Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

KANNA Leltári szám: 69.60.1. CAN Inventory number: 69.60.1. Domborított ezüst, vésett, öntött díszítéssel. Magyar, 1825. Jelzett, SZENTPÉTERI József pesti ötvös munkája. Magassága 20 cm, a száj átmérője 6 cm, a talpazat átmérője 6 cm. Kerek, tagozott talpból induló, felfelé szélesedő, fordított körte alakú test. Az ívelt nyak és a törzs találkozásánál körben keskeny vájat. Csőrös kiöntőjének domborított fedelén plasztikus dísz: négy levél közt körte. Talp felett induló hosszú íves füle a kanna fölé magasodik. Testének felső öblös részén „P G" monogram. Vétel TÓTH Lajostól, Szombathely. Repoussé silver, with engraved and cast ornamentation. Hungarian, 1825. Marked, work of Pest silversmith József SZENTPÉTERI. Height 20 cm, diameter of mouth 6 cm, diameter of base 6 cm. Inverted pear-shaped body, broadening upwards, emerging from a round, articulated base. A narrow channel round the join of the body and the arched neck. Sculptural ornamentation on the repoussé lid of the spout: pear in the midst of four leaves. Long arched handle starts from above the base and rises above the can. Monogram "P G" on the upper, bulging section of the body. Purchase from Lajos TÓTH, Szombathely. IRODALOM - LITERATURE DABÓCZI, D. (1989): Aranyleltár (Rejtett kincsek az ország múzeumaiból). - A Magyar Nemzeti Galéria Kiadványai 1989/3. (Szerk.: TROGMAYER, 0.) pp 1-85. DABÓCZI, D. (1990): A Savaria Múzeum és a Nádasdy Ferenc Múzeum Iparművészeti gyűjteménye. - In: DÉNES, J. (szerk.): Múzeumi kincsek. Kiállítási katalógus. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, pp. 2-58. MIHALIK, S. (1954): Szentpéteri József ötvösmester élete, önéletírása, müvei. - Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Budapest, 148 pp. 1969-ben vétel útján került a múzeumba a 19. századi Magyarország leghíresebb - európai színvonalon dolgozó - ötvösének SZENTPÉTERI Józsefnek egy 1825-ben készült ezüst kannája. SZENTPÉTERI József Rimaszombatban született, akárcsak a szobrász FERENCZY István. Céljaik is hasonlóak voltak, FERENCZY a magyar nemzeti szobrászat megteremtésén, SZENTPÉTERI pedig az egykor virágzó magyar ötvösség európai színvonalra emelésén fáradozott. A mesterséget Kassán a hazai ötvösség egykori fellegvárában tanulta ki, majd az akkor még szokásos vándorútra indult, hogy szakmájából minél többet elsajátítson. Bécs-TriesztGradisca-Bécs voltak az állomások. A nagy álom Párizs sem akkor, sem később nem valósult meg. 1809-ben Pesten felvételét kérte a céhbe, de rosszindulatúan elutasították, később 1811-ben mégis felvették tagjaik közé. Nehezen élt meg, ezért 1812-1818 között Losoncon dolgozott. Ezután visszatért Pestre, ahol szinte élete végéig alkotott. Megrendelői között éppúgy volt főúr, nemes, mint kispolgár. Készített használati eszközöket, sportdíjakat, egyházi felszerelési tárgyakat is. Igazi művészi ideálnak a nagy domborított jeleneteket tekintette. A legismertebb ezen munkái közül Nagy Sándor átkelése a Gronichuson, mely 1830-ban készült el Charles Le BRUN kompozíciója alapján. A virtuóz művet FERENC császár vásárolta meg, s az első világháborút követő békeszerződésekig a bécsi palota kincstárában volt. Ma Budapesten az Iparművészeti Múzeumban őrzik. Megrendeléseket az egész országból kapott, műveit kiállították Münchenben, Bécsben, Londonban és Párizsban. KAZINCZY Ferenc a nemzet díszének nevezte. Mégis szegényen elhagyatva halt meg 1862-ben Budapesten, melyben közrejátszott az, hogy anyagi javainak nagy részét művészi domborműveinek költségeire használta fel. Az általa, minden bizonnyal polgári megrendelésre készített múzeumunk tulajdonában lévő - kannájának „P G" monogramja még nem feloldott. Talpán a pesti ötvös céh és SZENTPÉTERI ötvösjegye van. Tárgyunkat már több helyen is kiállították, így például 1971-ben Dortmundban a Schloss Cappenberg-ben az Altes Kunsthandwerk aus Ungarn kiállításon; 1989-ben a Magyar Nemzeti Galéria Aranyleltár című tárlatán. DABÓCZI Dénes