Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
HORVÁTH Sándor: A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE
62. ábra. Az új néprajzi raktár, 1950. június 9. (FH.24.) Figure 62. The new ethnography store, 9 June 1950 (FH.24.) PÁVEL 1928-ban így foglalta össze az őt megelőző tíz évet, a gyűjtési koncepcióját és vázolta az első év gyűjtését: Hogy oi ethnograpfiai tár ezévi működéséről hű képet adhassunk, rövid visszapillantásban át kell tekintenünk az elmúlt decennium történetét. Az elmúlt 10 év folyamán tárunk a múzeumnak egyik legmostohábban kezelt tára volt; közvetlenül a háború után anyagi eszközök híján nem fejlődhetett, majd pedig évekig őr nélkül állott, mert senki sem vállalkozott vezetésére. Utolsó korábbi őre, dr. Várody Imre azért nem gyaropíthatta, mert a mőködését közvetlenül megelőző évi állami segélyből tára már nem kapott, az 1927/28. éviből pedig - amely dr. Várody távozása után érkezett csak meg, - még nem kaphatott átalányt. Igy történhetett az, hogy a néprajzi tár nyilvántartási könyvei az utolsó 10 évről 1928. április 1-éig semminemű bejegyzést nem tartalmaznak. A „Pénztári Napló" utoljára 1918. december 31-én lett lezárva, mikor is 857.72 koronányi bevételi többlet „ellennyugtára beszolgóltattatott" (...). A Növedéki Napló szerint a tár 1917. évi gyarapodása 1 tárgy, 1918-ban „nincs gyarapodás", 1919-ben 2 tárgy. Az utóbbi félbemaradt kimutatósót már én zártam le; 1919-től 1928. áprilisáig nincs kimutatás, bár ajándékozás révén szórványos gyarapodás ez években is voit. A „Leltár" bejegyzései dátumnélküliek és igy csak következtetni lehet, hogy az utolsó bejegyzések itt is kb. 10 év előttiek. A hatalmos, félbőrbe kötött Törzsnapló teljesen üres, vezetését a tár fennállása óta meg sem kezdték (...). Főcélomul az abbamaradt gyarapítás tervszerű folytatását, az óriási és értékes anyag célszerűbb átcsoportosítását, az elhanyagolt nemzetiségi, főleg vendvidéki területek néprajzi feltárását és az egész állomány uj lajstromozását és törzskönyvezését tűztem ki magam elé. Tisztában voltam és vagyok vele, hogy e program hosszú időt, éveket igényel, de úgy vélekedem, hogy a gyarapítás megindítása és a pontos törzskönyvezés nélkül meddő marad minden fáradozásom. Gyoropitás és néprajzi feltárás céljóból kétizben tettem több napos tanulmányutat a megye területén; a nyár folyamán a vendvidék megmaradt falvaiban, ahol a vasúti utvonalaktól távoléső, földhözragadt vendségnek főleg népi építkezését tanulmányoztam, december végén pedig a rábamenti falvakban, ahol a hozzám érkezett és tudományos körökben is jelentékeny érdeklődést kiváltott jelentések nyomán elsősorbon a „szülőszék"-eket kerestem. - Mindkét útról értékes tanulságokkal és sok néprajzi tárggyal tértem meg. Sajnos, a szülőszékekről szóló jelentések túlzottaknak bizonyultok, úgy hogy a gyér nyomok alig jogosítanak fel az eszköz korábbi használatónak határozott állítására. 80 Úgy tűnik, hogy PÁVEL Ágostonnak nem sikerült minden évben terepre mennie. Ne feledjük, hogy 1933 tavaszán jelent meg a Vasi Szemle első száma és az előkészítő munka nyilván alaposan lefoglalta PÁVEL-1 Ezért vásárolt ebben az időben az egykori múzeumi altiszttől, TÓTH Sándortól néprajzi tárgyakat: többek között türelemüvegeket sóbányával és Mária-oltárral, mángorlót, bőrvödröt, céhmesterpoharat, ezüstözött máriacelli Mária-képet, fokosokat, üveg alatti Madonna-szobrokat, vörösrézből formált kuglófsütőt. A gyarapodás javát 1932-ben és 1933-ban, sőt még további néhány esztendőn keresztül is jelentős mértékben ez jelentette.
