Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

HORVÁTH Sándor: A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE

gondolták, hogy ilyen kiállításokat a jövőben is meg kell rendezni, de egyhamar nem születtek hasonló, megyéket átfogó újabb kiállítások (BÁRDOSI 1973). Noha nem köthető közvetlenül az osztályhoz, mégis az 1971 -es esztendő fontos eredményeként ki kell emelnünk TÓTH János könyvét az Őrségek népi építészeté-ről (TÓTH 1971). Ne feledjük, hogy TÓTH noha nem a néprajzi tárnál, de - dolgozott a múzeumban még a második világháború előtt. Azután pedig vasi népi építészeti gyűjtései erősen befolyásolták a vasi skanzen, a Vasi Múzeumfalu kialakítását. Országos terjesztésben e kötetben látott napvilágot e szabadtéri néprajzi múzeum beépítési koncepciója. Olyan kötetről van szó, amely a vasi népi építészeti kutatásoknál ma is támpontot, segítséget nyújt a szakembereknek. Méltán lehetnek rá büszkék a Savaria Múzeum mai néprajzi tára munkatársai is. A 80-as évek elején a tárgyleíró kartonok készítésében elmaradás mutatkozott, mivel a tárgyakat ideiglenes raktárban tárolták. Májusban végre a Tejipari Vállalat raktáraiból a néprajzi anyag egy része a Savaria Múzeumba, a másik része pedig a Vasi Múzeumfaluba került. De akadozott a leltározás már korábban is, hiszen a szabadtéri néprajzi gyűjtemények kialakítása nagyon sok feladatot adott. A Vasi Múzeumfalu további fejlesztése már az újabb generációra maradt. FIATAL KUTATÓK A GYŰJTEMÉNYBEN: A FOLYTONOSSÁGRA TÖREKVÉS BÁRDOSI János hirtelen bekövetkezett halála után két fiatal néprajzkutató, GYURÁCZ Ferenc (aki a néprajz helyett hamarosan az irodalmi muzeológával kezdett foglalkozni) és HORVÁTH Sándor került az osztályra, hogy megyei szinten folytassa a néprajzi feladatokat a már a Savaria Múzeumban dolgozó, Ljubljanában végzett fiatal néprajzkutatóval, M. KOZÁR Máriával, valamint a valamivel korábban Körmendre került néprajzkutatóval, NAGY Zoltánnal. BOROS Éva távoztával néhány évig CSISZÁR Andrea volt, majd utána ZSOLDONÉ CSIDEI Valéria lett a gyűjteménykezelő. A fiatal kutatók hamarosan összeültek BARABÁS Jenővel, az ELTE tárgyi néprajzi tanszékvezetőjével, majd az ő szakmai támogatásával, az általa véglegesített kérdőív gyűjtésével elkezdődött a Délnyugat-Dunántúl mikrotájai kutatási program. Ebben a programban a megye minden néprajzkutatója részt vett, s ugyanez a munka folyt Zala megyében is: KERECSÉNYI Edit, PETÁNOVICS Katalin és PINTÉR István közreműködésével. Utóbb néprajzos hallgatók terepgyakorlatuk részeként gyűjtötték a legtöbb adatot. Az 1985-ben elvégzett próbagyűjtés után a tényleges vasi gyűjtést 1987 és 1993 között NAGY Zoltán, a zalait PINTÉR István koordinálta. A 188 vasi és 90 zalai gyűjtőhely mellett néhány szomszédos területről kiválasztott kontrollponton is végeztek adatgyűjtést: például az Őrvidéken, valamint Veszprém megyében. A gyűjtőpontok lekérdezése után a válaszok módszeres feldolgozása elmaradt. A teljes adatsort HORVÁTH Gyula gondozta a Néprajzi Múzeum Ethnologiai Adattárában. Az anyagból eddig csak részfeldolgozások születtek: BARABÁS Jenő hallgatói kis kötetecskében jelentették meg néhány feldolgozásukat (BARABÁS 1989), legutóbb NAGY Zoltán a kaszacsapók elterjedését vizsgálta (NAGY 2007). A szakmai feladatoknál a fiatal kutatók a BÁRDOSI által megkezdett munkák folytatására összpontosítottak. 1984- ben a sárfimizdói házhoz gyűjtöttek, s rendezték azt be közösen - BÍRÓ Friderika útmutatásai nyomán. 1985- ben befejződött a farkasfai ház építése, ugyanakkor HORVÁTH Sándor adat- és tárgygyűjtés után berendezte a házat. A fiatal kutatók közös munkája volt a Vas megye népművészetéi bemutató kiállítás, amely BÁRDOSI János emléke előtt is tisztelgett, hiszen ő ilyen kiállítás rendezésével kezdte szombathelyi muzeológusi pályafutását, később is rendezett ilyen témájú kiállítást. Az anyagot több külföldi magyar intézetben is bemutatták, s befejezésül a budapesti Néprajzi Múzeumban volt látható annak - többek között őrségi szoba és konyha enteriőrrel - bővített változata 1988-ban. Az osztályt rövid ideig M. KOZÁR Mária, majd HORVÁTH Sándor vezette. Ekkor alakul ki a Savaria Múzeum és a bécsi néprajzi tanszék vezetője, GAÁL Károly professzor között az a jó viszony, amelynek köszönhetően az 1956-ban Ausztriába emigrált GAÁL professzor halála után Vas megyére hagyja szakmai anyagát: a néprajzit a Savaria Múzeumban GAÁL-gyűjteményként külön kezelendő egységként, de a néprajzi osztály gondozására bízva. Mint a GAÁL-gyűjtemény letéteményese adja ki a múzeum GAÁL Károly köteteit: 1985-ben a Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához címűt, 1988-ban az Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélő kultúrája címűt, majd 2006-ban válogatott néprajzi tanulmányait Kultúra a régióban címmel. A GAÁL-gyűjtemény első része 1988-ban érkezett Szombathelyre. Napjainkban több