Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
megye és az ország tudományosságának is. Ebből az időszakból a Kisunyom (település: neolitikum, rézkor 1981-1983), Ostffyasszonyfa (erődített település: kelta, 1974-1975, 1977) és Vaskeresztes (két halomsír: kora vaskor, 1978-1979) (29.3. ábra), valamint a Jánosháza (halomsír, késő bronzkor, 1983) határában folytatott kutatások említhetők még külön hangsúllyal. A Magyar Állami Földtani Intézettel együttműködésben, annak két munkatársa (BÁCSKAY Erzsébet és T. BÍRÓ Katalin) 1985-ben megkezdték a Vas megyei kőnyersanyagok és eszközök feldolgozását, ami szinte ugyanakkor - BANDI Gábor eltávolítása miatt - sajnos megszakadt, ahogy a tervezett talajtani, fizikai és velemi bronzvizsgálatok is. A megszakításokkal közel másfél évtizeden át BANDI vezetésével folytatott Szent Vid-i ásatások (35.3. ábra) leletanyaga máig leltározatlan, feldolgozatlan és szinte publikálatlan, csak néhány teoretikus és fontos leletegyüttest közlő tanulmány jelent meg. A teljes anyagközlés sajnos - elmaradt. A nemzetközi projekt keretében feltárt és az ELTE Régészettudományi Intézetébe került emlékek publikálása szerencsére teljes egészében megtörtént, ugyanis a francia-magyar - elsősorban a kelta kor kutatását célzó - ásatás eredményeit közzétették. Ez a leletanyag az egyetemről 2002-ben került vissza a múzeum Őskori gyűjteményébe. A megyei őskorkutatás elismerését és BANDI Gábor tudományszervezői remeklését jelentette, hogy két nemzetközi ősrégészeti konferenciára is sor került. Az 1985-1995 közötti évtizedben - a megelőző évtizedhez képest - az őskorkutatás meglehetősen beszűkült. Ez - a fent már említett személyi változásokon túl - az őskorosként egyedül maradó KÁROLYI Mária egészségi állapotának romlásával magyarázható, aki ezért - érthetően - leginkább csak a már régészetileg védett séi lelőhelyre és környezetére, valamint az általa feltárt objektumok feldolgozására koncentrált. Ezzel összefüggésben az Arany-patak völgyében végzett terepbejárásainak erdményei sajnos máig szinte publikálatlanok. Csak részben pótolta ezt 2004-ben magánkiadásként megjelent népszerűsítő-monografikus (KÁROLYI 2004) feldolgozásával. Ugyanakkor a Közép-Európában alapvetőnek számító kismonográfiájában (KÁROLYI 1992) a kora- és középső rézkorral kapcsolatos kutatásait közzé tette. Közben sajnálatos módon a korszak kutatását célzó terepi munka és a terepbejárások száma drasztikusan csökkent. Ezekben az években kivételt képez az a hangsúlyos szerepű feltárás, amely 1988-1993 között Górban, a Kápolnadombon zajlott (30.4-5. ábra). Ezt, akkor még külső, meghívott munkatársként jelen sorok írója és DÉNES József irányította. Az ásatás eredményei a megye bronzés vaskori története szempontjából új helyzetet teremtettek, s nem csak multidiszciplináris információi révén. Itt készültek a megye első C14 kormeghatározási sorozatai, teljes ember- és állatcsont-, növényi-, malakológiai és geológiai anyag stb. feldolgozásai. Utóbbiak egy részének közzététele megtörtént. A BANDI Gábor 112 által megkezdett, de kényszerűségből megszakadt tudományos tendencia innen datálhatóan kapott új lendületet. Elévülhetetlen érdemeket szereztek viszont a megye területe őskori régészeti lelőhelyeinek - főleg hatósági előkészítő munkák miatti - felfedezésével, felszíni (ún. egyeléses, azaz tallózó-válogató) leletgyűjtéseikkel a Kiss Gábor vezette kollégák. Névszerint a leggyakrabban résztvevő DERDÁK Ferenc geodétát, Kiss E. Csaba restaurátort, MAYER Lászlót (ma a Vas Megyei Levéltár munkatársa) és EGYED Tibor gyűjteménykezelőt kell megemlítenem. Őskori leleteiket egyik tanítványommal, RASZTOVICS Jánossal tettük közzé (ILON & RASZTOVICS 2000). A Berzsenyi Dániel (Tanárképző) Főiskola (ma Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ) régésztechnikus képzésének keretében máig több település (pl. Gérce, Győrvár, Kisunyom, Mesteri, Vép) és terület (Gyöngyös-völgy) (34.5. ábra) első részletező és tallózó topográfiai bejárása és feldolgozása történt meg. A képzés hallgatóival szisztematikus terepbejárásokat végeztünk 1994-ben Ják (neolitikum, római kor - HAJDRIK & ÉDER 1997), 1996-ban Ostffyasszonyfa (bronzkor, vaskor, középkor) és Körmend-Magyarszecsőd (neolitikum, bronzkor, kelta, római és népvándorlás-, valamint középkor) határában 1999-ben, továbbá 113 2006-ban a Vát községet elkerülő M86 számú főút új, 4 sávos szakasza 2. sz. lelőhelyén az ún. Bodon-táblán (bronzkor, vaskor, középkor). A Dunántúlon a régészeti tudományos kutatás történetében ezek voltak a módszer alkalmazására az első példák. A lelőhelyen belüli objektumsűrűség és felszín alatti formák felderítésére a geofizika módszereit Gór-Kápolnadombon, a magyar-szlovén vasút megyei nyomvonalán, a M86 számú főút Zanatot és Vátot (29.4. ábra) elkerülő szakaszain, valamint a celldömölki Vulkán-fürdő (36.4. ábra) ásatásait megelőzően alkalmaztuk. 112 Jelen sorok írója középiskolás korában az ő ásatásán, Velemben ásómunkásként kezdte múzeumi pályafutását. 113 E sorok szerzője irányításával KŐSZEGI Ádám régésztechnikus hallgató szakdolgozatként vetette össze a terepbejárás, a magnetométeres kutatás és a régészeti feltárás (FARKAS Csilla ásatásvezető) adatait. írásuk megjelent a Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője 31 /1, 2007 (2008) kötetében.
