Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - Krizsán Zsuzsa: Pénzzel keltezett sírleletek Vas megye árpád-kori temetőiben

savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 119-143 Pénzzel keltezett sírleletek Vas megye Árpád-kori temetőiben gén megkezdődhetett, és a XII. század elejéig tartott (Kiss 2000. 203). A temetőből a korszakban megszokott módon kevés tárgytípust (S-végű hajkarika, gyűrű, gyöngyök) ismerünk, de az itt nyugvó népesség tagjai mégsem mondhatóak szegénynek, hiszen a temetkezések több mint fele mellékletes volt, és különösen nagy számban fordultak elő ezüstékszerek (Kiss 2000. 187). A pénzmellékletes sírok közül 17-ben volt meghatározható érme. Összesen nyolcféle pénztípus került elő, ezek kibocsátási ideje az 1020-1116 közötti időszakot öleli fel. Pénz került elő 10 férfi-, 4 női-, 2 gyerek és egy bizonytalan nemű felnőtt sírjából. Érmék összesen öt testtájékon fordultak elő: a koponya mellett 1, az állkapocs közelében 5, a mellkason 4, a karok tájékán 1, a kézfejeknél 6 alkalommal. Hét pénzmellékletes sírban nem volt egyéb lelet. Pénzekkel együtt tíz tárgytípus került elő, ám ezek igen alacsony számban. A leggyakoribb lelettípus a hegyesedő végű huzalgyűrű, amiből hét példány fordult elő Salamon első veretéig. Az S-végű hajkarikák 1020-1074-ig terjedő időszakból származó érmékkel keltezhetőek. Korai periódusból való a fonott díszítést utánzó öntött gyűrű is. Szombathely - Szent Márton templom A Szent Márton-templom - mely Szombathely város plébániatemploma volt (KISS-TÓTH 1993. 178) - Szombathely keleti városrészében áll. Az épületben és annak környékén Kiss Gábor és Tóth Endre végzett régészeti és műemléki kutatásokat. A templom körül 65 sírt tárták fel, melyek közül 40 temetkezés keltezhető a IX . és a XII. század közé. Mindössze egy sírban találtak érmét (KISS-TÓTH 1993. 6. kép 27/1). Valamennyi csontváz háton, nyújtott helyzetben feküdt, tájolásuk minden esetben nyugat-keleti volt, tehát az épület tájolásához igazodott (Kiss 2000. 252). Az első templom - amelyet Szent Márton püspök tiszteletére szenteltek a 828-at követő években épült. Régészeti nyoma nem került elő. Az ettől keletre feltárt három-négy rétegű temetőt („A" periódus) folyamatosan használták a XI. század elejéig (Kiss 2000. 253). A templom pótlására vagy megnagyobbítására a későbbiekben keletelt, faszerkezetű, egyenes szentélyzáródású templomot emeltek. A 27. sírban megtalált érme alapján az építkezés Szent István király idején, az ő templomépítési rendelkezése alapján történt. Ezzel a periódussal („B" periódus) egy időben temetkeztek a Kisfaludy Sándor utcai temetőbe is (Kiss 2000. 253). Kiss Gábor 2003-ban papírra vetett gondolatai (Kiss 2005) a soros köznépi és templom körüli temető egymástól független létezéséről a Kisfaludy Sándor utcai temető déli határának 2004-es feltárásával régészeti bizonyítást is nyertek (PAP 2009 s.a.). A XI. század második felében új templomot építettek a régi helyére, az érmével eltemetett 27. váz ugyanis az új templom szentélyfalának alapozása alatt, szuperpozícióban került elő. Az új templom anyaga római tégla volt. A vele egykorú három sírréteg mindegyike melléklet nélküli volt. Valószínűleg ugyanebben az időben - a XI. század utolsó harmadában - hagyták fel a Kisfaludy Sándor utcai soros temetőt, mely összefüggésben lehet Szent László királyunk I. törvénykönyvének 25. pontjával, mely elrendelte a templom köré való temetkezést. A kutatások mai állása szerint a Szent Márton-templom a Kárpát-medence egyetlen olyan ismert kultuszépülete, melyet a római kortól kezdve máig folyamatosan használnak. Egyedülálló a körülötte lévő temető is, ahol az I. század óta egészen az 1960-as évekig folyamatos volt a temetkezés (Kiss 2000. 254). 27. sír T: Ny-K (253°); VH: 122 cm; SM: 229 cm; SSZ: 40 cm. Háton fekvő, nyújtott fiúgyermek csontváza. Mellkasát és medencéjét megbolygatták. A koponya jobbra fordult. Mellékletek: 1. A medence bal oldala mellett I. (Szent) István CNH.1.1. típusú dénárja, eredetileg a bal kézben lehetett (Ltsz.: K.96.2.27.1.) 2. A jobb kéz egyik ujján hegyesedő végű ezüstgyűrű (Ltsz.: K.96.2.27.2.) 3. A bal combcsont külső oldalán egyélű kovácsoltvas kés (Ltsz.: K.96.2.27.3.) 4. A medence bal oldala mellett aranyozás töredékei, egy ma már meg nem lévő tárgyról (Ltsz.: K.96.2.27.4.). (Kiss 2000. 244-254) Ikervár - Virág utca A temető a mai Ikervár község belterületének északi részén található, egy a környezetéből 1 méterre kiemelkedő, ÉK-DNy-i irányú dombon. Az első temetkezéseket házalap ásásakor bolygatták meg, ekkor ló- és embercsontok kerültek elő. Az 1987 és 1990 között zajló ásatáson - melyet P. Hajmási Erika és Kiss Gábor vezetett 123