Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)
HORVÁTH ERNŐ ÁLTAL GYŰJTÖTT ŐSNÖVÉNYEK MEGYASZÓRÓL Leltári számok: 66.1.26., 66.1.61-66.1.74., 66.2.2., 83.8.10., 83.8.21., 88.5.4. Ősnövénymaradványok (faopálok, levélmaradványok, fitobreccsa), alsó-pannon kor, Megyaszó (Borsod-AbaújZemplén megye), gyűjtötte HORVÁTH Ernő, 1963.VII.4-10., 1983.V.7., 1986.11.5. Savaria Múzeum Herbáriuma (SAMU). Megyaszói példányok a HORVÁTH Ernő által létrehozott, hazánk legjelentősebb pannon kori ősnövénygyűjteményéből. PLANT FOSSILS FROM MEGYASZÓ COLLECTED BY ERNŐ HORVÁTH Inventory numbers: 66.1.26., 66.1.61-66.1.74., 66.2.2., 83.8.10., 83.8.21., 88.5.4. Remnants of plant fossils (wood-opals, leaf fragments, phytobreccia), Lower Pannonian Age, Megyaszó (BorsodAbaúj-Zemplén County), collected by Ernő HORVÁTH, 04-10/07/1963, 07/05/1983, 05/02/1986 Savaria Museum Herbarium (SAMU). Megyaszó specimens from the most significant collection of Pannon Age plant fossils in this country, established by Ernő HORVÁTH. IRODALOM - LITERATURE HORVÁTH, E. (1954): A megyaszói Csordáskút kovásodott fatörzseinek vizsgálata (Untersuchung der verkieselten Baustämme von Csordáskút bei Megyaszó). - Botanikai Közlemények, 45(1-2): 141-150. 1953 1952 I 1954 1953-ban határozta meg A megyaszói Csordáskút kovásodott fatörzseinek vizsgálata című tanulmányában tárgyalt ásatag (fosszilis) növénymaradványokat HORVÁTH Ernő (1929-1990) paleobotanikus. A szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának vezetőjeként (1954-1989) tudományos szakterülete elsősorban az ősnövénytan (paleobotanika) volt, de jelentőset alkotott a régészeti növénytan (archeobotanika), a florisztika, a természetvédelem és a tudománytörténet terén is. Létrehívta és irányította az Alpokalja Természeti Képe kutatási programot. Működése közel négy évtizeden át meghatározó volt a nyugat-magyarországi térség természeti képének megismerésében. Mint paleobotanikus a hazai földtörténeti harmadidőszak végi és negyedidőszaki (elsősorban felső-pliocén, másodsorban pleisztocén) flórát tanulmányozta. Számos ilyen korú ősnövénylelőhelyet fedezett fel országszerte, de elsősorban a Nyugat-Dunántúlon. Tanulmányaiban főleg a növények fosszilizációjával, valamint a felső-pliocén ősföldrajzi, rétegtani és ősnövénytani problémáival foglalkozott. Múzeumunkban létrehozta az ország leggazdagabb, több tízezer darabos, pannon kori ősnövénygyűjteményét. Első jelentős munkája a Zempléni-hegység DNy-i peremén fekvő Megyaszó környéki ősnövényflóra feldolgozása volt (HORVÁTH 1954), amelyet ANDREÁNSZKY Gábor paleobotanikus professzor tanítványaként, az ő felkérésére végzett el. A meghatározandó anyagot CZIMBORAY Lajos, ANDREÁNSZKY és NÓVÁK Erzsébet gyűjtötték. Ezek az alsó-pannon korban hazánk területén élt növényvilág egyes képviselőinek kovásodott, néha opálosodott törzs-, kéreg-, gyökér-, ág- és termésmaradványai, levéllenyomatai. A HORVÁTH Ernő által azonosított fafajok ma élő, közeli rokonainak környezeti igényeiből következtetve az alábbi, korabeli ősföldrajzi környezet, illetve növényzet vált felídézhetővé. Megyaszó térségében - a mainál melegebb, mérsékelt, nedves éghajlati körülmények között - a síkvidéken mocsárerdők álltak az ős-ámbrafa (Liquidambaroxylon speciosum), ős-szilfa (Uímoxylon), ős-ostorfa (Celtixylon) és ős-gyertyánszilfa (lelkov oxyton) uralkodásával, alsó lombkoronaszintjükben ős-nyírfával (Betuloxylon). A domboldalak viszonylag szárazabb élőhelyein az ős-nyírfa már ős-nyárfával (Populoxylon) és ős-gyertyánfával (Corpinus) alkotott közösséget, míg a dombhátakon tölgy (Quercus) alkotott társulást az ős-almafával (Maloxylon). Utóbbi a szintén Megyaszó környéki Répásárok táján ismét alacsonyabb, nedves-mocsaras vidékbe ment át, két ős-mocsárciprusféle (Toxodium, Glyptostrobus) uralkodó jelenlétével. BALOGH Lajos
