Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
CSÁK Zsófia: A TÖRTÉNETI/HELYTÖRTÉNETI OSZTÁLY TÖRTÉNETE
Az országos szakmai irányzatnak megfelelően a Savaria Múzeumban a történeti muzeológia, az önálló történeti gyűjteménnyel rendelkező osztály kialakulása az 1960-as évek elejére tehető. A szakemberek ekkor két új osztály, egy Helytörténeti (újkori) és egy Legújabb kori Történeti Osztály létrehozása mellett döntöttek. A két új osztály egymástól való elhatárolása mind szakmai, tudományos vonalon, mind gyűjteményi szinten kezdetektől nehézséget okozott. A Helytörténeti Osztály feladatául Vas vármegye újkori történetére vonatkozó tárgyi és dokumentációs emlékek felkutatását, összegyűjtését, rendszerezését és feldolgozását határozták meg. Mindez lefedte az egykori történeti Vas megye, kiemelten Szombathely kultúrtörténeti, társadalmi, gazdasági emlékeinek gyűjtését, kivéve a legújabb kori emlékeket. Bár a budapesti Legújabb kori Történeti Múzeum elvi útmutatásaival egyengette a Savaria Múzeum Legújabb kori Történeti Osztályának megalakulását, nem kis gondot okozott annak a néprajztól és a helytörténettől való elhatárolása, a saját történeti (forradalmi és munkásmozgalmi) emlékanyag konkrét, működőképes arculatának kialakítása. A párhuzamosság és átfedés kezdettől jellemezte az egy intézményen belül működő két új osztály munkáját. A Legújabb kori Történeti Osztály a 20. század elejétől indította tárgyi és dokumentációs emlékanyagának gyűjtését. Munkájában indítástól nagy szerepet kapott a napi politikai elvárás, a múzeumi munka agitatív kihasználása és felhasználása. A gyűjtést Szombathely és a járási székhelyek üzemeinek, pártszervezeteinek és tanácsainak felkeresésével indították. Segítségükkel munkásmozgalmi vonatkozású (sztrájkok, tüntetések, május elsejei megmozdulások, kommunista sejtek tevékenységei) emlékek felkutatását, az 1918-19-es események, munkásmozgalmi mártírok, a fajüldözés, az 1944-es nemzeti ellenállás, az első és második világháború relikviáit és az 1945 után bekövetkezett politikai változást tükröző emléktárgyak, dokumentumok összegyűjtését végezték. A szerteágazó, az átlagosnál is nagyobb politikai elvárások elé állított feladattal LÁSZLÓ Gábor majd GERSE János történészt bízták meg. Az osztály önálló adattárat és szakkönyvtárat alakított ki, melyet folyamatosan bővített a fényképtárral együtt. A „forradalmi gyűjteményt" csoportosítva, szakleltárkönyvekbe leltározták. Az összes tárgyat egy leltárkönyvbe, a dokumentumokat csoportok kialakításával tíz önálló, dokumentációs leltárkönyvbe vezették be. 1965-ben a Legújabb kori Történeti Osztály szakmai rendezésében készült el a 170 tablóból és 40 vitrinből álló monumentális felszabadulási emlékkiállítás a Savaria Múzeumban. 1967-ben került sor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett kiállításra, mely „természetesen kiemelte" annak magyarországi és Vas megyei hatását is. A kiállításnak a szombathelyi Művelődési és Sportház adott otthont. 1969-ben pedig Dicső Napok címmel a Tanácsköztársaságra emlékező kiállítás készült el, ahol központi helyet szenteltek a proletárdiktatúra helyi mártírjainak bemutatására. A Legújabb kori Történeti Osztály e három kiemelt kiállítással is igazoltnak látta, hogy szakmailag készen áll a Savaria Múzeumtól való leválásra és egy önálló épületben, önálló múzeumként működve is megállja helyét. 1970. április 2-án nyílt meg Szombathelyen (a mai Szily János utca 2. szám alatti, egykori EöLBEY-házban) a Forradalmi Múzeum. Földszintjén az irodák és raktárak, gondnoki lakás, emeletén három teremben a Vas megye munkásmozgalmát bemutató állandó kiállítás és két időszaki kiállítások rendezésére alkalmas terem kapott helyet. A Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozó új történeti múzeum igazgatója - a Savaria Múzeum volt Legújabb kori Történeti Osztályának történésze - GERSE János lett, aki megszűnéséig, 1989-ig állt az intézmény élén. A Forradalmi Múzeumban induláskor az igazgató mellett egy fő történész, egy fotós és egy gazdasági ügyeket intéző munkatárs dolgozott. Később a távozó fotós helyére szakirányú végzettségű történészt vettek fel. Bár a Forradalmi Múzeum megalakulása inkább politikai, mint szakmai döntés volt, igazságtalanok lennénk, ha az ott dolgozó történészek szakmai munkáját nem ismernénk el. A Forradalmi Múzeum közel húsz éves fennállása alatt a napi politika kulturális rendezvényeinek kiemelt helyszínévé vált, a munkásművelődés és az iskolai oktatás területén is alkalmazta a politikai propaganda közvetítését, mondhatnánk azt is, hogy működésével mentesítette a többi múzeumot a hasonló irányú elvárásoktól. A Forradalmi Múzeumban folyó szakmai munka azonban ennél sokkal árnyaltabb és gazdagabb volt. A rendszerváltozás előtt a politikai elvárásoktól a múzeumok többsége nem tudta magát függetleníteni, csak kisebb-nagyobb gesztusokat téve keresték a kiutat. Az 1960-as évek elején alakult Helytörténeti Osztály a kronológiai (újkori emlékek) megkötést átlépve Vas megye kultúrtörténeti értékeinek gyűjtését, a polgári értékrend szellemi örökségének feltárását és folyamatos feldolgozását tekintette feladatának. Gyűjteményének