Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

SZABÓ Gizella: A MÚZEUMI KÖNYVTÁR TÖRTÉNETE 1949-TŐL NAPJAINKIG

Képtár elkészülte után a Derkovits Gyula és Dési Huber István emlékmúzeumból átköltözött a Képtár épületébe. 1973-ban - idekerülésemkor - szobákban és szekrényekben tárolták az állományt. Nem volt megnyugtató a könyvanyag biztonsága. A kölcsönzés „önkiszolgáló" módon történt. Nem volt összehangolva az állománygyarapítás, gyakori volt a duplumok beszerzése. 1973-tól az UK c. állománygyarapítási jegyzék alapján a kutatók kiválasztották az osztályuk profiljába tartozó könyveket és a beérkezett igények alapján a mindenkori igazgató engedélyével a könyvtáros hangolta össze a gyarapítást. Az osztályokon lévő könyvek nyilvántartását pontosan vezették, de a kölcsönzések útja nem volt nyomon követhető. A könyvtár kulcsa nem egy kézben volt, nem volt központi könyvtár. Itt kell megemlékeznem azokról az akkor még „ma élő tegnapi emberekről", akik a rájuk bízott értékeket konok következetességgel, magától értetődő pontossággal és megbízhatósággal kezelték. Saját sorsukat pedig méltósággal és egyfajta arisztokratikus távolságtartással szemlélték és azzal az iróniával, ami Thomas MANN megfogalmazásában csak a „kiváltságosok narkotikuma". Ennek a típusnak túlzott egyéne volt a drága NICZKY Eleonóra grófnő, aki mint a Helytörténeti Osztály gyűjteménykezelője az osztályon lévő könyveket is nyilvántartotta. Nem ő volt az egyetlen, akinek köszönetet kell mondanunk, de egy volt a „MEGTARTÓK" közül. (Ilyen volt a Néprajzi Osztályon KOVÁCS Pál, a Régészeti Osztályon VÁGÓ Lajosné - Tini néni). 1973 óta készül központi nyilvántartás a beszerzett könyvekről és folyóiratokról, de a központi könyvtár kialakításáig (1981) a leltározás és katalogizálás után továbbra is az osztályokra kerültek vissza az új szerzemények. Az 1970-es évek végén a múzeum épületének felújítása miatt az osztályokon lévő könyveket be kellett csomagolni, és a csomagokat a 11 -es Huszár úti kórházban átmenetileg helyet kapott múzeumban visszakereshetően polcokra kellett rakni. 1980- 81 telén költöztünk vissza a felújított múzeumba. Ekkor az összes könyv a központi könyvtárba került, kivéve a természettudományi gyűjteményt, amely helyhiány miatt változatlanul az osztályra került vissza. 1981- ben néhány kutató ellenkezése ellenére a múzeum akkori igazgatója, BANDI Gábor kiemelten kezelte a központi könyvtár gondolatát, melynek létrehozásához minden segítséget meg is adott. (A központi könyvtár létrehozása több megyei múzeumban már korábban megtörtént.) így az addig osztályokon lévő könyvtári anyag minden kolléga számára hozzáférhetőbbé vált. A kölcsönzés a könyvtáros által nyilvántartva történik azóta is. A gyarapítás és a feldolgozás egy kézben van. Múzeumba kerülésem (1973) után a megyei múzeumok könyvtáraiban gyűjtögettem a nemzetközi cserecímeket. A csere az állománygyarapítás egyik leghatékonyabb változata a mai napig. Múzeumba kerülésemmel egy régóta vágyott titokzatos világba kerültem, ahol olyan kutatókkal találkoztam, akik az életüket tették választott hivatásukra. Némelyik a szakmájának ikonja volt. Ma is az. (Ilyen volt BÁRDOSI János a „mokány nagyúr" a Néprajzi Osztály akkori vezetője). Ha önmagammal küszködtem, vagy ha a „pimaszság rám röhögött", erőt adott azoknak a kollégáknak a létezése, barátsága, akiknek a nevét fölírhattam a „baráti homlokokra és a felém tárt kezekre". Akkor is, ha messze voltak, egy másik megye múzeumában, de voltak. Vannak. A megyei és egyes országos múzeumokat látogatva megszereztem más vidéki múzeumok addig létesített cserekapcsolatainak címjegyzékét. Ezt kibővítettük egyes külföldi múzeumi kiadványokban megjelentetett címekkel. Ezután angol és német nyelvű felkérő levelet küldtünk a megadott címekre, melyben vázoltuk a mi tudományos kiadványsorozatunk célkitűzéseit, és kértük az igény, valamint a cserére kínált anyag feltüntetését. Kevés intézmény közölte, hogy nem kíván cserekapcsolatot létesíteni. Múzeumunk 1965-ben tíz megyeszékhely között a tizedik volt 42 cserepartnerrel (ÉRI 1966:113). Ma a cserepartnereink száma: 350. Bel- és külföldi múzeumok, könyvtárak, levéltárak, egyetemek könyvtárának kínáltuk föl saját kiadványainkat kiadványaikért cserébe. Kollégáink konferenciákról ritkán tértek haza új cserecímek nélkül. így könyvtárunk olyan értékes kiadványokkal gazdagodott, melyeknek beszerzése anyagi okok miatt lehetetlen lett volna. Cserére tudtuk fölkínálni évkönyvünket a „SAVARIA"-t és a „Vas Megyei Múzeumok Katalógusai''-^. Előbbiben kollégáink kutatási eredményeiket publikálják, katalógusaink pedig az éppen aktuális kiállításhoz kapcsolódnak. A Szombathelyi Képtár átadásáig a képzőművészeti kiállításoknak is intézményünk adott helyet. Gyakran cseréltük az időszaki kiállításokat, melyeknek elkészítésében jómagam is részt vettem. Sok minden kalákában készült, pl. a könyvtárköltöztetés is, lévén nagyon családias a múzeum légköre. A kórházból való visszaköltöztetésnél a „Szombathelyen állomásozó szovjet kiskatonák" segítettek a teherautóra le- és fölrakni a becsomagolt könyveket. A Központi Könyvtáron kívül kézikönyvtári jelleggel működött és működik még mindig könyvtár Sárváron a Nádasdy Múzeumban, Körmenden a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeumban, Kőszegen a Jurisich Múzeumban,