Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

HORVÁTH Sándor: A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE

46. ábra. Az ICOMOS-konferencia résztvevői Szalafő Pityerszerén, 1977. június 26. (SNF.28.463.) Figure 46. Participants in the ICOMOS conference in Pityerszer, Szalafő, 26 June 1977 (SNF.

28.463.) 47. ábra. Az önkéntes néprajzi gyűjtőpályázat megyei eredményhirdetése: a nagygeresdi POMOGYI Józsefnek (balról) HORVÁTH Ernő megyei múzeumigazgató helyettes gratulál (SNF.32.999.) Figure 47. Announcement of the county results of the voluntary ethnographic collection competition: József POMOGYI from Nagygeresd (left) is congratulated by Ernő HORVÁTH, deputy county museum director (SNF.32.999.) Zala megye példája nyomán 1965-ben elkezdődött a vasi földrajzi nevek gyűjtése. A következő öt esztendőben pedagógusok és más vidéki értelmiség bevonásával zajlott. Szólnunk kell a megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatokról, amelyeket minden évben meghirdettek a hasonló országos pályázat elé. Az 1961-ben meghirdetettnek például három beadási határideje volt: a felnőtteknek 1962. november 1-ig, a mezőgazdaságban dolgozóknak 1963. március 1-ig, az ifjúsági tagozatos pályázóknak 1963. április 30-ig kellett leadni a pálymunkákat.

73 Ezekre a megyei tanács már a 60-as években is 5 ezer forintot biztosított a díjazáshoz, amiből a legjobbak a kor havi bérének megfelelő összeget vihettek haza. Mindig felnőtt és ifjúsági kategóriát hirdettek meg; az utóbbiban általában kétévente érkezett több pályamunka, amikor a regionális diáknapok pályázatát is meghirdették. Például 1966 és 1970 között - azaz öt év alatt - kilencvenhárom felnőtt és kilenc ifjúsági pályázat érkezett (BÁRDOSI 1973). Ezekre évekig vissza-visszatérően adtak be pályázatokat lelkes honismereti munkások, akik között a pedagógustól, a plébánosig sokféle foglalkozást űzők voltak, akik a néprajzi osztály munkáját segítő önkénteseknek is szegődtek. A 60-as évek elejére kialakult múzeumi néprajzi gyűjtőhálózat oszlopos tagjai voltak a már PÁVEL-lel szorosan együttműködő CSABA József mellett - Jánosházán DALA József, Körmenden MADÁCHY Károly, Nagygeresden POMOGYI József, Őriszentpéteren G. SZIKSZAY Edit és Vasvárott NÉMETH Antal (47. ábra). Rájuk a mindenkori néprajzosok a tárgyak gyűjtésében való segítésre is számíthattak, s ők gyűjtemény-, illetve múzeumalapítók is lettek. Hozzájuk csatlakoztak olyanok, akik elsősorban a néprajzi gyűjtőpályázatokon jeleskedtek: a büki SZABÓ József, a pankaszi AVAS Kálmánné, LAKY Rezső, DOMONKOS János, ZONGOR Ferenc, MOLNÁR Dezső és mások. Ez a lelkes önkéntes kutatógárda azonban nem frissült fel, s a 80-as évek közepére lassan kiöregedtek, illetve meghaltak a törzstagok. Az osztály „holdudvarához" tartozik, hogy az ELTE harmadéves néprajzos hallgatói 1972 októberében Vas megyében - Nemesládonyban és Tompaládonyban - tartották egy hetes gyűjtési gyakorlatukat. A BARABÁS Jenő és KATONA Imre vezette gyűjtőmunka sikeres volt, s a vasiak azt remélték, hogy a mezőcsáti gyűjtéshez hasonlóan nyomtatásban is megjelenik majd a feldolgozás (BÁRDOSI 1974a: 604). A személyes érdeklődés és a hivatali feladat szerencsés találkozásának köszönhetően az oktatással is megtalálta a néprajzkutatás a kapcsolatot a 60-as években. A szombathelyi Tanítóképző Intézettel már 1963-ban csírázott egy együttműködés: Kiss Gyula intézeti tanár PÁVEL egykori lelkes diákgyűjtője - szervezett egy néprajzi szakkört, amelynek többször szerveztek múzeumi foglalkozást is. Az 1963/64-es tanév második szemeszterében a szakköri oktatás tizenhét hallgatónak kéthetenként 2 órában rendszeressé vált: előadásokat hallgattak, szemináriumon vették részt. A személyi és a tantervi