Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE

BEVEZETÉS 2002-ben, a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának bicentenáriumi évben - azaz a hazai múzeum-ügy kezdetével együtt - ünnepeltük jogelődünknek, a Vasmegyei Régészeti Egyletnek (MAYER 1991, 1993; MAYER & Kiss 1991) 130 évvel ezelőtti megalakulását. Az évfordulóra egy kamarakiállítással emlékeztünk, amelyet Kiss Gábor régész rendezett a Savaria Múzeum Lapidáriumának előterében. Ugyanő állított össze egy tárlónyi dokumentumot és tárgyi emléket a Budapesti Történeti Múzeumban létrehozott, a legkorábbi hazai múzeumi gyűjteményeket bemutató Múzsák kertje című kiállításra. Sajnos mostani, 2008-2009-es ünnepünkre némi árnyékot vet, hogy az 1905-1908-ban kultúrpalotaként múzeumi céllal is - közadakozással, állami-, vármegyeiés városi támogatással (TALABÉR & TÓTH 1999: 69-70) emelt épület mára az 1937-ben (tető),

1 1939-43-ben (belső átalakítás, tatarozás),

2 1961-1962 (belső átalakítás) és 1977-1980-ban is csak részleges (a tető nélküli külső és belső), 2002 (tető) felújítások ellenére igencsak kritikus állapotba került, s ebből az alkalomból sem sikerült renoválni. Fájó, hogy új állandó kiállítással sem köszönthettük a szakmai és az érdeklődő nagyközönséget.

3 Az évfordulók arra predesztinálják, sőt kötelezik az érintetteket, hogy számvetést készítsenek a múltról (HORVÁTH 1958; PÁVEL 1963; BANDI 1983), és összegzésüket egyben a jövőnek is címezzék. Erre vállalkozom most, az általam művelt tudományterület vonatkozásában. A feladat azért kedves számomra, mert egyrészt munkaköri kötelességem volt a Régészeti Osztály vezetése, azaz a ma 3336 km

2 területű, 216 településsel rendelkező megye történetének ilyen megközelítésből történő kutatásának koordinálása, másrészt archaeológus elődeim tevékenységének kritikus méltatását fontosnak tartom a lehetséges jövő miatt, illetve ebben a megyében és múzeumában ismerkedtem meg a régészettudománnyal és két megyényi (Pest, Veszprém) kitérőt követően, 1995 decembere óta ásató régészként is újra itt tevékenykedek. Az alábbi összefoglaló tanulmány elkészítésében segítségemre voltak a Savaria Múueum Régészeti Osztálya, ma Régészeti Tára munkatársai, amiért e helyütt is köszönetet szeretnék nekik mondani. A tár tudományos tevékenysége értékelésénél nem tekinthettem el a munkánkat érintő általános muzeológiai követelményekre történő általános hivatkozásoktól (1997. évi CXL., 2001. évi LXIV. a Kulturális Örökség Védelméről szóló törvények és az ehhez kapcsolódó miniszteri rendeletek, valamint az Ügyrendi Szabályzat 44. §). Új helyzetet teremtett - és a megyei régészeti kutatás jövőjét is alapvetően befolyásolta, befolyásolja - a 2007. április 3-án hatályba lépett 21/2007. (III. 26.) OKM rendelet, amely az állami nagyberuházások és az 1,5 milliárd forintot (majd 2008. április 1-től az 500 millió forintot) meghaladó beruházások esetén a centralizált Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (továbbiakban: KÖSZ, Budapest) működését preferálja a több mint 130 éves múlttal rendelkező helyi régészeti kutatással szemben. Ugyanakkor megjegyzendő: az Európai Unió több tagállamában szintén létezik a régészeti tevékenység ilyetén központosítása. A közeli jövő a múzeum szempontjából tehát nem tűnik túl rózsásnak, vagy legalábbis bizonytalan és nem világos. A múzeumokat fenntartó és ellenőrző ágazati - neve most éppen Oktatási- és Kulturális - minisztériumnak tehát tovább már nem halasztható és érdemi feladata és felelőssége van. Célom, hogy ebben a tanulmányban a régészeti kutatás és az eredmények tendenciáit nagyobb távlatban érzékeltessem és értelmezzem. Akkor is, ha a több mint egynegyed százada lezárt, az archaeológiai kutatásokat összegző „Tájak - Korok - Települések" című állandó kiállítás (1982) a Savaria Múzeum emeletén még látható, és az addig megjelent kiadványaink hozzáférhetők, olvashatók. A hazai régészettudományban történő általános és alapvető tájékozódáshoz az alábbi munkákat ajánlom: ILON & UGHY (1995), ILON (2000), illetve NAGY (2003). 1 1937. július 20-án kelt levél. Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 49/1937. 2 A munkálatok ellenőrzésére 1939. szeptember 22-ére jelezte érkezését PASTEINER István főigazgató, a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelője. Lásd Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 48/1939. A munkálatok befejezését PÁVEL Ágoston 1943. szeptember 14-én kelt levelében jelezte (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 131/1943.) 3 A jelenleg is álló és már kissé ütött-kopott, de hajdan szakmailag országos viszonylatban is irányt mutató „Tájak - Korok - Települések" című kiállítást 1982. október 11-én nyitották meg.