Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

FÉRFI VISELET MAN'S COSTUME Leltári számok: 59.1959.1-3., 59.1959.2. Inventory numbers: 59.1959.1-3., 59.1959.2. Vitézkötéses, ellenzős, mélykék csizmanadrág vitézkötés- Deep blue full-fall knee-breeches with frog fastenings. sel. Hossza 94 cm, derékbősége 72 cm (59.1959.1.). Length 94 cm, waist 72 cm (59.1959.1.). Mélykék posztóból készült dolmány, ujjain és különösen Dolman made from deep blue woollen cloth, with froga hátán vitézkötéssel, azaz fekete zsinórral gazdagon ging on the sleeves and particularly on the back, i.e. richly díszített, prémes kihajló gallérú, kötött gombokkal, decorated with black cord, with jutting furred collar, with Vastagon bélelt. Ujjain zöld visszahajtással, melyet piros fastened buttons. Thickly lined. Green turn-ups on the szegély díszít. Háta hossza 66 cm, ujja hossza 53 cm, sleeves, decorated with red border. alja hossza 120 cm (59.1959.2.). Length across back 66 cm, length of sleeve 53 cm, length Mélykék posztóból varrt, vitézkötéses, zsinóros, azaz along bottom 120 cm (59.1959.2.). fekete zsinórral gazdagon díszített, csipkézett zöld posz- Stitched waistcoat or lajbi sewn from deep blue woollen tóval szegett, piros és zöld cérnával gépi varrással díszí- cloth, with frogging, corded, i.e. richly decorated with tett, nyargalt mellény vagy lajbi. Vastagon bélelt. Háta black cord, bordered with toothed green cloth, decorated hossza 51 cm, alja hossza 94 cm (59.1959.3.). with machine stitching in red and green thread. Thickly Fekete prémből készült, csúcsos, keményített szegélyű, lined. Length across back 51 cm, length along bottom 94 cm bélelt sapka. Kopott. Átmérője 18 cm, magassága 18 cm (59.1959.3.). (59.1959.2.). Cap made of black fur, pointed, with hard brim, lined. Worn. Diameter 18 cm, height 18 cm (59.1959.2.). IRODALOM - LITERATURE BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH, T. (1994): Adalékok a csepregi férfiviselethez. - Arrabona (1992-1994), 31-33: 288—306. FLÓRIÁN, M. (1996): Hogyan öltözködött a Vas megyei köznép? - In: GRÁFIK, I. (szerk.): Vas megye népművészete. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, pp. 157-195. NAGY, J. (1900): A Hegyhát vidék néprajzához. - Néprajzi Értesítő, 1(8): 120-126. 1959-ben kapott új leltári számot az 1957 májusában vásárolt pusztacsaládi férfi viselet. Eladásakor a tulajdonosa, HORVÁTH László 73 éves dolgozóparaszt úgy nyilatkozott, hogy utoljára harminc éve viselte. Azóta csupán színdarabokhoz kérték kölcsön a fiatalok. Valamikor az első világháború táján varratta meg a MESKÓ nevű iváni szabóval: maga kérte, hogy hova mennyi dísz kerüljön, krétával megjelölte, hol legyen sinyór. A helyi férfiak mind ilyenben jártak. De a második világháború táján a kapuváriak jöttek, s vásárolták meg azoktól, akik már nem viselték. Néhány öreg élete végéig ezt hordta, 1956-ban temették el ilyen ruhában az utolsót. HORVÁTH László a 20. század elején 25 katasztrális hold földjével a leggazdagabb ember volt Pusztacsaládon. Ugyancsak tőle gyűjtött DÖMÖTÖR Sándor két prémes sapkát is. Ezek egyike egészíti ki a viseletet. A viselet együtteseknél a 19. század elején jelent meg a gatyás-inges férfi ruházat mellett ünnepi alkalmakra a posztóruha (FLÓRIÁN 1996). Ennek kései, valamikor a 20. század elején varrt példája ez a szemet gyönyörködtető pusztacsaládi. A posztóruha színe a Répcemelléken sötétkék, Csepregen és a környékén barna is lehetett (BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH 1994). A 19-20. század fordulójának hegyháti ünnepi férfiviseletéről NAGY József (1900) így írt: A vasár- és ünnepnapi felső posztóruha áll - a milyennel most már minden legény és házas ember rendelkezik - kurta kabát- és mellényből és feszes 'magyar' nadrágból; mindegyik testhez áll. Posztója korábban kék vagy fekete volt, most már gyakoribb a barna, sárgás-zöldes, halvány pöttyökkel. A kabát rendesen zsinórral és kötött gombból gombolódott, de van csontgombos is. A régibb kabátok jóval hosszabbak voltak és szabásuk hátul különösen elütött a mostaniaktól. (...) A nadrágot behúzott szíj tartja a testhez; a régebbieken zseb nem volt, hanem ezt elől egy háromszög alakú, felső végével a szíjhoz fűzött rész pótolta, a hová a zsebkendőt vagy a kezet 0 hideg ellen tették. A „magyar ruhának" szép kiegészítő része a hosszú, ránczos szárú, magas sarkú csikorgás csizma, 0 milyen minden legénynek van, de csak „jeles" napokra, mert köznapokon csizmadia készítette durva bőrű csizmát viselnek. Az itt leírt férfi viselet kiegészítve a ferdére csapott pörge vagy csárdás kalappal, vagy a rövid kaczkiás osztrohán sapkával, igazán festői és bármely kényes igényű színpadnak díszére válnék. HORVÁTH Sándor