Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)
VIRÁGVÁZA Leltári szám: N.71.7.1. Fazekas termék. Kívül-belül fehérmázas, kétfülű, kerek talpas virágváza. Kék mázzal színezett szájpereme hullámosan formált. Mindkét fülön 6-6 zöldmázas rátétes gombszerű díszítés. Egyik oldalán zöld és barna mázzal színezett, nyers agyagba karcolt nagyobb, kétlevelű tulipán. Másik felén sárga, barna és zöld mázzal színezett nyers agyagba karcolt hármas virág. Oldalán „Jáki emlék 1933" felírás barna mázzal. Száj és talppereme kissé töredezett. Magassága 20 cm, szájátmérője 9,7 cm; talpátmérője 8 cm. Is ON FLOWER VASE Inventory number: N. 71.7.1. Ceramic work. Flower vase with round base and two handles, white glazed inside and out. Rim wavy, edge coloured in blue glaze. On each handle, 6 appliqué spherical decorations with green glaze. On one side, a largish tulip with two leaves scored into the unbaked clay and coloured in green and brown glaze. On the other, a triple flower scored into the unbaked clay and coloured with yellow, brown and green glaze. At the side, inscription "Jáki emlék 1933" (Souvenir of Ják 1933) in brown glaze. Mouth and edge of base somewhat cracked. Height 20 cm, diameter of mouth 9.7 cm; diameter of base 8 cm. IRODALOM - LITERATURE FÁBIÁN, GY. (1934): A jáki gerencsérek. - Szombathely, Vasmegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete, 48 pp. ILLÉS, P. (2007): Fábián Gyula (1884-1955) és a „nép-rajz". Ajaki gerencsérek tükrében. - In: KÖBÓLKUTI, K. (szerk.): Fábián Gyula emlékezete. Berzsenyi Dániel Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, pp. LIX-LXXII. 1971-ben találta a virágvázát BÁRDOSI János (1933-1983) néprajzkutató egy szombathelyi értelmiségi házaspárnál, amit sikeresen megvett 30 forintért a múzeum néprajzi gyűjteménye részére. A tulipános váza, miként felirata is mutatja, Jakon készült 1933-ban. A tulajdonos férje helyben vásárolta, s azóta virágvázának használták a lakásuk előszobájában. A tárgy készítésének időszaka, az 1930-as évek különösen érdekes a jáki fazekasság történetében. Ez az a kor, mikor a kéttornyú Árpád-kori katolikus templomáról híres falu, Ják mára elfeledett fazekassága iránt jelentősen megélénkült a turisztikai és a vele párhuzamos néprajzi érdeklődés - ami azt jócskán át is alakította (ILLÉS 2007). Termékeikből 1933-ban és 1934-ben nagysikerű népművészeti kiállításokat is rendeztek a szombathelyi megyeháza dísztermében. Az 1933-ban megnyílt kiállításról BÁRDOSINÉMETH János a következőket fogalmazta meg a Szabadság hasábjain: Az utolsó évben azonban ez a nyomasztó nemtörődömség mintha szűnne a jáki népipar iránt. BOZZAY-SZUHY Ferenc iparművész lelkes munkája nyomán erősebb élet indult meg a gerencsérek között és a proktikus tárgyak helyett, (amiket ma már a vasedény kiszorított) díszműárukat is készítenek, ami a szombathelyi tavaszi tárlat teljes sikerét biztosította. Alig egy fél nop alatt elkapkodták a többezer pár filléres-pengős, ízléses, végtelenül finom, sok-sok művészi lélekkel készült tórgyakot. (Korsók 0 jáki híres templommal, paraszt-gráciák, mulató legények, tulipános vázák stb.) (ILLÉS 2007: LXVIII). Magának a nagy múltú, már a 17. század elején céhes keretek között virágzó jáki fazekasságnak a néprajzi feldolgozását FÁBIÁN Gyula (1884-1955) adta közre A jáki gerencsérek címmel még 1934-ben (FÁBIÁN 1933)- Ajaki fazekasmesterek a 20. század második felében is tovább éltették örökült kapott mesterségüket. Ezt dokumentálta a múzeum néprajzi gyűjteménye az 1971-ben vásárolt egyéb jáki fazekas termékekkel is, úgy mint TAKÁCS Dénes és TÓTH Ferenc fazekasmesterek tányérjaival, bokályaival, kancsóival és egyéb dísztárgyaival.
