Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

HORVÁTH Sándor: A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE

1999: 27-46). VISKI - legalább a háttérből - igyekezett egyengetni PÁVEL néprajzi karrierjét. BÁTKY-val is, aki akkor a budapesti Néprajzi Múzeum igazgatója, ő hozta össze PÁvEL-t. Ugyanakkor társadalmi érzékenységének köszönhetően tárgyi kultúrát bemutató írásaiban megmegjelennek olyan gondolatfoszlányok, pontosabban a terepi gyűjtőmunka során megfigyelt jelenségek értékelő közlései, amelyek a kulturális antropológiai megközelítéssel rokonítják munkásságát (SÁNDOR 1972: 84-85). A legfontosabb útravalót azonban - nem vitás - otthonról, a gyerekkorból hozta magával, s úgy vélem, ennek tudható be ez utóbbi is, a kulturális antropológiai érzékenysége, hiszen sosem csupán az egyes néprajzi jelenségeket kutatta, elemezte, hanem ott látta ezekben vagy ezek mögött az embert. Az embert az adott közösség tagjaként. Ahogy EPERJESSY Ernő fogalmazott: Hol is kezdődik Pável Ágoston - Avgust Pavel néprajzos tevékenysége? Joggal mondhatjuk: Egyidejű vashidegkúti-cankovoi indulásával. Beleszületett. Gyermekkorát a századfordulón még érintetlen, funkcionáló paraszti kultúra vette körül (EPERJESSY 1987: 62). A Vasvármegyei Múzeum igazgatói jelentésében az 1928. évi működésről a 4. oldalon azt írta PÁVEL, hogy ő csak 1928 novemberétől a néprajzi tár őre, noha ugyanennek a jelentésnek a 7. oldalán már az szerepel, hogy április elejétől a néprajzi tár őre. Természetesen emellett maradt továbbra is a könyvtár őre is, s mint igazgató helyettes - gyakorlatilag - igazgatta az egész múzeumot. E munkája kezdetén a néprajzi tár legfontosabb feladatainak a helyiségbővítést, az új „lajstromozást", azaz leltár készítését, a faanyag konzerválását, a tárgyak célszerűbb csoportosítását, valamint a szakkönyvtár kiegészítését tartotta.

30 Ebben az időben - 1930-ban - a múzeumot a következő alapterületi arányokban használják az egyes tárak: néprajzi tár 201,25 m

2

, régiségtár 312,67 m

2

, képtár 65,1 m

2

, természetrajzi tár 267,45 m

2

, könyvtár 95,2 m

2 és 46,9 m

2 az olvasóterem, amely azonban ekkor egyesületi ruhatár, zenei gyakorló terem és kisebb látogatottságú programoknál előadóterem. A néprajzi tár eredetileg a szuterénben kapott volna egy 38,07 m

2-es mérgezőkamrát, valamint egy 67,47 m

2-es műhelyt és ezzel a régiségtárhoz hasonló területtel gazdálkodhatott volna. Tehát a legmostohább körülmények között a néprajzi tár és a könyvtár van. - Míg a tár bővítése meg nem valósulhatott, addig PÁVEL elsősorban gyűjtéssel foglalkozott. A gyűjtőkörzetet is átgondolta, s nem ragadt le a megyehatárnál. A 30-as évek elején a Nemzeti Múzeum főigazgatójának, HÓMAN Bálintnak írt szombathelyi múzeumi levélben a néprajzi gyűjtőkört így próbálták meghatározni: Néprajzi tárunk őre viszont Zalának vendségét és Göcsejt véli a Vasvármegyei Múzeum gyűjtési területéhez csatolandónak; előbbit azért, mert a vendség nagyobb része Vasvármegyében lakik s egységes ethnographiai jellegű, Göcsejt pedig azért, mert sok kopcsolota van határos területeinkkel és mert Szombathelyről jobban megközelíthető, mint akár Sümegről, akár Keszthelyről, Zalaegerszegen és Nagykanizsán pedig nincs múzeum?

1 Mindez azonban csupán ötlet maradt. Az 1931-32. évi - július 1-től június 30-ig tartó időszakra vonatkozó - jelentés szerint BALÁZS István személyében új házmestere lett a kultúregyesületnek, de ő csak akkor foglalkozik múzeumi feladatokkal, ha marad rá ideje.

32 Tehát TÓTH Sándor óta nem volt igazi segítője, gyűjteménykezelője a néprajzi anyagnak, vagyis minden magára PÁVELRE hárult. Ezen akkor tudott könnyíteni, ha kapott anyagi támogatást segéderő felvételére, vagy amikor saját maga támogatta külsős munkáját. S hogy anyagiaknak PÁVEL irányítása idején igen szűkében volt a néprajzi tár, onnan is látható, hogy 1937-ben PÁVEL az Őrségben és a Hegyháton mintegy 200 fényképfelvételt készített, de a képek előhívásához a nyersanyagot részben a következő évi támogatás terhére szerezte be (13. ábra).

33 A gyűjtemény gyarapodása visszaesett, amikor PÁVEL a Vasi Szemlé-i elindította. A lapban ugyanakkor PÁVEL önálló rovatot különített el a néprajzi közléseknek. A Tulipános láda rovatba 1934-től „a vármegye szellemi néprajzának kallódó kincseit" várták a gyűjtőktől, elsősorban a falusi értelmiségtől (PÁVEL 1934: 351). A rovat 11 éves fennállása alatt mintegy 120 nyomatott oldalnyi néprajzi és népnyelvi anyag látott napvilágot. Tárgyi vonatkozású közlemény elenyészően kevés jelent meg, csupán az erdőirtásra, a ruha vasolásmódjaira, a gereblyeformákro, szájkosarakra, 29 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 1/1920. 30 SMTI. 27/1928-3. 31 SMTI. 86/1930-31. 32 SMTI. 73/1931-32. 33 SMTI. 36/1938.