Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - Pap Ildikó: Koporsós temetkezések Szombathely-Kisfaludy Sándor utca kora árpád-kori temetőjében

PAP Ildikó Katalin ÖSSZEFOGLALÁS A Kisfaludy Sándor utca keleti végén elterülő XI. századi soros temető temetkezési szokásai hasonlóak a korszak más temetőiben megfigyeltekhez. A sírmező egy domb déli, délkeleti oldalán nyúlik el, az eltemetetteket nyu­gat-keleti irányban, lekerekített sarkú téglalap, ritkáb­ban trapéz vagy ovális formájú sírgödörben, háton fek­vő, nyújtott helyzetben, gyakran viseleti, használati tár­gyaikkal együtt helyezték végső nyugalomra. A szerencsés megfigyeléseknek köszönhetően az is bizonyossá vált, hogy ebben a temetőben a koporsós te­metkezés teljesen általános volt, és az itt elhantoltakat kortól, nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül ko­porsóban helyezték végső nyugalomra. A koporsón belül 28. kép. Deszkaládában eltemetett férfi váz kibontva. Kisfaludy Sándor u. 70. telek 144. sír. Figure 28. Male skeleton buried in a plank coffin at the Estate at 70. Sándor Kisfaludy Street, tomb 144. a halott fejét szinte minden esetben feltámasztották. Az eltemetettek testhelyzetének vizsgálata megerősí­tette azt a megállapítást, hogy a csontok eltemetés utá­ni elmozdulása koporsós temetkezésre utal. Elkülönítettünk rönk- és deszkakoporsókat, feltéte­lezhető egy temetkezés céljára használt vályúláda, va­lamint a deszkaládákon belül megkülönböztethető volt lapos tetős láb felé szűkülő formájú, trapéz átmetszetű és nyeregtetős koporsóforma. Ezek vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a különböző koporsótípusok és az eltemetettek neme és társadalmi helyzete között nincs összefüggés. A meghatározható koporsóformákat temetőtérképre vetítve az is kiderült, hogy a különbö­ző koporsótípusok használata a temetőn belül területi­leg sem különül el. A koporsótípusok között időrendi különbséget nem tudtunk megfigyelni, valamennyi dokumentált kopor­sóformába egy időben temetkeztek 8 4. A legtöbb kopor­sót vasszeg nélkül, csapolással, kötözéssel, ragasztással és faszegekkel állították össze. A koporsók egy része biztosan a Kárpát-medencében őshonos tölgyfajok fái­ból készült. A vassal szegeit koporsók vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a rönkkoporsóknál eseten­ként a két rönkfelet, a deszkakoporsóknál az oldalat és aljat illetve a tetőt erősítették össze vasszeggel. A vas­szeg használata nem köthető koporsótípushoz és egy láda összeállításához esetenként különböző típusú sze­geket használtak. A koporsós temetkezés sem a honfoglaló magyarság, sem a Kárpát-medencében a későavar és Karoling kor­ban élt népesség körében nem volt ismeretlen, a hon­foglalás és államalapítás korában széles körben való el­terjedtsége mellett azonban még viszonylag kevés adat szól. Remélhetőleg minél több kora Árpád-kori temető­ben sikerül koporsókat megfigyelni és idővel bizonyos­sá válik, hogy a koporsós temetkezés szokása a temp­lom körüli temetők létesítése előtt, a soros temetőkben is általános volt. 84 Sopronkőhida IX. századi temetőjének értékelése során ugyanerre jutott Török Gyula (TÖRÖK 1973. 34). 114

Next

/
Oldalképek
Tartalom