Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

ÖSGERINCES MARADVÁNYOK BALTAVÁRRÓL Leltári számok: 54.359.2., 54.367.1., 54.380.1-19., 54.398.1-12., 54.402.1., 54.406.1-6., 54.407.1., 54.408.1-3. REMAINS OF ANCIENT VERTEBRATES FROM BALTAVÁR Inventory numbers: 54.359.2., 54.367.1., 54.380.1-19., 54.398.1-12., 54.402.1., 54.406.1-6., 54.407.1., 54.408.1-3. A Baltavár mellett emelkedő Szőlő-hegy ősgerinces lelőhelyén BENDEFY (BENDA) László 1924 és 1927 között két kisebb és egy jelentősebb ásatást végzett. A katalógusban szereplő leletek az 1926-os feltárás anyagát reprezentálják: Hipporion gracile (54.359.2., 54.367.1., 54.380.1-19., 54.398.1-12.,) fogak, állkapocs- és állcsonttöredék, végtagcsontok, Sus erymanthius (54.402.1.) állkapocstöredék, Gazella brevicornis (54.406.1-6., 54.407.1., 54.408.1-3.) szarvcsap- és állkapocstöredékek. IRODALOM - LITERATURE BENDA, L. (1927): A baltavári őslénytani ásatások 70 éves története KORDOS, L. (2005): Ásatások a baltavári ősgerinces lelőhelyen. - Vasi On Szőlő Hill, which rises up above Baltavár and is a discovery site for ancient vertebrates, László BENDEFY (BENDA) carried out one significant excavation and two minor ones between 1924 and 1927. The finds featured in the catalogue represent materials from the 1926 diggings: Hipporion gracile (54.359.2., 54.367.1., 54.380.1-19., 54.398.1-12.,) teeth, mandible and jaw-bone fragments, limb bones, Sus erymanthius (54.402.1.) mandible fragment, Gazella brevicornis (54.406.1-6., 54.407.1., 54.408.1-3.) horn core and mandible fragments. 1856-1926. - Dunántúli Nyomdavállalat Rt., Szombathely, 80 pp. Szemle, 59(1): 76-86. 1924 nagypéntekén utazott BENDEFY (BENDA) László első ízben Baltavárra, hogy a település határában elterülő ősgerinces lelőhelyen szemlét tartson. A falu Szőlő-hegyének homokjából a 19. század közepe óta kerültek elő a 7-8 millió évvel ezelőtt itt élt gerincesek csontjai. 1860-tól legalább hat jelentős ásatás leletei gazdagították a hazai és a külföldi gyűjteményeket. A globális környezeti változásokra bizonyítékul szolgáló geológiai és biológiai ismeretek miatt Baltavár neve a szakkörökben már közel 150 éve ismert. Az egykori Brunner- (későbbiekben Kancsal-) kocsma mellett Eduard SUESS, a bécsi egyetem későbbi geológusprofesszora végezte az első feltárást. Megállapította, hogy az előkerült emlősfajok megegyeznek a bécsi Belvederekavicsokból, illetve a görögországi, Athén melletti Pikermiből származókkal. Emiatt a baltavári faunát a későbbiekben „Pikermi-típusú"-nak nevezték. SUESS nyolc, erre az időszakra jellemző és Baltavárról is kimutatott emlősfajt nevezett meg: kardfogú tigrist, hiénát, kapafogú őselefántot, orrszarvút, kihalt disznófélét, antilopot, őszsiráfot és háromujjú őslovat. 1884-ben PETHŐ Gyula, a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusa ásott, majd 1913-ban KORMOS Tivadar, gerinces-paleontológus folytatta az feltárásokat. PETHŐ összesen 13 emlősfaj maradványait találta meg, közöttük egy cerkófszerű majomét is, a Mesopithecus pentelici állkapocs darabját. BENDA László, a Vasvármegyei Múzeum ifjú segédőre merész tervvel érkezett: a nagynevű elődök nyomdokain újabb ásatásokba kezdett, hogy a csontanyaggal megalapozza a múzeum Ásvány- Kőzet- és Őslénytára gyűjteményét. A korábbi ásatásokat is figyelemmel kísérő Kiss Károly Emil segítségével azonosította a lelőhelyet, ahol rövid idő alatt 15-20 csonttöredéket talált. A fellelkesült kutató a közelben táborozó 48-as Rákóczi-cserkészcsapat diákjait hívta segítségül, akikkel kétnapi munkával számos Hipporion-, Gazella-, Cervus- és Dinotherium-csontoX találtak. 1925 nyarán báró MISKE Kálmánnak, továbbá a környék befolyásos embereinek segítségével és gróf KLEBELSBERG Kunó kormánytámogatásával BENDA előkészítette a következő évi ásatást. Az 1926. évi ásatást követően az elődök, valamint saját eredményei alapján összefoglalta ismereteinket a baltavári gerincesekről és a puhatestűekről (BENDA 1927). 1927 szeptemberében BENDA rövid bemutató ásatást végzett. Erre az ásatásra azért volt szükség, mert F. A. BATHER a British Museum Geológiai Osztályának vezetője BENDA meghívására Baltavárra utazott. A látogatás folytatásaként a londoni British Museum gyűjteményébe került 44 eredeti, BENDA által 1926-ban gyűjtött baltavári csontmaradvány a Vasvári Múzeum eredeti alátétcédulájával. (A leletek a British Museum gyűjteményében a mai napig megvannak, igaz nincsenek leltárába véve.) A BENDA-féle ásatás maradványai nagyrészt a szombathelyi, kisebb részt a vasvári múzeumba kerültek. VÍG Károly