Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
VÍG Károly & BALOGH Lajos: A SZOMBATHELYI SAVARIA MÚZEUM TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRÁNAK TÖRTÉNETE
de a feladat mindig az, hogyan szabaduljunk meg a terepen begyűjtött anyag jelentős hányadától! Intenzív gyűjteményfejlesztés. Ez alatt azt a tevékenységet kell érteni, amelynek során a gyűjtemény feldolgozottsága növekedik: más szóval úgy nő információtartalma, hogy a példányszáma nem emelkedik. Ennek megfelelően a meghatározatlan anyagok azonosítására (identifikációjára) nagy hangsúlyt kell fektetni. Amit tud, azt a muzeológus maga határozza meg, amit nem, azt elküldi megfelelő specialistának. Ez megköveteli a szakirodalom folyamatos figyelését, új specialisták megjelenésének nyomon követését. (Ez a pont kapcsolódik a revíziós folyamathoz!) Erre a tár által szervezett feldolgozóprogramok bíztató példát adnak. (Lásd a Praenorico Folia historico-naturalio folyóiratban megjelent publikációkat!) Intenzíven fejleszthető a gyűjtemény más gyűjteményekkel történő csere során, ilyenkor azonban el kell dönteni, milyen földrajzi területekre érdemes a cserét kiterjeszteni. Az extenzív és intenzív gyűjteményfejlesztést ötvözi, amikor feldolgozott gyűjteményt vásárolunk meg, hiszen ennek rendezettsége magas, információtartalma könnyebben hozzáférhető és feltehetően rendelkezik a fentebb felsorolt ismérvekkel. A vásárlás eldöntésekor számos tényezőt kell figyelembe venni: milyen taxonokat tartalmaz a gyűjtemény, milyen földrajzi területet fog át a gyűjtemény, típuspéldányok vannak-e gyűjteményben, a gyűjtő kapcsolódik-e a múzeumhoz? A gyűjtemény információtartalmát leggyorsabban és leghatékonyabban egy számítógépes adatbázis kifejlesztésével és feltöltésével lehet hozzáférhetővé tenni. Mivel ez csak a közelmúltban indult meg, ezért a lehetséges módozatok a következők: Moximólis program: minden példány adatának rögzítése. Minimális program: a meghatározott példányok adatának rögzítése és a meghatározatlan anyag összesítése. Most indult el az európai természettudományos gyűjtemények meta-adatbázisának feltöltése. Sajnos, a hazai múzeumokban használt hagyományos adatrögzítési mód (leltárkönyv, leírókarton) és az elektronikus (számítógépes) adatnyilvántartás számos kerülőút, zsákutca után talán elindult abba az irányba, hogy a hazai adatbázisok valamilyen szinten nemzetközi adatbázisokhoz is csatlakozhatnak. KONKRÉTUMOK Ősnövénygyűjtemény: extenzív helyett intenzív fejlesztése van napirenden, ami azt jelenti, hogy külső kutatók bevonásával folyamatosan történik feldolgozása, amely noha részben objektív, de belátható időléptékben megtörténhet. Recens növénygyűjtemény: fejlesztése egyrészt szintén intenzív, amely az elődök által, illetve a jelenkorban gyűjtött, több tízezres herbáriumi anyag revízióját, illetve meghatározását, gyűjteményi rendjének felállítását, adattartalmának feltárását jelenti. E teendőket a gyűjtemény jelentős része - pl. PIERS Vilmos herbáriumának több mint tízezer tétele - esetében preparálási (főként herbáriumi lapra történő felragasztási) munkának is meg kell előzni. A fejlesztés extenzív célja pedig a gyűjtemény megfelelő kiegészítése annak érdekében, hogy képviselve legyen a megye, illetve az Alpokalja térségének őshonos és adventiv flórája (illetve fajon belüli változatossága), továbbá - a SZENCZY-Í, GÁYER-Í és HORVÁTH Ernő-i hagyományok nyomán - napjaink kerti kultúráját megörökítő anyaggal is bővüljön a gyűjtemény. A Savaria Múzeum herbáriumára - mint Magyarország második legnagyobb (vidéken első) növénygyűjteményére - különös felelősség hárul a tekintetben (illetve biztonsági okokból is szerencsés), hogy ne csak szűkebb pátriánkra, de távolabbi gyűjtési térségekre nézve is őrizzen gyűjteményi anyagokat (vö. a budapesti Természettudományi Múzeum háborús eseményekkor megsérült, illetve megsemmisült gyűjteményrészei). Ősállatgyűjtemény: helyi specialista hiányában nagyobb léptékű fejlesztésére nem gondolhatunk, így elsősorban szórvány anyaggal gyarapodik. Napjainkban az őslénytani gyűjtések esetében a leletekhez „kapcsolódó" információk begyűjtése legalább olyan fontos, mint magának az ősmaradványnak a gyűjteménybe helyezése. A nem specialista által begyűjtött anyag információtartalma érthető okokból - csekély. Napjainkban lejárt a „csontvadászat" időszaka. Gerinces állatok gyűjteménye: főleg a természetvédelmi hatóságok által elkobzott, illetve elhullott ás beszolgáltatott, ajándékozott példányokkal gyarapodik a gyűjtemény. Védett faj begyűjtéséhez és preparálásához külön engedély kell! Ugyanakkor oktatási, kiállítási célra fel kell állítani a még gyakori, közönséges fajok példányaiból - a fajon belüli variabilitás dokumentálására pl. a színváltozatokból - is gyűjteményt,
