Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
gyarapodott gyűjteményünk. Korábban több mint egy évszázad alatt innen 5 db ilyen feliratos emlék került gyűjteményünkbe. 2000- ben Kiss Péter nagy jelentőségű, közel 5 méter vastagságú rétegsort ásatott meg a Szily János utcában, ami a feldolgozást követően a római kori várostörténet etalon rétegsora lehet. 2001- 2003-ban, majd 2006-2007-ben SOSZTARITS Ottó az Iseum hitelesítő, tervásatásnak tekinthető kutatását vezette (33.2. ábra). Erre a felmerült és tisztázandó kérdések miatt, illetve az életveszélyessé vált rekonstrukció elbontása, valamint a korábban beépített - és az időjárás viszontagságainak kitett - faragványok védelme miatt volt szükség. Az eredményeket és elképzeléseket egy a Szombathelyi Képtárban rendezett kiállítás (2002) keretében mutattuk be, amelyet SZABÓ Miklós 118 akadémikus nyitott meg. 2007-re nagyjából elkészült az első három év ásatásait összegző, többszerzős, kétnyelvű monográfia kézirata. Napjainkban indult meg az Iseum és környezete helyreállítási programja. Az új szentély-rekonstrukció tervezője MEZŐS Tamás. A kutatáshoz kapcsolódóan nemzetközi archaeometriai program keretében - több savariai kőfaragvány (pl. mérföldkő, iseumi márvány- és gránit töredékek) anyagvizsgálata is megtörtént. Közben a BD(T)F régésztechnikusai (MAYER etal. 2006) és SZANYI Brigitta régész hallgató (ELTE) szakdolgozataként elkészült a keleti temető új anyagának feldolgozása, csak a nyomdakész publikáció késik az Írországban dolgozó SZANYI Brigitta elfoglaltsága miatt. A nyugati temető szórványos és legújabb ásatási (1997: ILON Gábor) (24. ábra) adatait BÍRÓ Szilvia dolgozta fel régész szakdolgozat (ELTE) keretében, amelyet intézményünk a Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője 28. kötetében megjelentetett. 2006-ban pedig Kiss Péter újabb 110 sírt tárt fel az 1950-ben és 1970-1975-ben már részben kutatott északi temető területéről (lásd fentebb!) a Művészeti Gimnázium új szárnyának építését megelőzően. A KUTATÁS JELENLEGI ÁLLÁSA Savaria területén 119 a nagyvolumenű feltárások során alapításkori épületet nem találtak, ebből arra következtethetünk, hogy a QAUDius-kor idején, de még később is a beépített terület kisebb lehetett (pl. igazolják ezt a Szily János és Kőszegi utcákban talált csont- és bronzfeldolgozó műhelyek), mint a későbbiek során fallal körbekerített város. A római kori város kezdetétől változatlan és egységes utcaszerkezet alapján azonban feltételezhető, hogy a település kitűzése az alapításkor megtörtént, csupán a beépítést végezték folyamatosan. A déli városfal külső és belső oldalán a későbbi kőépületekkel azonos tájolású faépületek kerültek elő. Mind a beépített Fő téri foghíjban, mind pedig az új városháza alatt feltárt faszerkezetes épület a FLAVIUSkorra keltezhetők. Ennek alapján a város e két területének eltérő tájolása a fenti időponttól igazolható. Az eltérő tájolás tehát nem a beépítés időbeli különbségéből adódik, hanem azt a városfalon kívül, illetve belül való elhelyezkedésük magyarázza. Amennyiben a fenti állítás helyes, a városfalat közvetett módon és feltételesen a FLAvius-korra keltezhetjük. A déli városfal (Kossuth utca) belső oldalán futó útra csúszott rétegek, illetve az abból előkerült késő ANTONiNus-kori si g i I látá k a rámpa egy későbbi, minden bizonnyal a markomann háborúk alatti megújításából származnak. A közelmúlt kutatásai révén sikerült meghatározni a város északi, déli és nyugati városfalát. Nem ismerjük pontosan a keleti fal nyomvonalát, de a római épületmaradványok, illetve a középkori településszerkezet ismeretében helye hozzávetőlegesen meghatározható. MEDGYES Magdolna 1994 őszén egy Budapesten a Roman City in Modern Town konferencián elhangzott előadásában a fallal kerített belváros észak-déli valamint kelet-nyugati tengelyét alkotó utak hosszát 540, illetve mintegy 440 m-re határozta meg. Az utcák hossza, illetve a fallal körülvett belváros kb. 23-24 hektáros területe lényegében megegyezik Emona (Ljubjana) városának méreteivel. E két, korai alapítású colonia közti hasonlóság több más tekintetben is szembeötlő. A Fő téri foghíj feltárása a déli városrész 4-5. századi lakottságát bizonyította. Több temetőben történt feltárás, változó eredménnyel. Az északiból - Kertész utca környéke, Művészeti Gimnázium leginkább hamvasztásos sírokat ismerünk, ahogy a nyugatiból - pl. Liget Hotel előtt is. A keletiben Szent Márton utca - Kis és Kisfaludy utca - a csontvázas sírok dominálnak. Az utóbbi két temetőrész anyagának 118 Szombathelyen született, s egyetemi hallgatóként dolgozott a Szentléleky vezette ásatáson. 119 Köszönetet mondok SOSZTARITS Ottó kollégámnak, hogy a város újabb kutatásainak összefoglalását számomra elkészítette, amelyet azonban természetesen kibővítettem.
