Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE

ásatási tevékenység fokozódik. Ennek példáját 1938-ban újfent WÉBER Gyula adja, aki Csönge

66 határában két kora vaskori (?) halomsírnál tevékenykedett. Nem csak a felszínről mentette meg az eke által megbolygatott edényeket, de fel is ásta a halmokat. A kiemelt tárgyakat azonban nem szolgáltatta be Szombathelyre, de ezeket - vagy egy részüket - később mégis megszerezte és restauráltatta (16. ábra)

67 a múzeum. Természetesen ellenpéldáról is tudunk, hiszen a rábapüspöki „Márton tanító" 1942 júliusában jelentette, hogy a folyó párján urnák

68 kerültek elő. Segítségét is felajánlotta. A Régiségtár utolsó (1941. szeptember - 1942. december) őre - a fent már említett, de kirendelt őr, MOZSOLICS Amáliát követően - SZIGETI Lajos Rémig csornapremontrei kanonok, főgimnáziumi tanár volt. Báró MISKE Kálmán halála (1943. március 15.) (3. és 17. ábra)

69 után komoly törés állt be a tár életében, hiszen kapcsolatrendszere már nem segíthette annak működését, s ezt csak fokozták a második világégés következményei. Közben azonban államsegélyek sorozatának köszönhetően valamikor 1939-1943 között megtörténik az alagsorban - a mai helyén - a római és középkori Lapidarium

70 kialakítása, amelynek koncepcióját JÁRDÁNYIPAULOVICS István, a debreceni egyetem Régészeti Intézete professzora készítette el. Ő irányítja a Püspökkertben ma a nevét viselő Romkert területén - az 1938-ban induló régészeti feltárást. Helyben első számú munkatársa GÉFIN Gyula volt. A háború közeledtével az arany és más, kisebb és értékesebbnek ítélt tárgyakat (pl. a velemi diadém, kelta arany- és ezüstpénzek, római kori arany- és ezüst gyűrűk, középkori pénzek) (18. ábra)

71 a pincében felhalmozott kövek alá, majd a lakásában rejtette el SZAKONYI László

72 laboráns az esetleges német, szovjet és magyar fosztogatók elől egy ládában.

73 Az 1944 novemberétől 1945 júliusáig honvédségi épületté változó múzeum, és régészeti műtárgyai is komoly kárásodást szenvedtek. Ekkoriban tűnhetett el és sérült meg számos tárgy. A helyzetet PÁVEL Ágoston 1945. május 18-án kelt beszámolójában így írja le: A fosztogatás legsúlyosabban a régiségtárt érte, különösen annak numizmatikai részét. A nemesfém tartalmúakon kívül további tárgyakat is eldugtak. Pl. a rábakecöli lándzsákat (KOVÁCS 1998; Kiss 1998), amelyek az 1977-78-as épületfelújítási munkák során kerültek elő. A „találó" munkás azonban eladta azokat a múzeum későbbi restaurátorának, Kiss E. Csabának, aki 1987-ben visszaszolgáltatta a lándzsákat jogos tulajdonosának, a múzeumnak. Lehangoló az államosítást követő új korszak kezdete, mivel ezt megelőzően az 1935-ben közgyűjteménnyé nyilvánított múzeum 1938-ban

74 már nem kapott államsegélyt. 1944-ben pedig a múzeumot hivatalosan működtető - valójában azonban fennállása alatt mindvégig 66 PASTEINER Istán a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége főigazgatójának levele, kelt. 1939. január 26. (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 12/1939.). Válasz kelt 1939. január 29-én (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 14/1939.), továbbá SMIDT Lajos levele e tárgyban PÁVEL Ágostonhoz 1939. január 25-én (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 16/1939-1.). 67 A Régiségtár 1942. évi munaktervében ez szerepel: A csöngei edényleletek restaurálási költségeinek (188.50 pengő) kiegyenlítése. (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 226/1942. eredeti iktatószámú, 1942. október 20-án kelt tervet és SZIGETI Rémig tér őr 1942. október 5-én kelt munkatervét. A „WÉBERféle anyag" restaurálásán MÉRI István is dolgozott, ahogy 1941. január 14-én kelt levelében azt MOZSOLICS Amáliának megjegyezte, illetve 1942. április 28-i PÁvEL-hez írott panaszlevelében is rögzítette. Ugyanerről lásd gróf ZICHY István főigazgató 1941. június 4-i levelét. Közben PÁVEL a számlát a Nemzeti Múzeum felé 1941. decemberében kiegyenlítette, ahogy MÉRi-nek 1942. május 5-én kelt válaszlevelében kifejtette. A sors tragédiája, hogy a várost ért bombázások során ezek is összetörtek. Lásd PÁVEL levelét a múzeumot ért háborús veszteségekről (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 22/1945.). 68 Postai levelezőlapját júlis 13-án, 80. sz. alatt iktatták a múzeumban (Savaria Múzeum, Történeti Adattár). 69 Március 8-án - halála előtt néhány nappal - VISNYA Aladár javasolta PÁVEL Ágostonnak, hogy járjon el Szombathely városánál, hogy MISKE a díszpolgári címet megkapja. Ezen felül még sok fontos megjegyzést tartalmaz ez a levél (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 199/1943.). 70 Az 1938. október 3-án PÁVEL által készített 1939. évi múzeumi munkatervben ez szerepel: A régiségtár legfőbb sebe a kőtár. De anyagiak és megfelelő üres helyiség hiányában nincs reményünk, hogy e seb begyógyításóhoz belátható időn belül hozzáfoghassunk. Azonosító szám nélküli kézirat a Savaria Múzeum, Történeti Adattára anyagában. A munkálatok ellenőrzésére szeptember 22-én érkezett meg PASTEINER István (Savaria Múzeum, Történeti Adattar, SMTA. 48/1939.). Az 1939. évi állami kiadások költsége 20 000 pengő volt - írja PÁVEL a munkatervhez csatolt nyilatkozatában. 71 Jegyzék a múzeum arany és értékesebb tárgyairól, az 1941. április 10-i felterjesztés kiegészítése. Kelt 1944. május 11-én. Aláírók: PÁVEL Ágoston igazgatóhelyettes, HORVÁTH Ferenc tanító, SZAKONYI László laboráns (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 47/1944. eredeti iktatószám alatt). 72 1941. január 1-től a múzeum munkavállalója és első restaurátora. Lásd az Országos Társadalombiztosító Intézet felé történő bejelentőjét (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 1941/120.). Az aranyakat egy zárható vasládában tartották 1941 óta. Lásd PÁVEL 1942. november 6-án kelt levelét (Savaria Múzeum, Történeti Adattér, SMTA. 1942/114.). Később „...a római kőtárnak még be nem rendezett hátsó beugró részében helyeztük el az ott felhalmozott középkori kőanyag a/ó." Lásd az 1944. május 11-én kelt szigorúan bizalmas levelet (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA 1944/23.). 73 Egy bírósági ítéletről tudunk. Két, az elkövetéskor 16 éves fiatal tört be és loptak el tárgyakat (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 1948/108. szám alatti szombathelyi törvényszéki végzés). 74 Lásd erről a 41/1938. számú, PASTEINER István közgyűjtemények országos főfelügyelője által aláírt hivatalos levelet (kelt szeptember 5.) és PÁVEL Ágoston elszámolását az 1938. évi államsegélyről (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 39/1938.).