Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

HORVÁTH Sándor: A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE

anyagot is, amit viszont PÁVEL felbecsülhetetlennek minősített: A háborús viszontagságok megrongálták a néprajzi gyűjtemény is, az állomány 34%-a, 1554 db tárgy elpusztult (NAGY 1989: 65). A két számadat közötti eltérés jelentős, de ennek okát nem ismerjük (62. ábra). A megyei múzeumi szervezet kialakításakor, 1961. november 28-án készített jegyzőkönyvben 6785 dara­bos a néprajzi gyűjtemény. Az 1961. április 12-14-én végzett revizori vizsgálat nem ezt a darabszámot állapí­totta meg. Az eltérés részben abból adódott, hogy a több darabból álló tárgyakat több leltári számon tartják nyilván, valamint abból, hogy a régi növedéki naplóban nem törölték a második világháborús károkat. A leltáro­zott tárgyakról 4 ezer - részben kiegészítendő - fogal­mazványi karton készült, a gyűjteménynek végleges kartonja nincs. A kéziratgyűjtemény ekkor 320 darabos. A kézirattárban 1958 előtt hiányok keletkeztek, a Savaria Múzeum 2-42/1961. számú ügyiratában a hiány mértékét összefoglalták. Összesen 3983 fénykép van a fotótárban, ebből 58 még leltározatlan. 91 1964-ben 8914 néprajzi tárgya volt a Savaria Múzeum­nak, a gyűjteményi anyag összesen 116 131 darabból állt. 92 A raktározási gondok a jelek szerint már a 20. század közepén megjelentek. A néprajzi osztály nagyméretű tárgyakat gyűjtött az utóbbi években - állapította meg 1963-ban SZENTLÉLEKY Tihamér -, amelyeket csak nedves helyen - az alagsorban - tudtak tárolni. 93 BÁRDOSI János különösen a kézműves műhelyek beren­dezésével gyarapította jelentős számú tárggyal időnként a néprajzi gyűjteményt. 1963-ban a szombathelyi VITALIS Károly nagyapja, József és apja, Károly jánosházi kékfestő­műhelyének 1498 darab előnyomódúcát és 7 kékfestőmin­táját ajándékozta a néprajzi osztálynak. Kékfestőműhelyük 1860-tól 1898-ig működött Jánosházán, akkor a család Szombathelyre költözött, s itt kelmefestéssel és vegytisztí­tással kezdtek foglalkozni, de néhány mintát még ­1910-ig - olykor használtak (BÁRDOSI 1964: 368) (63. ábra). 1964 decemberében 438 darabos kovácsműhelyt vásárolt a múzeum a jáki AGG János kovácsmestertől. Egyházasrádócról pedig egy cipészműhely 46 darabos szerszámanyagát vették meg. A jáki fazekasoktól pedig az akkor már kelendőbb virágcserepeket, virágcseré­palátéteket, tejesfazekakat, virágvázákat és hamu­tartókat szerezte meg BÁRDOSI János, hogy a múzeum e halódó mesterség éppen aktuális termékeit is megőriz­ze. BÁRDOSI megállapítja, hogy a celldömölki járás fehér folt a gyűjtési térképen, emiatt a jövőben erre a terület­re majd több figyelmet fordít. Bár ez a szándéka nem valósult meg nagyobb mértékben (BÁRDOSI 1966b: 360). 1966 és 1970 között újabb mesterségek anyagával gyarapodott a néprajzi gyűjtemény: Vasvárról 117 dara­bos kötélverő műhely, Szentpéterfáról 74 darabos takács­műhely, Szombathelyről egy kádármester 70 szerszáma, Felsőcsatárról egy barkácsoló „asztalos" 33 munkaeszkö­ze gazdagította a néprajzi osztályt (BÁRDOSI 1973: 496). Ha sok év átlagát nézzük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy BÁRDOSI János elsősorban a kisiparok, a táplálkozás, a földművelés, a lakáskultúra és a kerámia tárgycsoport­jait gazdagította gyűjtéseivel. 1965-ben vásárolt két szép mennyezetes ágyat Horvátzsidányban, amelyek a Vasi Múzeumfalu megnyitása óta a szentpéterfai ház­ban láthatók. Fényképezéskor pedig elsősorban a népi építészetet örökítette meg (BÁRDOSI 1973). 1971-ben a 200 darabos csempeszkopácsi kovácsmű­hely szerszámkészletével gyarapodott a néprajzi gyűjte­mény. BÁRDOSI ekkor ismét beszerzett néhányat a jáki és a gödörházi fazekasok újabb termékeiből (BÁRDOSI 1974a). A Vasi Múzeumfalu építésének kezdetétől, - a többi szabadtéri néprajzi kiállításhoz is - célirányos gyűjtsek zajlottak a 80-as évek közepéig, hogy az egyes lakóhá­zakat be lehessen rendezni. Utána a fejlesztés megtor­pant, ezért azóta a szabadtéri kiállítás berendezéséhez való gyűjtések sporadikusak lettek. BÁRDOSI után már a visszafogottabb műtárggyarapítás jellemezte az osztályt. Ennek egyik oka a raktározási ne­hézség, a másik a gyűjteményfejlesztésre fordítható csekély összeg volt. De 2005-ben például egy kiemelten szép textilegyüttessel gyarapodott az osztály: a tompa­ládonyi textilek az egykori tanítói família, a SÜMEGHY­család polgárosodó életmódját reprezentálják - a Buda­pestre került tárgyakat a tulajdonosok a múzeumnak ajándékozták. 2007-ben különösen jelntős tárgyegyüttes jutott a mú­zeum birtokába: a nicki kocsma/fogadó és a kocsmáros lakásának berendezése. Mintegy nyolcszáz tárgyról van szó. Ezekkel a Vasi Múzeumfaluban felépítendő fogadót rendezzük be (65. ábra). A berendezéshez tartozik egy mészárszék berendezése is; a csehimindszenti fogadónak 91 Jegyzőkönyv, felvéve a szombathelyi Savaria Múzeumban, 1961. november 28-án. 24-2/1961. megyei múzeumi irattár 92 SZENTLÉLEKY T.: Jelentés a Savaria Muzem tevékenységéről az 1964. április 8-i VB. Ülésére. 1964. április 3. a megyei múzeumi irattárban. 93 SZENTLÉLEKY Tihamér vázlata 1963. november 13-ról a megyei múzeumi irattárban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom