Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

MÚZEUM Leltári szám: FH.1893. MUSEUM Inventory number: FH.1893. Fekete-fehér 35 mm-es kiskép film, készült 1948-ben. 35 mm black and white film, produced in 1948. IRODALOM - LITERATURE ••Ii DÖMÖTÖR, S. (1956): Beszámoló a Savaria Múzeum felszabadulás óta végzett munkájáról. - Kézirat, Szombathely, Savaria Múzeum, ZI* Néprajzi Adattár 240. II., pp. 1-5. RÁcz, J. (főszerk.) (1978): Ki a jövőnek vet magot... - A Magyar Szocialista Munkáspárt Vas megyei Bizottsága - Vas megye Tanácsa Y A Szakszervezetek Vas megyei Tanácsa, Szombathely, 429 pp. 1948- ban BÁRÁNY Mihály, a Szombathelyi Városi Mérnöki Hivatal műszaki ellenőre (RÁcz 1978: 25-26) készítette a fényképfelvételt a második világháború után romosán álló múzeumépületéről. BÁRÁNY Mihálynak Szombathely háborús kárairól és az újjáépítés eredményeiről 1948-ban, a centenáriumi év alkalmából emlékalbumot is összeállítottak, melynek díszes vereteit az ismert éremművész ALFÖLDY János készítette (H.81.10.1.). múzeum épület háborús kárairól és az intézmény újraindulásáról a következőket foÇJ\ galmazta meg Vegyes muzeológiai elmélkedések cím alatt (DÖMÖTÖR 1956: 1-3) a múzeum 1947 és 1959 között volt igazgatója, DÖMÖTÖR Sándor, 1956-ban: ...A múzeum épületét a második világháború folyamán bombatalálat nem érte, gyűjteményeit nem szállították nyugatra. A Gyöngyösnek az épület mellett lévő hídjait azonban felrobbantották és a robbanások ereje lesodorta az épület tetőzetét, kitörte ablakait, ledöntötték szekrényeit és vitrinéit. A múzeum igazgatója Pável Ágoston 1946. január 2-án megholt; utóda Fáy F. Ervin premontrei kanonok egészségi állapota miatt csupán adminisztratív teendők ellátására szorítkozott. A felszabadulás időpontjában és azután is, egyedül Szakonyi László közművelődési alkalmazott lakott az épületben. Szakonyi Lászlót a város vezetősége a felszabadulási idők óta közönségszervezési munkákkal terhelte meg, így 1949januárjáig egyedül piszkálgatta a megmaradt berendezést és a múzeumi tárgyakat. A város akkori vezetősége a múzeummal nem törődött, költségvetési fedezetről sem gondoskodott, a romok eltakarítása és az épület helyrehozatala nogyon lassan ment. Az üzemek és lakóépületek romjoinak eltakarításai lázóban a város dolgozói nem nagyon törődtek a múzeum és a muzeális tárgyak megmentésével: nem érezték magukénak a múzeumot. Legjelentősebbek voltak a történeti és néprajzi anyag veszteségei /mintegy 30 %/, amelyet felelőtlen fosztogatások is növeltek. Sokáig csorgott be az eső a hevenyészett tetőn és a szimpla ablakokon: sok minden tönkrement mert nem akadt hivatalos ember, aki szívén viselte volna a tárgyak megmentésének kérdését. 1949- ben a szovjet példa már múzeumi téren is hatott. Sokon tudták a városban, hogy a szocializmus építésében a múzeumoknak is nagy szerepe von. Megindult lázasan a munka az elmulasztottak pótlására és alig két évi előkészítő munka után 1950 december 21-én, Sztálin elvtárs születésének 71. évfordulójára elkészült az épület teljes tatarozása, a kiállítóhelyiségek átalakítása és az állandó kiállítás I. része az I. emeleten. Népi demokráciánk erejét jelenti, hogy az ötéves terv első évében o Múzeumok és Műemlékek Országos Központja elkészíthette és a dolgozóknak átadhatta a szombathelyi múzeum teljesen új, állandó kiállításainak első részletét. Ez a kiállítás már nem merev, halott tárgyak panoptikuma volt, hanem természettudományos gondolkodásra és népi hagyományaink megbecsülésére nevelte a látogatókat...