Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)
TÖRÖK TERÍTŐ Leltári szám: 55.191. Török terítő, kora 17. század. Hossza 91 cm, szélessége 83 cm. Fehér száda, színes selyem és arany hímzéssel. Szélein fehér vonalú keretben oszmán-török szöveg arab betűkkel. Fő díszítő motívumai a sarkokon elhelyezkedő hatszirmú piros rózsákon álló virágbokrok, melyek fő ágának végén világoskék színű tulipánok vannak, a mellékágakon egy-egy nagy fehér szegfűvel, valamint egy-egy hatszirmú fehér virággal. Az oldalakon nagy vörös rózsákból induló kék tulipánok láthatók. Közepén sarkára állított kettős piros négyszögű keretben oszmán-török szöveg arab írással. A négyszögben fehér szirmú rózsamotívum. TURKISH COVER Inventory number: 55.191. Turkish cover, early 17 th century. Length 91 cm, width 83 cm. Fine white linen ("száda") with coloured silk and gold embroidery. In a white-lined frame around the edges, an Ottoman-Turkish text in Arabic script. The chief decorative motifs are flowering bushes positioned in the corners on red roses with six petals, with light blue tulips at the end of the main branches and a large white carnation and a white flower with six petals on each of the minor branches. Blue tulips growing out of large red roses can also be seen on the sides. In a double red diamondshaped frame in the centre, an Ottoman-Turkish text in Arabic script. In the diamond, a motif of roses with white petals. IRODALOM - LITERATURE DÖMÖTÖR, S. (1959): A szombathelyi múzeum régi török kendője. - Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei, 3-4: 195-201. 1908 1909 1908-ban került a múzeumba az a terítő, amely különös utat járt be. LIPP Vilmos feljegyzése szerint a kendőt 1874-ben SZABÓ Imre megyéspüspök értékes viszontajándék útján szerezte meg a kemenesszentmártoni templomból a régiségtárnak. 1875-ben LIPP Vilmos a terítőt felvitte Budapestre a török konzulátusra és a Nemzeti Múzeumba, hogy a szegélyén lévő török feliratot megfejtsék. Mikor került vissza? Senki sem tudja. PALOTAY Gertrúd 1940-ben írt Oszmán-török elemek a magyar hímzésben című művében említi, hogy a kendő (terítő) elkallódott. Nem szerepel a szombathelyi múzeum 1926-os textiljegyzékében sem, melyet HORVÁTH Tibor Antal írt. PÁVEL Ágoston is hiába kereste, VISKI Károly és PALOTAY Gertrúd kérésére. Végül DÖMÖTÖR Sándor, a múzeum igazgatója találta meg 1949-ben a háborús törmelék között. DÖMÖTÖR Sándor szerint feltehetőleg ASBÓTH János, törökbarát politikus ajándékozta az evangélikus egyháznak. ASBÓTH János 1657-ben született Hegyfalun, 1683-ban fejezte be tanulmányait a jénai egyetemen, s ezután THÖKÖLY Imre kuruc fejedelem udvari papja lett Késmárkon. A fejedelem fogságba kerülése után 1689-ben Nemeskéren lett lelkész. Innét került Kemenesszentmártonba, ahol 1691-től 1695-ig volt pap, sőt odakerülése után hamarosan kemenesaljai esperessé választották. ASBÓTH török kapcsolatai valószínűsítik, hogy a lelkész-esperes adományozta a textíliát a templomnak. 1732-ben a katolikusok visszavették a templomot, a terítőt nem használták, de megőrizték. SZABÓ Imre megyéspüspöknek - GÉFIN Gyula szerint - kemenesaljai bérmáló útján tűnhetett fel a terítő, amit aztán a régészeti egyletnek ajándékozott. Innét kerülhetett, feltehetőleg már 1908-ban a műtárgy a múzeumba. Restaurálta POPPER Győzőné 1972-ben, majd KUN Gabriella 1988-ban. DABÓCZI Dénes
