Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

TÁMLÁSSZÉK Leltári szám: 72.39.1. Keményfából faragott négylábú, támlás szék. Támláján két domborúan faragott virágtő. Szív alakúra kivágott füllel. Datált: „1783". Fölötte: „P S" monogram. Szúrágta, barokkosán kiképzett ülőlapja repedezett. A barokk jelleg erőteljesebben a támla szélén látható kagylómotívumot sejtetető díszítésben nyilvánul meg. Hosszúság 94,5 cm, szélesség: 41,2 cm. BACKED CHAIR Inventory number: 72.39.1. Backed chair with four legs, carved from hardwood. On the back, two flowering plants carved in relief. With handle cut out in a heart shape. Dated "1783". Above it "P S" monogram. Worm-eaten, Baroque styled seat cracked. The Baroque character is most strongly expressed in the ornamentation in imitation of a shell motif visible on the edge of the back. Length 94.5 cm, width: 41.2 cm. IRODALOM - LITERATURE K. CSILLÉRY, K. (1985): A lakáskultúra társadalmi rétegek szerinti differenciálódása. - Ethnographic, 96. 173-211. K. CSILLÉRY, K. (1997): Lakáskultúra. - In: BALASSA, I. (főszerk.): Magyar néprajz IV. Anyagi kultúra 3. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 327-415. 1971 1972 1973 1972-ben egy csákánydoroszlói széket kapott ajándékba a néprajzi osztály. A legjellegzetesebb, s nemcsak a megyében, hanem országosan is általánosan elterjedt széktípust, az úgynevezett hegedűtámlájú székek típusát képviseli. Ennek is korai parasztos változata, hiszen datálása alapján 1783-ban faragták. A 18. századi ismert vasi hegedűtámlájú székek az úri, polgári stílust követik és gazdag barokk, domború faragásúak. Ez a szék azonban motívumait tekintve - két virágtő uralja a támlát - már inkább a parasztos stílust képviseli. Mivel e széktípus a magasabb társadalmi rétegből „szállt le" a parasztsághoz, ezért a korai példányok rendre barokk motívumokkal zsúfoltak. Az itáliai polgárok 14. századi újítása a 16-17. században különösen a délnémet területen volt igen kedvelt a nemesség körében, s eljutott a császár udvarába is (K. CSILLÉRY 1997). CSILLÉRY feltételezi, hogy Nyugat-Magyarországon már a 17. században eljutott a parasztcsaládokhoz (K. CSILLÉRY 1985).