Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
VÍG Károly & BALOGH Lajos: A SZOMBATHELYI SAVARIA MÚZEUM TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRÁNAK TÖRTÉNETE
Vasvármegye fejlődéstörténeti nbvényföidrajza és a praenorikumi flórasáv. Irta: dr. Gáyer Gyula. Bevezetés, Vasvármegyét 1 méltán tartjuk az ország botanikai szempontból legjobban ismert egyik vármegyéjének és pedig nem csupán azért, mert flóráját már a XVI. században a nagy Clusius ismertette, hanem főleg azért, mert Borba s Vince 1887-ben megjelent művében a magyar megyei flórairodalomnak legjelesebb termékét birjuk s mert Borbás óta egészen a legújabb időkig W ai s b e c k e r. Piers és más szakemberek szakadatlan sora kutatta a vármegye flóráját. 2 Mindazonáltal az a kérdés, hogy miképen kapcsolódik bele Vasvármegye flórája a szomszédos területek flórájába, teljes megoldást még eddig nem nyert. Borbás Vasvárm. flórájában főleg a megye flórájának norikumi és alföldi vonatkozásait domborította ki. Vasvármegye monográfiájában (Magyarorsz. vármegyéi és városai 1898) a megye legdélibb részét már az illyrikus flóra területéhez kapcsolja, balatoni flóraművében (1900) jiedig a 45. ábrán a Dunántúl növényföldrajzi képét adja. E térképen vármegyénkre vonatkozólag B o r b á s-nak különösen a következő megállapításai fontosak : 1. Vasvármegye területének túlnyomó része a norikumi flórához tartozik. Ez a flóra kelet felé a Zala folyó könyökénél ér véget. — 2. A norikumi flóra területébe Szombathely és Vasvár között északkelet felöl széles sáv gyanánt ékelődik a magyar flóra, mely a Kába mentén felfelé haladva egészen az országhatárig felhatol. — 3. A muraszombati járás déli része Zalamegyének a Zala folyótól befogott részével és a Balatontól délre húzódó egész területtel együtt az illyrikus flóravidékhez tartozik. — 4. A nyugati flóraválaszték a Vág völgyéből kiindulva a kis Alföldön keresztül a Zala északdéli folyása mentén Zákányig megy és innen vonul tovább kissé délnyugati hajtással. Ez a térkép és különösen a flóraválasztó-vonal nem elégítette ki a szakköröket és legelőször Mágócsy Dietz Sándor adott kifejezést erre vonatkozó kételyeinek. 3 De — miként ezt S im on kai Lajossal már 1902-ben érintettük 4 — nem is lehetett a kérdést megoldani mindaddig, ainig a szomszédos 24. ábra. GÁYER Gyula Vasvórmegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasóv című tanulmányának címoldala, amely a múzeum 1925-ös évkönyvében jelent meg Figure 24. Title page of Gyula GÁYER'S study entitled Vas County phylogenic plant geography and Praenoricum flora band, published in the museum's yearbook in 1925 volumenű feltárást Baltavárott. Diákokkal és néhány olyan munkással, akik már KoRMOS-nál is dolgoztak, rövid időn belül 40 méter hosszan, átlagosan 2,5 méter mély árkot készítettek, de egy helyen 5 méterre is leástak, ahol elérték az érintetlen csonttartalmú réteget. Egyheti ásatás után a helyi emberek megmutatták neki, hogy KORMOS 1913-ban hol hagyta abba az ásatást, és most ott, az érintetlen területen BENDA azonosította a korábban leírt rétegeket. Az 1926. évi ásatást követően BENDA a korábban a területen kutatók, valamint saját eredményei alapján összefoglalta véleményét a baltavári gerincesekről és HALAVÁTS munkájának 67 felhasználásával a puhatestűekről. Gerincesekből 31, puhatestűekből 17 taxont különített el. Leírt egy új gazellafajt is (Gazella baltavarensis), de erről a paleontológusok később megfeledkeztek (BENDA 1927a, 1927b). BENDA számára - bölcsészetdoktor disszertációja miatt - nagy fontossággal bírt, hogy minél több írása, lehetőleg minél gyorsabban megjelenhessen. Folyamatosan szorgalmazta egy múzeumi periodika kiadását, ennek megjelentetése azonban halasztódott. Végezetül Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum á^ónyi/e-ként 68 látott napvilágot az Annales Sabarienses nevű sorozat, amelynek három száma 1925-re, 1926-1927-re és 1927-1929-re látott napvilágot. Az Évkönyv első kötetében jelent meg GÁYER egyik legfontosabb munkája, a Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv címmel (24. ábra) (GÁYER 1925a), majd a másodikban BENDA (1927C) tanulmánya A baltavári pontuskori csonttelep situso (25. ábra). Az intézmény az Évkönyv mellett egy másik kiadványt is kinyomtatott; ebben jelent meg BENDA tollából a Vas megyében talált újabb Pikermi-típusú lelőhelyekről szóló írás (BENDA 1928) (26. ábra). 69 Az évkönyvek és egyéb, a fentihez hasonló múzeumi kiadványok (például a Vasvármegyei Múzeum állattani s növénytani osztályának munkálatai) 70 megjelentetése GÁYER számára is létfontosságú volt, hiszen számos tanulmányát sikerült ezekben elhelyeznie. Ezzel párhuzamosan az Évkönyv beindításához 71 és szerkesztéséhez is hathatós támogatást nyújtott. Egy 1926. március 8-án, VÉGH Gyulának címzett levelében így számol be arról, hogyan sikerült az Évkönyv első számát megjelentetni: Nagy története van annak, hogy végre ez a könyv megjelenhetett, és igazán diplomatikus módon kellett a háttérben dolgoznom, hogy először a Természettudományi Társulat növénytani szakosztályának 67 HALAVÁTS, Gy. (1923): A baltavári felsőpontusi korú molluszka-fauna. - A Földtani Intézet Évkönyve, 24(6): 395-408. 68 Annales Sabarienses (Red.: I (1925) 1925, II (1926-27) 1927: VÁRADY Imre, III (1927-29) 1929: KRISZTIN Ernő. - Szombathely). 69 Acta sectionis mineral, palaeonth. Musei comit. Castriferrei - A Vasvármegyei Múzeum ásvány- és őslénytani osztályának munkálatai 70 Acta sectionis zool. bot. Musei comit. Castriferrei (Red.: GÁYER Gyula. - Szombathely, 1928). 71 A Kultúregyesület I. évkönyvének (Szombathely, 1925) előszavában említett támogatók (pl. a Deutsche Dendrologísche Gesellschaft és elnöke, gróf SCHWERIN Frigyes, valamint báró BAICH Mihály) megnyerése nyilvánvalóan jelentős részben GÁYER-nek köszönhető - bár a Kultúregyesület nem hivatkozik rá.
