Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

DABÓCZI Dénes: AZ IPARMŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE

3. ábra. Részlet a képzőművészeti kiállításról, 1925 körül (HP.2749.) Figure 3. Detail of the fine art exhibition, around 1925 (HP.2749.) hímzésből a XVII-XVIII. századból és volamelyes, de helyszűke miatt ki nem állított csipke, bársony és selyemből (XVIII. század) 6. Kovácsolt vas gyűjtemény mind el van raktározva. 7. A megye városaira, váraira, szerepet játszott családjaira vonatkozó metszeteket, melyek azonban helyszűke miatt egyelőre a laboratóriumbon vonnak elhelyezve. 8. Az üveggyűjteményt, mely csak néhány darabból áll és az egész osztály leggyöngébb része. 9. Egy szelence gyűjteményt, melyet oz adományozó kívánsága szerint együtt kell tartani (HORVÁTH 1927: 79-80). A felsorolt anyag mindössze kb. 150-200 műtárgy lehetett, s kizárólag ajándékozás útján, valamint hagyatékokból gyűlt össze, s meglehetősen hézagos. HORVÁTH Tibor Antal már ekkor felvetette, hogy rendszeres és céltudatos gyűjtéssel meg lehetne teremteni egy jelentősebb iparművészeti gyűjtemény alapjait. Továbbá fontosnak tartotta, hogy elsősorban a helyi, megyei mesterek, manufaktúrák készítményeit gyűjtsék, nem megfeledkezve a modern magyar keramikáról. Különös hangsúlyt helyezett egy üveggyűjtemény megteremtésére (HORVÁTH 1927: 80). Olyan célkitűzéseket vetett fel, melyek újra csak az 1960-as évek közepén fogalmazódtak meg. Furának tűnik, hogy két szekrényórán kívül bútorokról nem esik szó. Lehet, hogy ekkor nem gyűjtöttek bútorokat, vagy más gyűjteményben helyezték el azokat? A szűkszavú leírások nem teszik lehetővé a műtárgyak azonosítását. Mindenesetre bizonyosra vehetjük, hogy a múzeum, habán kerámiáinak nagy része ekkor került a gyűjteménybe. Az is bizonyos, hogy a szelencegyűjteményből mindössze egy tubákosszelence maradt meg, ahogyan a 24 kőszegi kerámiából is csak 9 lelhető fel napjainkban. Az 1934-es Szombathelyi Művészettörténeti és Kultúrtörténeti Kiállítás Tárgymutató-)^ is mindössze 50 olyan iparművészeti tárgyat sorol fel, amelyeket a múzeum állított ki. Köztük 17. század végi-18. század eleji habán tálakat, 19. századi kőszegi kőedényeket, 19. századi herendi porcelánokat és ugyancsak 19. századi üvegeket találunk, továbbá 17 századi rohonci ónkannákat és egy 1800 körüli órát Joseph WIMMER in Prag jelzéssel. Bútort egyet sem. Pedig e kiállítás is gazdag iparművészeti anyagot mutatott be, ha az nem is érte el az 1912-es műtörténeti kiállítás színvonalát (4. ábra) (HORVÁTH 1934: 24., 27., 31-32., 59-60., 82-87). Az iparművészeti és történeti anyagot, hol a szépművészeti, hol a néprajzi tárral együtt kezelték, nem volt külön őrük. Szakemberhiány miatt egészen a hatvanas évekig igazán gyűjtés és rendszerezés nem folyt e szakterületeken. Közben 1951-ben egy jelentős iparművészeti gyűjteménnyel gyarapodott a Savaria Múzeum. Ezt egy tragikus esemény előzte meg. VÉGH Gyula művészettörténész, aki fontos szerepet töltött be a megye kulturális életében, nem bírva az ötvenes évek éráját, öngyilkos lett. Szerteágazó tevékenysége nemcsak Vas megyére terjedt ki, hiszen ő alapította 1921-ben a Magyar Bibliofil Társaságot, melynek elnöke is volt, 1917-1934 között pedig az Iparművészeti Múzeum igazgatójaként dolgozott. Bozsoki kastélyában lakott, melyből múzeumot akart létesíteni. Terve sajnos nem valósulhatott meg. Hétszáz darabból álló iparművészeti gyűjteménye a Savaria Múzeum tulajdonába került. Találhatók benne meisseni, bécsi, sevres-i, berlini, herendi, koppenhágai porcelánok a 18. századtól a 20. szá-