírok nem különböznek a többi, ebbe a korszakba tartozó temetkezéstől. A sírok döntően NyK-i tájolásúak, a sírgödrök leggyakrabban lekerekített sarkú téglalap alakúak és a halottakat háton fekvő, nyújtott helyzetben temették el. A pénzmellékletes sírokban talált leletanyag tárgytípusonként való áttekintése hasonló eredményt hozott. A viszonylag kis számú és általános vasi leletanyag egyik tárgytípus használatának pontosítását sem teszi lehetővé. A megtalált ékszerek az Árpád-kor kedvelt és nagyszámú lelettel igazolható típusai közé tartoznak; érmekkel együtt S-végű és sima hajkarikák, gyöngyök, nyakperec és gyűrűk kerültek elő. Érdekesebb eredmény talán csak a kevésbé kutatott koporsószegek tekintetében született. A leletanyag áttekintése azonban korántsem volt haszontalan; reményeim szerint a Vas megyei kutatások újabb eredményeinek közzététele értékes adatokkal, párhuzamokkal járul hozzá a későbbi temetőfeltárások anyagának értékeléséhez. 18 A rajz alapján bizonytalan, hogy valóban hegyesedő végű huzalgyűrűről van-e szó, mert törött hajkarikának látszik, ám a jobb kéz egyik ujjáról került elő. 132
