Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)
PREFOSSZILIS KOCSÁNYOS TÖLGY FATÖRZSKORONG MAGYARSZECSŐDRŐL Leltári szám: T.1974.1.1. A Rába áradása által az iszapból kimosott, szenesedésnek indult, előkerülésekor 152 cm, ma 134 cm átmérőjű, az eltemetéskor 151 éves kocsányos tölgy törzsmaradványából vágott korong, kora kb. 5000-5200 év (kora neolitikum). Lelőhelye Magyarszecsőd, gyűjtötte HORVÁTH Ernő, 1964.VIII.19. PRE-FOSSILISED COMMON OAK TREE-TRUNK DISC FROM MAGYARSZECSŐD Inventory number: T. 1974.1.1. A disc cut out of the remains of a Common oak tree trunk, beginning to turn to coal, washed out of the silt by the Rába floods, 152 cm in diameter when uncovered, now 134 cm, 151 years old when buried, aged ca. 5000-5200 years (early Neolithic). Discovery site Magyarszecsőd, collected by Ernő HORVÁTH, 19/08/1964. IRODALOM - LITERATURE HORVÁTH, E. (1979): Dendïoklimatologische Untersuchungen an Holzstämmen aus Ungarn (Magyarországi faminták dendroklimatológiai vizsgálata). -Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője (1973-1974), 7-8: 11-54. 1973 1974 1975 1974-ben, Magyarszecsőd lelőhellyel az első tárgyként került beleltározásra egy valaha élt kocsányos tölgy jókora törzskorongja. A Rába bal partján fekvő Vas megyei falu alatt kanyargó folyó - ma is állandóan változtatva helyét feltárja egykori medreinek, árterének részleteit és korabeli, eltemetett leleteket, köztük gyakran az egykor ott élt és alámosva kidöntött, majd iszappal betemetett famaradványokat hoz napvilágra. A falu lakosai - akik számára a „vízhozta fák" a természet ajándékai - 1964 augusztusában a Rábából egy rendkívüli méretű és több ezer évvel ezelőtt élt fa törzsét emelték ki, amelyet a falu alatt lévő és a hajdani Gergulecz-malomtól nyugatra eső második kanyarban mosott ki a folyó a magaspartjából. A lelet 6-7 m mélységből, kékesszürke, finom iszaprétegből került elő, amely a fát - tökéletesen elzárva a korhasztó, bomlasztó hatásoktól - nagyon jó állapotban megőrizte; ugyanakkor rajta az eltelt évezredek során szenesedési folyamatok indultak meg, ezért kékesfekete színű, s a levegőn kiszáradva helyenként rideg és kagylós törésű lett. A vízben, illetve a rétegben igen magas víztartalommal rendelkezett, olyannyira, hogy erőteljesebb nyomásra víz csorgott belőle. így súlya is olyan tetemes volt, hogy csak víz alatt kettéfűrészelve tudták vonatatókkal a partra vonszolni. A törzs hossza kb. 20 m volt, mely 16 m-nél kettéágazott, ahol még egy-egy ágán is 60 cm-es átmérőt mértek. A múzeumba beszállított, mintegy 60 cm magas mintakorongot a törzs legalsó részéből vágták ki. Legnagyobb átmérője a száradással folyamatosan változott: 1964: 152 cm, 1972: 136 cm, 1974: 131 cm, 2009:134 cm. A fa a Rába ártéri öntéstalaján, ligeterdőben élt. Kora a magaspartban talált régészeti leletek analógiái alapján a Kr.e. 3000-3200 körüli időre tehető. A környékről ugyanis HORVÁTH Ernőnek olyan őskori leleteket sikerült begyűjtenie, melyek a kora neolitikum Dunántúli vonaldíszes kultúrájának korai fázisába tartoznak. Ezt a kormeghatározást látszanak igazolni a környékről előkerült hasonló színű és ugyancsak hatalmas farönkökből kivájt ősi bödönhajómaradványok is. A lelet három másik fatörzzsel együtt kiváló alanyául szolgált HORVÁTH Ernő 1970-es években végzett összehasonlító dendroklimatológiai vizsgálatainak. Ez a fák évgyűrű-elemzésén alapuló kormeghatározás, a dendrokronológia egy ága, amely a rendelkezésre álló évgyűrű-sorozatok éves növekedése és az éghajlat közötti összefüggés alapján következtet az elmúlt idők klímájára. A magyarszecsődi prefosszilis kocsányos tölgy korongjának vizsgálata megmutatta, hogy az eltemetéskor 151 éves fa növekedése során érzékenyen reagált a klímában lezajló változásokra, vagyis az évgyűrűkben a napfolttevékenység, az éghajlati és időjárási viszonyok, valamint az ember módosító hatása egyaránt megállapítható volt. A lelet 1992-től 2009-ig a Kámoni Arborétumban volt raktározva. BALOGH Lajos
